„Ma is kezdhetem újra, hiszen minden nap egy tiszta lap” – interjú Székely Jánossal

Székely János teológussal, a Szombathelyi egyházmegye megyéspüspökével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Négyen vagyunk testvérek, ebből három fiú, és velünk egy házban élt még két fiúunokatestvérem is. Gyakran az utcából is jöttek át hozzánk játszani gyerekek. Együtt fedeztük fel a közeli kis erdőt, elneveztük az útjait, térképet készítettünk arról, és rejtekhelyeket alakítottunk ki. Azután néha ijesztgettük az arra sétálókat.

Egy alkalommal egy hajléktalan bácsit hoztam haza, és megkértem a szüleimet, hogy egy éjszaka alhasson nálunk. A szüleim hősiesen megoldották ezt a feladatot, a bácsi végtelenül boldog volt.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám rendkívül okos, tehetséges ember volt. Sok nyelvet tudott. Nagyon hamar megszületett bennem a gondolat, ha megnövök, és sikerül, akkor okos ember szeretnék lenni, sok nyelvet szeretnék tudni.

Azután édesapám egy másik fontos dolgot tett velem. Volt egy távoli rokonunk, aki gyermekbénulást kapott, csak a feje „élt”, egyetlen ujját sem tudta megmozdítani; a végtagjai, a teste nem is növekedett rendesen, csak a feje. A szüleim sokáig úgy gondolták, hogy egy kisgyereknek ezt nem kell látnia, de aztán édesapám egy nap kézen fogott, és elvitt engem is abba a kórházba, ahol ez a rokonunk volt. Elsőre annyira megdöbbentett a sok beteg testű, vastüdőben fekvő, vagy gégemetszés segítségével lélegeztetett beteg látványa, hogy napokig alig tudtam megszólalni. Ám ettől kezdve édesapám gyakran elvitt oda. A rokonunk nagyon szimpatikus ember volt. Gyűjtötte a vicceket, és mindig elmesélte nekünk a legújabbakat. Szeretett sakkozni. A fejéhez tettük a sakktáblát, ő pedig mondta a lépéseket. Nagyon örült, akár nyert, akár veszített. Lassan felbátorodtam, és egyedül is mentem abba a kórházba, hogy látogassam őt, és aztán más ott fekvő betegeket is, kivigyem őket a tolószékben egy kis sétára, vagy egy-egy misére. Sokszor, amikor onnan eljöttem, mély belső öröm volt bennem, amiért egy kicsi jót tehettem. Lassan rájöttem, a legfontosabb dolog nem az, hogy okos ember legyek, hanem az, hogy szeressek.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?

Ez a világ szeretetből lett. Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből. Isten, a lét Forrása, örök élet áradás. Örök szülés és örök születés. Ebből a titokból lett a világ, az atommagok és elektronok tánca, a nyíló virágok, a nevető gyermekarcok, a férfi és a nő szerelme. Mi emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, és majd a halál kapuján át ebbe a hatalmas „szeretetszimfóniába” apró kicsi dallamként beléphessünk. Akkor szép egy ember élete, ha megérti ezt a titkot, ha engedi, hogy rajta keresztül is átáradjon ez a végtelen jóság, önátadás. Arra kaptuk az életünket, hogy odaadjuk, hogy ajándékká tegyük. Az ember akkor lesz boldog, ha sikerül odaadnia az életét.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Mind a másfél éves sorkatonai szolgálatot, mind a szeminárium hat évét fiatal férfiak közt tölthettem, aminek nagyon sok előnye volt. Nem volt jelen a közösségben a férfi-nő közötti vonzalom, az egymás megszerzéséért, meghódításáért való küzdelem, ennek sok örömével, konfliktusával, drámájával. Így más dolgokra jobban tudtunk figyelni. A beszélgetések néha döbbenetesen őszinték voltak. Mély barátságok születtek. Bajtársak, szinte testvérek lettünk. Úgy gondolom, hogy néhány évre nagyon jót tesz egy fiatalnak, különösen is a fiúknak, ha nem koedukált környezetben nevelkednek.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Gyerekként néha kaptam egy-két fülest. Mindegyik jogos volt, kijózanító, elgondolkodtató. Sokkal jobb volt, mint egy félórás leszidás. A gyereknevelésben úgy gondolom, van helye ennek, természetesen nem gyakran, nem indulatból, kellő mértékkel.

Jártam háborús övezetekben is. Betlehemben tanultam három és fél évet az első intifáda és az öbölháború idejében, és töltöttem hosszabb időt Afrikában is. Ahol óriásiak a feszültségek, ott van helye az erős karhatalomnak pontosan a béke megőrzésének érdekében.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A férfi természet mind a mai napig őrzi a történelem előtti sok tízezer év emlékét. A férfiak rettenetes helyzetekbe voltak belehelyezve. Vadállatokra vadászva, óriási veszélyek közt, étlen-szomjan, hatalmas hidegben, rettenetes csatákban kellett helytállniuk. A férfi úgy tudott túlélni, hogy az érzéseit lefojtotta. Van ennek előnye is. Nagy veszélyben, bajban a férfi tud hidegvérrel, logikusan gondolkodni, és sok esetben nagyszerűen megoldja a nehéz helyzetet.

Fontos azonban, hogy néha tudja megnyitni is a szívét, tudjon szabad folyást engedni a könnyeinek. A cursillo egy különleges lelki hétvége, amelyet külön tartunk férfiaknak és nőknek. Döbbenetes és katartikus átélni azt egy-egy ilyen hétvégén, amikor egy férfi, amint feltárja az élete sebeit, mélységeit, kincseit, küszködik a könnyeivel, elakad a szava, feltör a mélyből a rengeteg érzés, fájdalom, szeretet, bűnbánat, jóakarat.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A férfi és a nő között a legalapvetőbb különbség az, hogy utóbbi szüli a gyermeket. A testében hordozza, szinte teljesen egy vele, nagy fájdalommal, de még nagyobb örömmel a világra hozza, szoptatja, babusgatja. Olyan közelségbe kerül a gyermekéhez, amilyenbe az édesapa nem tud. Éppen ezért a gyermek és az édesanya számára is az a legjobb, ha az élete első éveiben (lehetőleg minél tovább) az édesanya ott lehessen a gyermeke mellett. Természetesen az is fontos, hogy az apa kivegye a részét a házi és a ház körüli munkákból. Ezzel is kifejezi szeretetét a felesége, családja iránt.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Nem sokat, mert igen sok más teendőm van. Ha vendégeim jönnek, kávét, teát készítek, néha megebédeltetem őket.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Ez valóban igen nagy probléma. Ennek egyik oka a rengeteg e-mail, a rengeteg információ, a minden életteret betölteni akaró média. Meg kellene tanulnunk fékezni, lassabban, egyszerűbben élni.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A cél itt is az, hogy két ember megtanuljon szeretni, hogy odaadja az életét. A házastárs az oltár, akinek segítségével ez a nagy odaadás megtörténhet. A cél az, hogy segítsék egymást a szentség útján. Így valósul meg közöttük az egymás iránti szeretet, hűség, barátság titka, így csordul ez túl, és válik termékennyé a gyermekáldás elfogadásával, így lesz egy család kis egyházzá, szentéllyé, ahol Isten lakik.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Sokmindent lehetne, lehetett volna szebben, nagylelkűbben tenni. Nem tudom, sikerülne-e, mert az út szűk, a kapu keskeny. Ma is kezdhetem újra, hiszen minden nap egy tiszta lap, minden nap titokzatos kapuk nyílnak előttünk, amelyeken beléphetünk. Ha jó kapukon lépünk be, akkor holnap még tágasabb, még ígéretesebb ajtók nyílnak meg előttünk.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Égetően nagy szükség volna szent, hiteles emberekre. Szükség volna minél több hiteles, ragyogó, szeretettel és örömmel teli családra. Szükség volna természetes, vidám, intelligens, közvetlen és szeretettel, fantáziával, tettrekészséggel teli emberekre. Szükség volna olyan szentekre, akik egy igazabb világrendet tudnak megálmodni és megvalósítani. Olyat, ahol a Föld vagyona nem kevesek kezébe összpontosul. Olyat, ahol megszűnnek a háborúk, ahol vigyázunk a teremtett világ megóvására, ahol figyelünk az idősre, a gyöngére, ahol mindenkinek van munkája és emberhez méltó életlehetősége, ahol a társadalomban főhelye van a szépnek, a jónak, az igaznak és a szentnek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Szerettem volna egészen Istennek és az emberekért odaadni az életemet. Ez alapvetően sikerült, még ha a megvalósításban néha lehetnék nagylelkűbb, odaadottabb is. Álmodoztam arról is, hogy egyszer eljussak arra a földre, ahol Jézus élt. Aztán a papságra való felkészülésem idejéből három és fél évet ott tölthettem.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Leginkább Jézus maga. Szívesen leülnék egy fa alá, és meghallgatnám tőle a hegyi beszédet, a tékozló fiú történetét. Szívesen ott lennék az utolsó vacsorán, vagy ott állnék a keresztje alatt.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Valaki így mondta: „Szent az, akinek a közelében szemernyi kételyünk sincs afelől, hogy Isten létezik.” A szent olyan titokzatos ablak, amelyen keresztül átragyog a Nap, beragyog a világ néha igen sűrű sötétségébe. A szentnek kisugárzása van. Felemelő, de önmagunkkal szembesítő érzés is a közelében lenni. Teréz anya kisugárzását éreztem, megtapasztaltam többször is. Szeretnék, a magam gyarlóbb, egyszerűbb módján, de valamit ebből a sugárzó békességből, kegyelemből megélni.

NÉVJEGY – teológus, a Szombathelyi egyházmegye megyéspüspöke.

  • Budapesten született, 1964. június 7-én.
  • Tanulmányait a budapesti Áldás utcai Általában iskolában kezdte, majd a szentendrei Ferences Gimnáziumba járt. Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, majd Betlehemben (Saint Paul’s Theological College)
  • 1991-ben szentelték diakónussá Jeruzsálemben, majd ugyanezen évben szentelték pappá. 1991–1993 között káplán volt Érsekvadkerten. 1993-tól 1996-ig Rómában a Pápai Magyar Intézetnövendékeként biblikus tanulmányokat folytatott a Gregoriana Pápai Egyetem mellett működő Pápai Biblikus Intézetben (Pontificio Istituto Biblico), ahol 1995-ben szaklicenciátust szerzett. 1996-tól 1998-ig plébános-helyettes volt Erzsébetvárosban. 1997-ben teológiai doktorátust szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. 1998–2001 között plébános volt Budapest-Széphalmon. 2001-től 2005-ig a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa volt. 2004-ben habilitált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2005–2006 között a budapesti Örökimádás-templom templomigazgatója volt.
  • A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az Újszövetség tanszék docense, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, 2006-tól rektora, az esztergomi Szent Anna-plébánia plébánosa. 2007-től az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a társadalmi-oktatási-kulturális szakterület püspöki helynöke.
  • 2007-től febianai címzetes püspök. 2008. január 5-én Esztergomban az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspökévé szentelték. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, a Caritas in Veritate Bizottság elnöke, valamint tagja az Oktatási, a Hivatásgondozó és a Felnőttképzési Bizottságnak. 2010-től a Magyarországi Keresztények és Zsidók Tanácsának elnöki tisztét is betölti.
  • 2017. június 18-án Ferenc pápa kinevezte a Szombathelyi egyházmegye megyéspüspökévé. július 8-án a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban iktatták be.
  • Legfontosabb díjai: A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012); Kézdy György-díj (2014); A Magyar Érdemrend középkeresztje (2021).

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: mandiner.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk