„A 30 perces undorfaktor” – avagy nem élvezzük, de mégis rajta lógunk a közösségi médián

Rossz alvás, csökkent boldogságszint, alacsony önbecsülés – ez csak néhány azok közül a negatív mentális egészségügyi következmények közül, amelyeket a kutatások a közösségi médiához kapcsolnak. Ugyanazok a platformok, amelyek azt ígérik, hogy segítenek az embereknek kapcsolatba kerülni egymással és tartalmasan szórakozni, valójában elmagányosodáshoz és rossz közérzethez vezetnek. Természetesen nagyon sok minden függ attól, hogy ezek a platformok miként vannak megtervezve, legalábbis ezt állítja Amanda Baughan, a University of Washington ember-számítógép interakció kutatója.

Nagyon gyorsan képesek vagyunk teljesen belefeledkezni a közösségi médiába. Amikor az emberek fellépnek egy platformra, melyen a végtelenségig görgethetnek további információkért, az ugyanazt a jutalmazási ciklust indítja be az agyukban, mint egy jó vacsora ígérete vagy amikor arra számítanak, hogy a számainkat húzzák ki a lottón. Ez azonban nem pusztán az emberi akaratgyengeség jele, mert ezeket az alkalmazásokat tudatosan úgy tervezték, hogy folyamatosan fellépjünk rájuk, és görgessük a híreket.

A »30 perces undorfaktor« akkor aktiválódik – mondta Amanda Baughan a Scientific Americannek adott interjújában –, amikor az ember csak kis időre akar belépni a közösségi média profiljába, hogy röviden átnézze, mi történik, és aztán rájön, eltelt 30 perc, de ő még mindig azt görgeti. Amikor pedig ráébred, hogy mennyi időt töltött el így értelmetlenül, undort érez és csalódottságot önmagával szemben. Ilyen az átlagos közösségimédia-használat, amivel kapcsolatban kutatások kimutatták, hogy az emberek rendkívül elégedetlenek vele. Sokan értelmetlennek, terméketlennek vagy függőséget okozónak nevezik ezt az élményüket.”

Azonban a kutatók szerint ez az élmény kevésbé függőség, mint inkább az a jelenség, amit a pszichológiában úgy neveznek, hogy „disszociáció”.

A disszociáció egy pszichológiai folyamat, amely számos formában jelentkezik” – folytatta Baughan. „A leggyakoribb, mindennapi disszociáció során az egyén elméje annyira elmerül valamilyen gondolatban, hogy teljesen elszakad a cselekedeteitől. Például mosogatás közben álmodozni kezd, és észre sem veszi, hogyan mosogat.” Vagy például filmnézésbe, könyvolvasásba vagy játékba is bele lehet annyira feledkezni, hogy az ember azt sem tudja, valójában hol van – amelyek múlatják az időt, és elfeledtetik, hol vagy.

Ezen tevékenységek során csökken a reflektív öntudat és másképp telik az idő múlása. Az emberek csak utólag veszik észre, hogy disszociáltak. „S jutott eszembe számtalan / Szebbnél-szebb gondolat, / Mig állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt” – írta Petőfi Sándor, akinek a disszociáció miatt ment füstbe a terve.

A disszociáció pozitív dolog lehet, különösen, ha az egy magával ragadó élmény, tartalmas tevékenység vagy értelmes kikapcsolódás. Vannak szakemberek, akik a világhírű magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow élményt is a disszociáció egy fajtájának tekintik.

Ugyanakkor a disszociáció káros is lehet, például a szerencsejátékok esetében, vagy a tévé távirányítójának a folyamatos nyomkodásakor, vagy amikor az emberek képtelenek kontrollálni magukat, és a közösségi médiában való görgetéssel pocsékolják el az idejüket.

A fő probléma az, hogy a közösségimédia-tervezőnek érdeke a disszociált állapot minél tovább való fenntartása, mert akkor több időt töltenek a felhasználók a platformon, ami többlet bevételt jelent. Éppen ezért nem érdemes arra számítani, hogy majd önként változtatnak ezen a gyakorlaton bárki kényszerítése, nyomásgyakorlása nélkül.

Jelenleg nagyon sok minden dolgozik a közösségimédia-felhasználók ellenében”, mondta Baughan. „Lehetetlen például valaha is a végére érni egy közösségi platform hírfolyamának, különösen, ha azokra az algoritmikusan beillesztett tartalmakra gondolunk, amilyeneket például a Twitter használ a trending tweeteknél vagy a TikTok a »For You« oldalon.”

Ugyanakkor a szakember azt tanácsolta, hogy az emberek ne vegyék magukra ezt, ne süllyedjenek el az önhibáztatás mocsarában, mert nem ők a legfőbb felelősök. „Ezrek kapják azért a fizetésüket, hogy az egyszeri felhasználó ne tudja abbahagyni a hüvelykujjával a görgetést, és leállni azzal, amit csinál. Jó lenne, ha a felhasználók felelősségének hangoztatásáról áthelyeznénk a hangsúlyt a vállalatok felelősségére, hogy biztonságos élvezetes élményt nyújtó platformokat tervezzenek.”

Neo

Fotó: Unity photo created by rawpixel.com - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk