Legyőzhető a kapzsiság emberi jósággal? Romantika és krimi, szerelem és árulás, bűn és bűnhődés – Fatia Negra címmel musicalt mutatott be az Újszínház

Jókai Mór Szegény gazdagok című regényéből írt musicalt mutatott be nemrég az Újszínház Fatia Negra címmel, ami még látható a rövid évad utolsó napjaiban, június 23–25. között. Én a hosszúra nyúlt fotóspróbán vettem részt, amikor többször meg kellett állni egy-egy technikai probléma miatt, de már akkor is látszott: látványos és a színház számára is rendhagyó nagyprodukció készül, tehetséges vendég- és saját színészekkel. Szünetben akár el is mehettem volna, sürgős elintéznivalóra hivatkozva, mégis maradtam és végignéztem, örömmel konstatálva: a második rész legalább olyan mozgalmas, mint az első.

Nem tudom, ki mennyire ismeri a magyar irodalom legkedveltebb mesterműveinek egyikét; nekem is fel kellett idéznem előadás közben a középiskolás koromban többször is elolvasott regény egy-két elfeledett részletét, így röviden ismertetném a történetet: Henriette-et (Misurák Tünde), a gazdag Lapussa család megtűrt leányát – habár azt a tehetséges fiatal ügyvédet, Vámhidy Szilárdot (Szaszák Zsolt) szereti – nagyapja, Lapussa Demeter (Incze József) az állítólag gazdag Hátszegi báróhoz (Nagy Lóránt) kényszeríti. A két fiatal Rómeó és Júlia módjára tiltakozik, önként és egyszerre megmérgezve magukat, de szerencsére megmentik a párt, majd külön-külön kényszerítik őket arra, hogy elfogadják az eredeti kényszerházasság tervét. Így Hátszegi báró magával viszi fiatal feleségét Erdélybe, aki ott magyar és román, gazdag és szegény barátokra tesz szert, és ahol férje nagyon furcsán viselkedik vele, miközben a titokzatos Fatia Negra tartja rettegésben a vidéket, rabolja el a gazdagok (és kevésbé gazdagok) vagyonát és a román pásztorleányok, többek között Anicza (Aisha Kardffy) szívét.

A darabban tehát, ahogy Jókai Mór regényében is egy izgalmas bűnügyi történet fonódik össze egy, pontosabban két szerelmi történet szálaival, amely – akárcsak a Nemzetiben nemrég bemutatott Rómeó és Júlia – örök, tehát ma is érvényes példát mutat hűségről és árulásról, szenvedélyről és rideg üzleti érdekekről, becsületről és becstelenségről, gazdagságot megkeserítő lélektelenségről és szegénységet is boldogító érzelmi gazdagságról. És még egy fontos értékről: a testvéri szeretetről, hiszen Henriette aggódva keresteti és támogatja távolról a Lapussa háztól elűzött-elmenekült bátyját, Kálmánt (Kurkó József Kristóf).

Kocsák Tibor és Miklós Tibor szenvedélyben és humorban gazdag adaptációja méltó a nagy író szellemiségéhez. Nagy Viktor, a darab rendezője a rendkívül fordulatos történetnek inkább az árnyékos oldalát domborítja ki, így a színpadi fénytechnikában és a zenei aláfestésben megjelenő sötét titokzatosság meghatározó hangulati elem. Meghatározó, de nem döntő, a darab ugyanis megőrzi az eredeti végkifejletet is – szerencsére, különben, például a sötétség győzelme esetén valószínűleg nagy csalódást okozott volna.

Az Újszínház korábbi előadásaiban, legutóbb például a Gála során a társulat tagjai már bizonyították énekes tehetségüket, de a Fatia Negra számos nehéz szerepéhez a színház olyan közismert vendégművészeket is felkért, mint például Misurák Tünde, Szaszák Zsolt, Kardffy Aisha és Pacskó Dorka. Nekik (akik közül kiemelném Aishát, akinek hangja minden pillanatban uralta az egyébként szerintem időnként túl hangos, a szöveget sajnálatos módon gyakran érthetetlenné tevő háttérzenét) és a táncos betéteknek is köszönhetően az „eredmény” egy látványos, pörgős, minden érzékszervre ható, magával ragadó előadás, amelyet érdemes nemcsak felnőtteknek, hanem középiskolás gyermekeknek is megmutatni és utána beszélgetni velük róla.

Ugyanis, bár a darabban meghatározóak a gonosz és, vagy rosszindulatú figurák (az öreg Lapussa Demeter, fia Lapussa János (Szakács Tibor), titkárjuk Margari (Kozák András), valamint Hátszegi báró, illetve Fatia Negra), akik kapzsiságának rengeteg anyagi és emberi áldozata van, mégis sikerül legyőznie őket Henriette-nek és szerelmének, valamint az őt támogató magyar és román, gazdag és szegény embereknek, vagyis az emberi jóságnak, tisztaságnak, becsületnek. Érdekes etnikai színezete van az Erdélyben játszódó történetnek, de a színdarabban (és emlékeim szerint az eredeti műben sem) a hangsúly nem ezen, hanem az egyetemes emberi jóságon, illetve gonoszságon van, amely nem ismer etnikai hovatartozást. Az előbbi színészeken kívül mindenképpen említést érdemel a többszereplős Brunner Márta, aki egyszerre hiteles csábító asszonyként és jó barátként (Kengyelessy grófné, Matild) és Anuczát segítő vajákos asszonyként.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Fotók: Antal-Ferencz Ildikó

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk