„Ha látok egy fickót, aki kipöcköli a csikket az autója ablakán, legszívesebben levágnám a karját” – interjú dr. Zacher Gáborral

Dr. Zacher Gábor magyar főorvossal, toxikológussal, címzetes egyetemi docenssel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Tizenhároméves koromban elmentem egy borzasztó kinézetű norvég mintás kötött pulóverben az iskolába és huszonnyolcan röhögtek rajtam. Nagyon néztem, mert azt a pulóvert Kanadából küldte nekem édesanyám húga, úgyhogy biztosan jó minőségű lehetett. Hazafele szétszakadt, így nem kellett soha többet felvennem. A történet azért is érdekes, mert nekem akkor, '73-ban semmi bajom nem lett abból, hogy kinevettek az osztálytársaim, de ma lehet, hogy valaki ettől öngyilkos lenne. Ugyanis ha ma valaki belép egy gáz cuccba az iskolába, azonnal fénykép készül róla, ami kikerül az Instára, és akkor őt nem huszonnyolcan röhögik ki, hanem huszonnyolcezren...

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Mindent el tudsz érni magad, csak akarni kell. Ha megvan hozzád az eszed, akkor menni fog.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának?

Eszed van, tehetséged van; innentől kezdve rajtad múlik a dolog és szerintem meg fogod csinálni.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Azt gondolom, hogy testnevelés oktatásán kívül nyugodtan lehet koedukáltan oktatni őket. Csak azt kellene vizsgálni, ki mennyire iskolaérett. Aztán persze eltávolodnak egymástól, 14-15 éves korukban, hiszen a lányok olyankor már felnőtt nők, a fiúk pedig még abszolút gyerekek. Ez egy pillanatig nem kétséges, de nem lennék híve a külön oktatásnak, sem az általánosban, sem később, hiszen a társadalmi élet is az együttélésről szól.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Ha az embert megtámadják, akkor kell; akkor bizony nem fog tudni másképp túlélni; meg kell küzdenie ahhoz, hogy túléljen. Ha látok egy fickót, aki elegánsan kipöcköli a csikket az autója ablakán, akkor legszívesebben odamennék mellé és levágnám a fél karját annak az utolsó mocskos bunkó paraszt állatnak. Szerintem jogos lenne, de persze nem teszem, pedig nagyon sokan kipöckölik a csikket. Vagy átmennek a piroson biciklisként, mert nekik azt lehet. Ilyenkor kiszólok nekik a mentőautóból – az ad egy fajta védettséget, ráadásul föntről lefele beszélek, ami ilyenkor jól jön – és azt mondom: „Ez nem volt szép.” Volt, aki elnézést kért. És lehet, hogy legközelebb nem dobja ki a csikket vagy nem megy át a piroson.

Ajánló: Mondj, amit gondolsz, tégy, amit mondasz, és ne félj megkérdőjelezni önmagad! – interjú Puzsér Róberttel

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Sírni egy férfi esetében nem a gyengeség jele; van, amikor belefér a történetbe. A hidegvért pedig gyakorolni kell. Mert ha elmegy az ember az önvédelmi tanfolyamra, hogy megtanulja, hogyan kell valakinek letépni a heréit vagy kiszúrni a szemét, majd két év múlva megtámadják egy sikátorban, úgy, hogy közben nem gyakorolt – mit fog tenni? Semmit. Vagy elmegy egy kresztanfolyamra, megtanulja, mit kell tenni, ha csúszik az út. És ha csúszik – mit fog tenni? Azt, ami zsigerből jön és nem azt, amit tanult. Ez gyakorlat kérdése, amit bizonyos dolgokban, például szakmán belül meg lehet szerezni. Ha ön lát egy balesetet, jobb, ha továbbmegy, ha mentő száma sem jut eszébe, én viszont odamegyek és ellátom. Szóval a hidegvér nem annyira a személyiségen múlik, inkább a gyakorlaton.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Attól függ, kinek mennyi egyéb munkája van. De ez nem egy előre megtervezett leosztás, hanem mindig az adott helyzettől függ.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Rendszeresen takarítok, leviszem a szemetet, a mosogatást és a mosást elvégzik a gépek, vasalni nem szoktam. Főzni egyikünk sem főz, felesleges időrablásnak tarjuk, megoldjuk másképp.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Én általában túl sokat dolgozom. Havi 300 órákat, sürgősségi osztályon, mentőszolgálatnál, oktatok az egyetemen, előadok. Most a járványidőszakban még többet dolgoztam. De nekem ez a szakmám, ehhez értek, engem erre treníroztak éveken át. Egyelőre 60 évesen jól érzem magam egészségileg, a feleségem néha szokott morogni, ha túl sokat dolgozom, de megérti, mert pontosan tudja, hogy nekem ez a munkám, és ez olyan, hogy ha nem dolgozom, a sikerélmények is elvesznek. A fiam külön él már tőlem, kiskorában viszont abba nőtt bele, hogy a papa vagy ügyeletes vagy mentőzik. Én is ebben nőttem fel. És ezt látom a bátyámtól is, ő is sokat dolgozik.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Véleményem szerint a házasság egy bársonyba bekötött papír, ami nem befolyásolja a felek közötti kapcsolatot. Nem ettől tartozik össze két ember. Én nem azért szeretem a feleségem, mert a feleségem, hiszen előtte is szerettem, hanem attól, hogy olyan – velem –, amilyen. Ami összeköti őket az az életük, mert azt pakolták össze egymással, és ebben benne van a szerelem, a munka, a jövőépítés, a „fészekrakás”, az utódnemzés és felnevelése. És ettől még a két embernek lehetnek különböző politikai, művészeti, öltözködésbeli ízlése. Ha egyformák lennének, nem feltétlenül lenne jó.

Ajánló: „A hősök akkor jelennek meg, amikor a történelmi idők a felszínre hívják őket” – interjú Kassai Lajossal 

Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen. Nem változtatnék, nekem ez így tök jó volt. Nemrég múltam 60 éves, jól érzem magam.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Van. De nem a Marvelre és nem a Disneyre. Hanem olyanokra, mint akik a mostani járványhelyzetben helytállnak és példát mutatnak. A buszsofőr, a patikus, a boltban dolgozó eladó, a sürgősségi osztályon dolgozó nővér, orvos, ápoló, a mentős – ők azok, akik a legnagyobb veszélyhelyzetben is ugyanúgy teljesítenek. Ők az igazi hősök, akik mindent megtesznek azért, hogy ez a rendszer működőképes maradjon.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Orvos akartam lenni. Nem doktor, hanem orvos. Szerintem sikerült. És van egy fiam, akire nagyon büszke vagyok, akire felnézek. Ő hál’ Istennek nem lett orvos.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Olvasmányélményeim alapján sokan lehetnének, de nincs egyetlen, akire azt mondanám, hogy vele mindenképpen, mert ő olyan ikonikus személy volt, aki a világ sorsát befolyásolta. De ha mindenképpen kellene mondanom valakit, akkor az Attila vagy Dzsingisz kán lenne. Ők mindenkit elsodortak az útjukból és birodalmat teremtettek. Megkérdezném tőlük, miért hagyták életben a többieket.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Számomra a munka szent. Nem vagyok vallásos, a szentek nem az én világom. A munka azért szent, mert ott olyan dolgot tesznek a kezembe, aminél drágább az embereknek nincs: az életüket.

NÉVJEGY – magyar főorvos, toxikológus, címzetes egyetemi docens.

  • Budapesten született 1960. október 8-án.
  • Elsőre nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért állatgondozónak ment. Utána műtősfiú lett egy koraszülött-osztályon. Az egyetem és a kórház mellett pedig folyamatosan mentőzött, 18 évig mentőtisztként, majd mentőorvosként vonult a betegekhez, mert mindig is érdekelte a sürgősségi ellátás, amelyben azonnali döntéseket kellett hozni. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1986-ban végzett.
  • 1998-ban került a Honvédkórház baleseti sebészetéről a Korányi Intézetbe, ahonnan megszervezte az országos toxikológiai ellátást és 2013-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ klinikai toxikológiai osztályának főorvosa volt. 2014-től 2018. augusztus 31-ig a Honvéd Kórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője volt.
  • Klinikai toxikológiát oktat a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Centrumában. 2002 óta orvosi toxikológus igazságügyi szakértőként tevékenykedik. Narkológia című tantárgyat oktat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
  • Gyakori és mára közkedvelt médiaszereplő, az egyik legismertebb orvos az országban.
  • Szakmai tagságai: Mentésügyi, Sürgősségi, Katasztrófaorvostani Szakmai Kollégium (tag); Sürgősségi Orvostani Társaság (vezetőségi tag); Magyar Toxikológus Társaság (tag); Lege Artis Medicinae gyógyszerészeti szakfolyóirat (szakmai szerkesztőbizottsági tag); Studium & Practicum gyógyszerészeti szakfolyóirat (szakmai szerkesztőbizottsági tag).
  • Díjai: 2001-ben az Ifjúsági és Sportminiszter munkája elismeréseként Dicsérő Oklevelet adományozott számára; 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem, 2010-ben a Rendőrtiszti Főiskola címzetes egyetemi docensi címet adományozott részére; 2006-ban a Fővárosi Önkormányzat Budapestért díjat adományozott eddigi munkája elismeréséért; 2010-ben Magyar Mentésügyért Emlékérmet kapott eddigi munkájáért; 2016-ban Belváros Lipótváros Díszpolgári Cím és Érdemkereszt kitüntetés; 2017-ben Magyar Fiatalokért díjat kapott munkájáért.
  • Nős, egy felnőtt gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Dévényi Veronika (http://www.honvedkorhaz.hu/cikk/1427)

Polyák Attila – Origo

https://www.borsonline.hu/

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk