Két napig Budapesten dobogott a konzervatív világ szíve – best of CPAC Hungary

A világ legjelentősebb konzervatív konferenciáját (CPAC, Conservative Political Action Conference, vagyis Konzervatív Politikai Akció Konferencia), közel ötven év után először rendezték meg Európában. A szervezők (az American Conservative Union, azaz Amerikai Konzervatív Unió és az Alapjogokért Központ), valamint a felszólalók többsége szerint nem véletlenül zajlott Magyarországon. A magyar és nemzetközi előadók, konzervatív szempontú múlt- és jelen- és jövőértékelés tekintetében rendkívül gazdag kétnapos eseményen megjelent a konzervatív politikai és médiavilág több nagyágyúja, akik közül sokan méltatták országunk természeti és épített szépségeit, továbbá többen a XXI. század (ideológiai) szabadságharcosainak nevezték a magyarokat. Jó érzés volt magyarként részt venni rajta!

Az egyházi vezetők áldása után Szánthó Miklósnak, az Alapjogokért Központ főigazgatójának és Matt Schlapp-nek, az Amerikai Konzervatív Unió elnökének köszöntője következett. Utóbbi szerint Magyarország követendő példa, Amerikából is csodálják a magyarok munkáját, és hálásak a konferencia magyarországi megtartásáért, amelyet világszerte figyelnek. Mint mondta, Magyarország most a megfelelő hely arra, hogy elkezdjük a beszélgetést arról, mi is folyik Európában. Jó érzés, hogy itt sokan hisznek abban, miszerint ennek a nemzetnek kell eldöntenie sorsát, s nem Brüsszelnek, Párizsnak, Berlinnek vagy Washingtonnak – emelte ki. Hozzátette: Amerikának is hasonló gondjai vannak, így ők azért vannak itt, hogy figyeljenek és tanuljanak. Arról is beszélt, a konzervatív ideológiát elutasítják a világ számos országában. „Kritikusainknak ezért ezt mondjuk: büszkék vagyunk, hogy Magyarországon lehetünk. Nem fogunk visszavonulni közös értékeink és céljaink támogatásától, legyen ez Ausztráliában, Brazíliában, Izraelben vagy itt, Magyarországon. Ezekkel a szabadságharcosokkal fogunk dolgozni világszerte. A magyar utcákon járni és történelmünkről tanulni csodás dolog” – mondta az elnök, aki bevallása szerint csodálja a magyar szabadságharcosok történetét. „Ez a harcosok ideje. Amerika is vissza fog térni, fel fog ébredni. Most azt hiszik, minden rendben lesz, de rájönnek, hogy ha nem teszik meg a megfelelő lépéseket, nem lesz így. Nincs jobb pillanat a CPAC számára, és a szabadság ki fog virágozni” – zárta köszöntőbeszédét.

Ezt követően Tucker Carlson, a legnépszerűbb amerikai konzervatív tévés újságíró videóüzenetben fejezte ki sajnálatát, hogy nem tudott eljönni ebbe a „szabad, tisztességes és gyönyörű országba, amely óvja a saját népét, családjait és természeti szépségét”.

Csak együtt és szervezetten lehetünk sikeresek

Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte a konferencia résztvevőit, külön kiemelve a volt cseh elnököt, Václav Klaust, mint Európa intellektuálisan legbátrabb emberét, aki még mindig a legfiatalabb és legfrissebb köztünk”, majd arról beszélt – az 1848-as magyar szabadságharcosokéhoz hasonlóan 12 pontba foglalva – „hogyan győztük le többször is a kommunistákat és a liberálisokat, és miként vált Magyarország a konzervatív és keresztény értékek bástyájává”.

Röviden a 12 pont: saját szabályaink szerint kell játszani; nemzeti konzervativizmus a belpolitikában, nemzeti érdek a külpolitikában, legyen konzervatív média, le kell leplezni az ellenfeleink szándékát, elvont eszmék követése helyett a választópolgárok többségének érdekei szerinti gazdaságpolitikát kell folytatni, ne szoruljunk ki a szélre, mert az emberek egyik szélsőségből sem kérnek, mindennap olvassunk, legyen hitünk, keressünk barátokat/szövetségeseket, építsünk közösségeket és intézményeket, intézeteket. Elmondta: míg korábban a kommunisták keletről érkeztek, „soha nem gondoltuk volna, hogy Nyugatról térhetnek vissza”, s nem kívülről, hanem belülről veszélyeztetnek, hiszen ugyanazok az arctalan, ideológiailag képzett emberek ülnek Washingtonban és Brüsszelben is, akik „el akarják törölni a nyugati életformát”. Csak együtt és szervezetten lehetünk sikeresek hangsúlyozta, utalva arra, hogy az amerikai választások és az európai parlamenti választások miatt 2024 sorsdöntő év lesz.

A csütörtöki nap egyik legszórakoztatóbb vendége Ben Ferguson rádiós megmondóember volt, akivel Rodrigo Ballester, az MCC európai tanulmányokkal foglalkozó központjának vezetője beszélgetett. A korábban közismertté vált kommentátor kifejtette, milyen fontos, hogy a fiataloknak véleménye legyen, és ezt használják is, mert „nem kell egyetemistának vagy harminc évesnek lenned, hogy valamiről véleményed legyen”, és a vitakultúra fejlesztése legfontosabb helyének a családi vacsoraasztalt nevezte. Továbbá azért is, mert szerinte Amerikában már nem jó ötlet közoktatásba küldeni a gyerekeket, ugyanis a progresszívak uralta oktatási intézmények nem tanítják, hanem indoktrinálják őket. Szerinte ennek az az oka, hogy a konzervatívok nem vették komolyan az iskolai vezetőségekben való részvételt, és mára ott olyan dolgokat tanítanak, mint a kritikai fajelmélet és cancel culture, a woke ideológia. Szerinte ez a folyamat „gyermekek elleni erőszak a szülők beleegyezése nélkül”, és a tanulókat „szülőellenességre nevelik”, emiatt omlanak össze a családok és vannak csúcson a válások, „egy egész generációt elvesztettünk” – tette hozzá, majd azt is kifejtette, hogy ugyanez a szemléletmód az amerikai és világelitet jelentő intézményekben is jelen van, ezért nem szeretné, ha az ő gyerekei oda mennének.

Istenben bízunk

A csütörtöki Istenben bízunk címet viselő blokk első, és az egész rendezvény egyik legnagyobb hatású felszólalója Václav Klaus, korábbi cseh elnök és miniszterelnök volt, aki kifejtette: a jelenlegi, többé-kevésbé szocialista világ egy anarchisztikus woke-progresszióval, arrogáns eltörlési kultúrával és a genderforradalom bűntetteivel párosul; ez épp az ellentéte annak a világnak, amit ő korábban építeni akart. Úgy vélte, a CPAC Hungary rendezvényen hallott beszédek optimisták, de nem szabad naivnak lennünk: mindez nem azért történt, mert a konzervatív eszmék kiüresedtek, alkalmazhatatlanok lennének, és ezért meg kell újítanunk azokat, hanem csak vissza kell térni azokhoz; ami szerintem már önmagában is forradalmi lépés, mert a progresszívak nagyon erősek, és a konzervatív oldalon is sok a probléma, a következetlenség – a konzervatív gondolkodók passzívak maradtak a kommunizmus bukása után, naivan hittek abban, hogy eszméik nyerhetnek úgy, hogy nem hirdetik azokat. Mint mondta, a csatát az eszmék és az intézetek terén is elvesztettük, főleg Európában, majd nyolc pontban sorolta hogyan történt: az emberi jogok jelszava alatt és a polgárjogok neve alatt a szabadság visszaszorult, a helyét jogok vették át; a pozitív jogok eszméje polgári vallás lett; elterjedt az „NGO-izmus” – a meg nem választott, nyomásgyakorló csoportok nyernek a parlamenti demokrácia helyett –; agresszív környezetvédelem nyomja el a józan észt és a konzervatív gazdasági gondolkodást; a nemzetállam hívei többé-kevésbé feladták a harcot; a nyugati társadalom elszakadt kulturális és történelmi gyökereitől; a biológiai törvényszerűségeket tagadják, a genderforradalom átalakította a nőt és férfit; új erkölcs és új viselkedés veszi át a konzervatív értékek helyét. A nemzetállamok már nem alkotói a nemzetközi ügyeknek, Nyugatot meg kell védeni szellemi ellenfeleitől, inaktivitásunk a nyugati civilizáció végét jelentheti; nem szabad elkövetni még egyszer azt a hibát, amit a rendszerváltások után, aktívan kell képviselnünk elődeinktől örökölt eszméinket – mozgósított a volt cseh állam- és kormányfő.

Az apa férfi, az anya nő

A pénteki Az apa férfi, az anya nő című blokkban Candace Owens amerikai influenszer a család fontosságáról beszélt, kijelentve: könnyű azt állítani, hogy a világ vezetői inkompetensek, mert nem erről van szó. Az a tény, hogy manapság azok elhallgatását követelik, akik azt állítják, hogy csak a nők tudnak szülni, nem(csak) káoszt vagy inkompetenciát jelent, emögött több tényező áll: például a mai feministák, akiket nem a nők egyenlő jogai érdekelnek, hanem a férfiakat és a férfiasságot, valamint a magzatok életét (akár születéskor!) tönkretenni, továbbá az LMBTQ-mozgalom, amely először arról szólt, hogy a melegek házasodhassanak, de ma már inkább a nemváltásról vagy nemválasztásról, ezért a gyerekeknek hormonblokkolót ad(ná)nak, hogy elkerülhessék a pubertást, és végül a radikális klímaaktivisták, akik ma nem arról beszélnek az iskolákban, hogy sokat kellene tenni a tiszta környezetért, hanem arról, hogy tíz év múlva mindenki meg fog halni a bolygón. A népszerű influenszer szerint a közös nevező a klímaaktivisták, a transzmozgalom és a radikális feministák között nem az inkompetencia, hanem a család elleni támadás: a klímaaktivisták azt mondják, hogy felelőtlen dolog gyereket vállalni, a transzaktivisták a gyerekeket támadják, a radikális feministák pedig azt mondják, nem kell férfi a nők életébe. Mint mondta, a baloldal nem inkompetens, hanem ügyes és céltudatos, és ahhoz, hogy megértsük őket, meg kell érteni Marxot, aki szerint a család a totális uralom akadálya. Küzdeni kell a marxista eszmék ellen, a családon keresztül vezet út a szabadságba zárta beszédét Candace Owens, hozzátéve: anyának, szülőnek lenni a legnagyobb feladat a világon.

Az erdélyi származású Birgit Kelle német újságíró, író arról értekezett, hogy ma már nemcsak arról kell beszélni, hogy az apa férfi, az anya nő, hanem arról is, mikor nő a nő, és mikor férfi a férfi, hiszen az angolszász országokban már nem a biológiai tények, hanem elsősorban az érzések számítanak, így elvileg bárki lehet nő vagy anya, férfi vagy apa, aki annak érzi magát – ezzel viszont ezek a kulcsfontosságú fogalmak értelmüket veszítik. Szerinte a transzmozgalom elterjedésével a nők ma már sem a vécékben, sem a sportban, sem a női kvótákat illetően nincsenek biztonságban, és mindez a nőkkel szembeni legnagyobb támadás, a genderpolitika pedig a kollektív öngyilkosság lassú formája. Figyelmeztetett arra is, ez a jelenség globális, nem áll meg az államhatároknál, így a kérdés nem az, hogy elérkezik-e egy adott országba, hanem az, hogy mikor. Ismertette: a német kormányzati tervek teljes mértékben mellőzik a családok ügyeket, viszont van bennük szó asszisztált reprodukciós eljárásokról; közös anyaságról, illetve négy személyig terjedő anyaságról (a biológiai anya, béranya, a leszbikus örökbefogadó pár tagjai mind legyenek bejegyezhetőek az anyakönyvi kivonatba); a szexuális diverzitás bemutatásáról az óvodákban; a nemi átalakulást nem támogató szakemberek kriminalizálásáról; az önmeghatározás jogáról vagy a halott névhasználatának tiltásáról. Mindez a családok szétrombolásához, a gyerekek tárgyiasításához vezet – figyelmeztetett, és példaként említette a háborút, amely során sok ukrán béranya került olyan helyzetbe, hogy a megrendelők eltűntek, ők pedig nem hagyhatták el az országot, így meg kellett szülniük a másnak szánt, kihordott gyermekeiket.

Földi-Kovács Andrea újságíró, a Védett Társadalom Alapítvány kurátora az előtte felszólalókra hivatkozva kijelentette: a progresszívak nagy terve nemcsak a családok szétverése vagy a nők felszabadítása, hanem minden emberi kapcsolat gyengítése, mert kapcsolatok nélkül megosztottak és kevesek leszünk, az egyén és a tömeg pedig könnyen manipulálható. Mint mondta, az emberek elbizonytalanodtak, kételkednek, ezért most minden korábbinál fontosabb, hogy a keresztény konzervatívok szilárdan kitartsanak az egyértelmű üzenetek, a család, az élet, a biológiai nemek mellett, hogy a bizonytalanokat meg tudják erősíteni, a kétkedőket meg tudják győzni – a tét gyermekeink jövője és boldogsága; ennek nemzeti és nemzetközi minimumnak kellene lennie, s e közös cél érdekében együtt kell fellépni a veszélyek ellen, közösen kell cselekedni, ehhez pedig imában Isten segítségét kérni. Kíméletlenül ki kell mondanunk az igazságot és kerülnünk a megérkezettség érzését, hiszen az utolsó órában vagyunk – figyelmeztetett, majd így folytatta: azért tudott a transzmozgalom ilyen elképesztő gyorsan terjedni, mert tudatosan építkeztek, nagyon erős lobbierővel és anyagi háttérrel bírtak, miközben „mi meggyengültünk, hamis biztonságérzetben élünk és rossz célpontra lövünk; nem lépünk fel a genderideológia ellen, mintha nem hinnénk el, hogy rossz, vagy pedig szélmalomszerű ideológiai harcokat vívunk, miközben nem kellene, hiszen mellettünk a tudomány és az igazság”. A tudósok elvégzik ezt a munkát, nekünk a családjainkra kellene fókuszálni: megvédeni gyermekeinket a korai szexualizációtól, a korhatár nélküli átfogó szexuális neveléstől, az NGO-k érzékenyítő foglalkozásaitól, mert amíg ideológiai vitákat folytatunk, kiveszik kezünkből a gyermekeinket, ezért oda helyezni a gendert, ahová való: a gyermekeinket fenyegető abnormalitások közé – magyarázta.

*

Mivel az rendezvényről képtelenség beszámolni egyetlen cikkben, jöjjön most néhány ütősebb idézet:

Magyarországon, Brazíliában és néhány más országban kiemelten erősek a konzervatívok, de az igazságot mindenkinek, mindenhol el kell mondanunk, mert ott, ahol erre van lehetőség, minden vitát megnyerünk”. (Eduardo Bolsonaro, a brazil elnök fia)

A mai fiatalok 30%-a kedvezően gondolkodik a kommunizmusról, mert nincsenek ilyen tapasztalataik. (...) Ezért támogatom azt a törvénytervezetet, amely a kommunizmus embertelenségeit bevezetné az iskolai tananyagba, mert nagyon tiszta megértés kell minderről”. (Mike Waltz kongresszusi képviselő)

Az Istenhit a szabadság és méltóság forrása, ez stabilizálja létünket és biztonságunkat, és aki ezeket nem fogadja el, az más forrást keres, ami jellemzően ember alkotta, így akár meg is változtatható. (...) A bizalom Istenben egyben azt is jelenti, hogy hiszünk a kutatás és a gondolkodás szabadságában.” (Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris elnöke)

Van belső élményünk, a génjeinkbe ivódott, hogy felismerjük és óvakodjunk a totalitárius rendszerektől, melyek jellemzői, hogy az emberek Istent játszanak, és úgy érzik, mindent tudnak, nincs bennük kétely. (...) Az én konzervativizmusom viszont abban áll, hogy ezt nem hiszem el, mert sok jó dolog lehet az újdonságban, de az új önmagában nem érték.” (Köbli Norbert forgatókönyvíró)

Nem konzervatív újjászületésre, hanem eljövetelre van szükség: a megmaradt értékekre építeni és az olyan megsemmisített értékeinket újjáépíteni, mint társadalmi kohézió, delokalizált gazdaság, kulturális örökség, történelmi identitás, kapcsolat az egyházakkal, hazaszeretet.” (Vincenzo Sofo, Fratelli d’Italia EP-képviselő)

Civilizációnk nem toldozásra-foltozásra vár, hanem gyökeres reformra, nagy visszatérésre, konzervatív forradalomra. (...) Ma konzervatívnak lenni lázadás, a politikai forradalom jobbról jön; előre tehát a múltba, jöjjön az értékek forradalma, a nemzetek újjászületése!” (Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója)

A jövő soha nem azoké, akiknek több a pénze, vagy a médiája, hanem akinek több a hite.(…) Az emberi méltóság a transzcendenciában gyökerezik.” (Kövér László, az Országgyűlés elnöke)

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

Fotók: Antal-Ferencz Ildikó

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk