Optimistán bele a reménytelenségbe! – interjú Nagy Feróval

Nagy Feró énekessel, dalszövegíróval beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sosem szerettem temetésre járni, ezért akkor sem mentem el, amikor egyik gimnáziumi osztálytársam meghalt. Botrány lett belőle, ezért azt hazudtam: ott voltam, csak elkéstem. Még az osztálytársaimat is rávettem, hogy falazzanak nekem. Azóta is nagyon szégyellem ezt az esetet.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Mielőtt meghalt, azt mondta nekem: „Fiam, most meghalok, de mondok neked egy örök bölcsességet, amit jól jegyezzél meg: soha ne igyál üres pohárból.”

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek, unokáinak?

Az is csak egy rövid mondat: optimistán bele a reménytelenségbe.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Mivel én fiúosztályba jártam, szerintem nem árt, ha feldobja valami szép látvány az embert egy unalmas fizikaórán. Szerintem jó a koedukáció, és tartani is kellene, a keveredés nem baj és azt sem árt, ha tudjuk milyen a másik nem. De a vécéket nem kell átalakítani, a kétféle éppen elég.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Az erőszak semmilyen formáját nem szeretem, de nagyon fontos, ha engem agresszió, sérelem ér, akkor azt meg tudjam változtatni – és ehhez általában erőszak kell. A szellemi agresszióval egyáltalán nem foglalkozom, de ha a fizikai bántásról, netán az életemről van szó, jogomban áll védekezni. Nekem fontos a Jóisten és a Jézus Krisztus is, de ebben nem értek velük egyet, ők erre mást mondanak. Szerintem vissza kell válaszolni, hogy vegye észre magát a másik, hogy lássa: kaphat ugyanolyan választ. Persze van olyan agresszió, amit le kell nyelni (főnök-beosztott, tanár-diák), de más helyzetben nem. De csak reakcióként, egyébként nincs rá szükség.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Szerintem nehéz helyzetben nyugodtan sírjon. Embere válogatja, ki mikor érzi nehéznek. Ettől még férfi marad, mert ez nem gyengeség. Én is tartottam olyan gyászbeszédet, amit végigsírtam.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Szerintem nincs szükség megegyezésre. Ha valakivel együtt élek, akkor látom, hogy mi a dolgom: amit ő nem tud ellátni, azt elvégzem én. Ha látom, nem elég a két keze, adom az én két kezemet.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Igen. Van, amit a feleségem jobban szeret, például vasalni, én meg nem. De ha kellene, beállnék. A pelenkázást is megtanultam. A főzésben viszont én vagyok élen. Nekem zenészként több időm van a házimunkára, mint a feleségemnek, nemcsak főzni, hanem például takarítani is. De ez nem azért van, mert így egyeztünk meg, hanem mert látom, ezzel örömet okozok, és az nekem jólesik.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Szerencsés ember vagyok, nagyon keveset dolgozom. Ha ugyanis az ember azt csinálja, amit szeret – zenélni vagy éppen füvet nyírni – akkor azt nem tekintem munkának, mert örömet okoz, és mert az eredménye nem mindig jár anyagi haszonnal.  Olyat nem nagyon csinálok, amihez nincs kedvem; olyankor hívok egy szakembert. Szoktam pihenni, nem akarok visszaélni a fizikai erőmmel. A színpadra érdemes pihenten felmenni, ezért koncert előtt mindig alszom egy órát.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A gyerek, ami Isten ajándéka. Nekem három felnőtt gyermekem van, és a mai napig úgy tudok rájuk nézni, mint a kisgyermekeimre. Nagyon jó érzés a harminc éves nagyfiamhoz hozzábújni. Ő már nem annyira van oda érte, szerencsére ezt az érzést most már pótolják az unokák.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen, annak ellenére, hogy egész életemet kényszerhelyzetek irányították. Nem nagyon volt saját döntésem. De azt gondolom, amit dob a gép, azzal meg kell elégedni. Fontos, hogy az ember ne a világ ellen, hanem a világért harcoljon. Nem kell rágódni a régi dolgokon, előre kell nézni, élni a világban, erősen, okosan és türelmesen.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A liberális eszme szerint nem kellenek, pedig dehogynem, iszonyúan kellenek. Szerencsére a gyerekek egy részének még mindig a szülei a példaképei, ők is olyanok akarnak lenni. Persze kamaszkorban nem, de utána rájönnek, hogy apjuk mégsem volt teljesen hülye, tudott valamit. Az oktatás viszont sajnos leszoktatja erről a gyerekeket, és mára a világ teljesen hős nélküli lett. Mi az Egri csillagokat olvastunk, a mai gyerekek viszont azt sem tudják, hogy ki volt Sárközi.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Én későn érő típus vagyok. A vágyott tárgyi dolgokat rendszerint nem kaptam meg, és amikor végre megkaptam, akkor csak néztem, és nem értettem, miért vágytam rá annyira. Például nagyon szerettem volna egy biciklit, de nem volt elég jó a bizonyítványom. Életre szóló fájdalom volt, mégis, amikor egy év múlva megkaptam, nem tudtam eléggé örülni neki. A családdal kapcsolatos vágyaknak viszont nagyon tudok örülni: például annak, amikor unokám lett, mert amikor a gyerekeim születtek, nagyon meg voltam ijedve, nem volt se pénzem, se egzisztenciám. És az is nagy öröm volt, amikor egyszer meg tudtam ajándékozni a feleségemet egy régi álmommal, ami így szólt: kimegyünk a reptérre és elrepülünk valahová egy bankkártyával, csomag nélkül. Párizsba mentünk és olyan volt, mint amikor tinédzserkorban csavarogtunk.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Nagyon szívesen találkoznék a volt osztályfőnökömmel, hogy megmutassam neki: vittem valamire. Sok mindent tanultam tőle, ezért szívesen beszélgetnék vele. A másik, akivel szívesen beszélgetnék pár mondatot: Tamási Áron. Zseni volt, Hemingwayt bekapná, mint egy zsemlét.

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Elsőre a vallás jut eszembe, de nem onnan szeretném megközelíteni. Valaki, akire felnézek, a nevét is csak úgy merem kiejteni, hogy érezni lehessen, róla beszélünk. Valaki, aki valószínűleg nem tökéletes, de sok olyan dolgot tud, amit én nem – ezért amikor beszélek vele, nem pofázok, csak hallgatom őt és próbálom magamévá tenni, amit mond. Valaki, akit hihetetlenül tisztelek, és aki nem tud olyat kérni, amit ne akarnék megtenni neki.

NÉVJEGY:

  • Magyar énekes, színész, dalszövegíró
  • Letenyén született, 1946. január 14-én. 
  • Tanulmányok: Kandó Kálmán villamosipari főiskola, okleveles automatika mérnök.
  • A hatvanas évektől kezdve énekel, zenél rock és punk zenekarokban, a magyar új hullám egyik vezéregyénisége. 1970-ben alapította meg a Beatricét, majd 1978-ban újralakította az akkor már rockzenét játszó együttest, aminek a frontembere lett. 1981-ben létrehozta az Ős-Bikinit, aminek 1985-ig volt a frontembere.
  • 1985-től 1987-ig szólista volt, Bergert alakította a Rock Színház Hair című musicalében, majd 1986-ban átdolgozta a Hamletet, 1987-ben alakította újra a Beatrice zenekart, amely ezután már mint sikeres együttes több slágerlistás dalt is magáénak tudhatott. Számtalan slágert írt más zenekaroknak (Bikini, Pokolgép, Fáraó).
  • 1989-től vezette a Garázs című rádióműsort, amely a problémákkal küszködő fiatalok számára nyújtott segítséget, valamint amatőr zenekarok számára is bemutatkozási lehetőséget kínált a nagyközönség előtt.  2010, 2011 és 2012-ben az X-Faktor nevű zenei tehetségkutató műsorában mentorként működött közre. 1992-ben megválasztották a Magyar Rockszövetség társelnökének. A Dal 2019 zsűritagja.
  • Díjak: 1989: Állami Díj. 1992: Arany Zsiráf díj, 2016: Magyar Érdemrend lovagkeresztje.
  • Nős, három felnőtt gyereke és két unokája van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk