„Ne akarj példakép lenni, de élj úgy, hogy azzá válj!” – interjú Marton Zsolttal

Marton Zsolt magyar római katolikus pappal, váci püspökkel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Édesapám műszerész kisiparos volt. Egyik nap, amikor a szomszédból jöttem haza, ahol a barátaimmal játszottam, észrevettem, hogy a házunk előtt áll egy Babetta kismotor. Nagybátyámnak éppen ilyene volt. Megörültem és azonnal ráugrottam, próbáltam beindítani. Nem sikerült persze, de jó nagy zajt csináltam, amire édesapám is előjött. Ekkor derült ki, hogy a motor a körzeti orvos barátunké, aki éppen nálunk volt. Az orvos maga annyira nem is lepődött meg, de édesapám büntetésbe helyezett.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Fiam, tanulj! – ezt mondta sokszor. És azt is tanácsolta, hogy ne szégyelljek senkitől tanulni, még a legkisebbtől sem. Igyekszem követni ezt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?

Mindig őszintén keressék az igazságot, ne dőljenek be kész válaszolnak és hamis ideológiáknak. Ha őszintén keresik, akkor meg fogják találni. Számunkra, vallásos emberek számára az igazság természetesen maga Jézus Krisztus, tehát a hívő fiatalok számára így is fogalmazhatnék: Mindig őszintén keressétek Istent!


A Váci Egyházmegye Mente ifjúsági missziójának közösségi napján a fiatalokkal.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nem ördögtől való a koedukált oktatási rendszer véleményem szerint. Bizonyos témák esetében ugyanakkor hasznosnak tartom, ha a fiúk és a lányok külön oktatást kapnak. Tipikusan ilyen a szexuális felvilágosítás. Ez elég specifikus téma ahhoz, hogy külön kapják meg a rájuk vonatkozó információkat. A saját fejlődésük szempontjából ez így gyümölcsözőbb lehet. Illetve ide tartozik még szerintem a férfias és nőies karakterek kimunkálásának területe. Például, az én gyerekkoromban különféle feladatokat oldottak meg a gyerekek az úgynevezett gyakorlati foglalkozásokon: a lányok főztek, varrtak, a fiúk barkácsoltak. Amikor mindkét nem megkapta a sajátjára jellemző tanácsokat és mintákat, össze lehetett őket vonni újra koedukált rendszerbe.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem tudom elképzelni, de azt is fontos lenne tisztázni, mit értünk pontosan erőszak alatt. Ha arról van szó, hogy nem fogad szót a gyerek és át akar szaladni a piroson, a szülő pedig erősen visszatartja és a fenekére üt, hogy ezt megakadályozza, majd felhívja a figyelmét a helytelen viselkedésre, azt nem tekintem erőszaknak. Az indulat kinyilvánításával nem értek egyet sem felnőtt-gyerek, sem felnőtt-felnőtt viszonylatában. Még esetleg jogos önvédelem esetében tudom elképzelni, hogy megengedhető vagy elfogadható, ha ott valaki – akár önkéntelenül is – de erőszakot alkalmaz.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Régi sztereotípia, hogy a férfi nem sírhat, de ez önmagában nem áll már meg. A férfi sokkal inkább attól férfi, ha felvállalja önmagát minden helyzetben, és szilárdan kiáll az igazság és gyengék, rászorulók védelmében. Nem látok kivetnivalót abban, ha valaki könnyekre fakad és kimutatja az érzelmeit. A nagy Dávid király is elsiratta a fiát a Biblia szerint. Nem szégyellte kimutatni a fájdalmát. Jézus is megkönnyezte Lázárt. Érzelmeink kimutatása nem a gyengeség jele, hanem annak, hogy vállaljuk magunkat.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Nincs recept, a férfi és női egyenjogúság alapján közös megegyezéssel kell kialakítaniuk a munkamegosztást. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a nehéz fizikai munkát mindenképpen a férfinak illik vállalnia.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Püspökként már kevéssé, bár előfordult nagyobb közösségi eseményeken, hogy például én is beálltam mosogatni. Ezt kimondottan szeretem. Azon túl, hogy hasznos, elmondhatom, hogy alázatra nevel és megtart emberként. Korábban, amikor még paptársaimmal együtt nyaraltunk, közösen főztünk, mosogattunk, takarítottunk. Áldottak ezek a hétköznapi tevékenységek! De az öcsémmel is többször összefogtunk, és amikor otthon náluk fizikai segítségre volt szükség, például ásásnál, betonozásnál, akkor én is beálltam a sorba segíteni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nagy kísértés! De az utóbbi időben igyekszem ennek ellenállni, és úgy látom, sikerül is. Ha hosszú távon mások hasznára és segítségére akarok lenni, akkor nem dolgozhatom halálra magamat. Egy fontos szabályt igyekszem betartani: éjszaka nem dolgozom, hanem alszom. Viszont korán kelek, általában fél hatkor, ha több a feladat, előfordul, hogy négy órakor. És este tíz, tizenegy körül fekszem le. Este, amikor befejeztem a munkát, igyekszem elmenni úszni vagy kerékpározni, amit egyesek talán luxusnak tarthatnak. De ha ez nem lenne, akkor hamarabb jutnék olyan állapotba, hogy magamat és a környezetemet is rombolnám a stressz miatt. Nem kímélem magamat, de a legfontosabb, hogy vallom: Jézus Krisztus miatt hajlandó vagyok akár tönkre is tenni magamat, de a saját butaságom miatt nem szeretném.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A kölcsönös odaajándékozás, amin keresztül a házastársak azt az isteni, szentháromságos szeretetet tudják megtapasztalni, ami a mennyei valóság földi kifejeződése. Külön ajándék, ha a házastársaknak ebből az önátadásából gyermek is születik. De a házasságnak gyermek nélkül is lehet értelme és célja, mert a kölcsönös szeretetkapcsolaton keresztül teljessé válhat.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Sokkal tudatosabban tanulnék, és idegen nyelvet intenzívebben tanulnék. Több mindent olvasnék el, amire később szükségem lehet, de időm már nem lesz rá.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Igen, van! De kérdés, hogy ki ma a hős? Semmiképpen nem a sztárok vagy a celebek; rájuk nincs szükség. De eredeti, önmagát hitelesen adó férfiakra és nőkre igen, akikre a fiatalabb generációk fel tudnak nézni, akik minták és példaképek tudnak lenni számukra. Szent József sem tartozik a látványos hősök közé, és mégis példa tud lenni. Benkő Antal jezsuita szerzetes, lelki atyám mondta egyszer nekem: „Ne akarj példakép lenni, de élj úgy, hogy azzá válj!”


Paptestvérekkel Budapesten a Belvárosi templom előtt.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Szerettem volna utazni a világban, és ez részben teljesült! Voltam például Amerikában, a Niagaránál, Ausztráliában. Maglódi vagyok, a Ferihegyi reptér szinte a falunk határában kezdődik. Számomra maga a csoda, hogy oda kimegyek és egy „csodadobozzal” felszállok és pár óra múlva egy egészen más közegben, országban és kultúrában találom magam. Hálás vagyok, hogy ez teljesülhetett. Kamaszkori álmom volt, az is hogy pap leszek. Konkrétan álmodtam is arról, hogy a helyi pap reverendába öltöztet – ez is megvalósult Istennek hála!

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Szívesen találkoznék újra apámmal, akit bölcs embernek tartottam. Ha élne még, sok kérdést feltennék neki. Szívesen megkérdezném II. János Pál pápát, mit gondol a mai világban zajló folyamatokról. Számomra nagy példakép ő, mint lelkipásztor, mint püspök és mint ember.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Olyan ember, aki arra törekszik, hogy élete minden vonatkozásában hitelesen élje az evangéliumot.

NÉVJEGY – magyar római katolikus pap, váci püspök.

  • Budapesten született 1966. március 26-án.
  • Középiskolai tanulmányait a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte. 1988-ban szerzett tanítói diplomát a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Veszprémben kezdte meg a teológiai tanulmányait 1992-ben, majd a váci püspök Győrbe küldte őt. Ezután Budapestre került, a Központi Papnevelő Intézetbe. 1998-ban szerzett teológus diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.
  • 1998-ban szentelték áldozópappá. Püspöki titkár volt Vácon, káplán Nagykátán, plébániai kormányzó Dányban, plébános Gödön, és váci kerületi esperes. 2003-2008-ig a Központi Szeminárium prefektusa, 2015-2019 között a Központi Szeminárium rektora Budapesten. 2019. aug. 24-én szentelte váci megyéspüspökké Erdő Péter bíboros.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk