„A gyereket nem úgy kell szeretni, hogy játékvilágban tartjuk, a jövőre kell felkészíteni” – interjú Szarvas Józseffel

Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésszel, érdemes és kiváló művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Mondhatnám, hogy van ilyen, de nincs. Csináltam rosszaságokat én is, persze, de sorsfordító, üzenetértékű butaságokra nem emlékszem. Krétát ugyan nem ettem, de azért egyik alkalommal számtan dolgozatírás előtt orvoshoz szaladtam, hogy lázas vagyok. Úgy ügyeskedtem, hogy a hónom alá dugott lázmérő elérje a radiátort. Mire észbe kaptam a hetven fokot is elérte a „lázam”. A dolgozatom meg egyes lett. Azt gondolom azonban, amikor a Könnyű neked, Szarvas Józsi… könyvemet írtam, végig gondoltam az életemet, és minden, ami lényeges vagy jellemző volt, azt beleírtam, és minden, ami kihullott, annak nincs jelentősége.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Menjél, fiam, hentesnek, mert nem halsz éhen! Megfogadtam, és valóban nem haltam éhen. Apámban fel sem merült más lehetőség. Bennem persze igen, de nem volt más választásom. De amikor először kést vettem a kezembe, az munkált bennem: abból éljek meg, amit nem szeretek csinálni? Nekem semmi nincs a kezemben, ügyetlen vagyok, az én agyam nem úgy működik. Olyat kellene választani, amit szeretnék, gondoltam. Akkorra bennem már befogadóra lelt a költészet. Nemcsak olvastam és mondtam, de írtam is. A vágóhídon ez nem tartozott szorosan a hétköznapisághoz. Pontosabban nem volt normális. Azonban azt, hogy a színészet az egy rendes szakma, nem tudtam. Amikor felvettek segédszínésznek, azt mondta a direktor úr: annyit nem tudnak fizetni, mint amit a hentesnél kaptam – én akkor tudtam meg, hogy pénz is jár érte. És hogy milyen kevés, azt pedig akkor, amikor apám emiatt otthonról elzavart és nem mehettem haza pár évig.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

A harmóniára törekvést. Egy elvált emberről feltételezhetjük, élt már diszharmonikus kis közösségben. Óriási morális kihívás és felelősségvállalás elé néz az, aki belekezd egy újabb család alapításába. Ha visszagondolok, nekem az egész gyermekkorom diszharmóniában telt. Minimum. De az embernek megvan az az önművelődési lehetősége, hogy próbáljon meg nem beleragadni ebbe, hanem megteremteni magában és maga körül a harmóniát. Ráadásul alkalmassá is váltam erre, mert általában olyasmit csinálok, amit szeretek: a színház- és filmművészetet és Viszákot is. Csupa olyan dolgok, amikhez a Jóisten engem hozzásegített. Ezt átadnám a gyerekemnek. Persze nem azt mondom, hogy nálunk soha nincs tányércsörömpölés, hiszen szangvinikus ember vagyok, de hatalmas nagy szerelemben élek a családom iránt, és ez árad a gyermekem felé is.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Számomra teljesen természetes, hogy együtt vannak.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Az erőszaktevést a létbiztonság megtartásának védelme választja el az agressziótól. A viccmondó ember is agresszív, de nem erőszaktevő. Azonban ha a gyermekemről, feleségemről van szó, el tudnék menni az erőszaktevésig. Máskülönben gyáva lennék. Minden ember megérdemli, hogy életét sikeressé tegye, de az az út tele van és lesz agresszív cselekedettel. A sunyi, alattomos, tehát gyáva ember inkább válik erőszaktevővé. Egyik legnagyobb ellenségünk az ernyedt, önfeladást mímelő alázatosság.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem, bőgjön csak nyugodtan. Ettől még számítani lehet rá, közben és utána is. Cselekvéspárti vagyok, de szerintem a férfisírás nem szégyen, hanem megrendültség és katarzis kérdése, amit kiválthat egy film, a feleség vagy a gyermek egy gesztusa is. Ugyanakkor a hidegvér mindig jó. Akinél nincs fegyelmező erő, ott baj van: zűrzavar, félelem, szorongás, fegyelmezetlenség, negatív energiák. A hidegvér pozitív energia, cselekvésre bír. Pontos, percíz, kemény, sőt akár kegyetlen is tud lenni. A színpadon erre szükség is van minden percben, csak ott úgy hívják: koncentráció.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Ez a családon belül dől el. Gyermekkoromban nagyon élesen láthattam, sőt, minden arról szólt, hogy megoszlott a munka. Gyermekként ez volt a természetes, felnőttként pedig azt mondom: ez így helyes. Van férfimunka és női munka, de ezt úgy is lehet mondani: megoszlanak a terhek. A szüleim olyan világban éltek, amelyben nagyon sok gyermek volt, így a nők háztartásbeliek voltak. Ma már sok családban csak egy gyermek van, vagy egy sem, és divat lett az elemi ösztönök ellen menni, de engem ne oktasson ki erről senki sem a tévében, az újságokban vagy a plakátokon. Én ebből a szempontból is konzervatív vagyok. Mindenki végezze tisztességgel a rá váró feladatokat, és közben persze figyeljen a másikra, hiszen szereti őt, ne terhelje túl, vegye észre, ha elfáradt.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Én rendes ember vagyok, otthon is elvégzem a munkát. Igaz, a feleségem nem enged mosogatni, takarítani se nagyon, szerinte jobb, ha ezeket ő csinálja, de én ezalatt a gyerekkel vagyok; vagy ha a feleségem megkér arra, hogy teregessek ki, akkor megteszem. Vagy a kertben dolgozom.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Ami nagyon magas, nagyon mély, nagyon gyors vagy nagyon lassú, az engem nem érdekel. Engem az érdekel, ami helyénvaló, ami kézenfekvő, ami elég. A „túl sok”, a több sem érdekel. Manapság annyi mindent rendelnek a fenntartható fejlődés bűvös szava alá, pedig szerintem csak egyetlen fenntartható dolog van: a pénz. Semmi más. Na, de én a pénzért dolgozzak többet, mint ami kell? Miért tenném? Hogy nem egy, hanem két házam legyen? Igaz, nekem kettő van, de nem az én kényelmemért, ehhez nekem elég az ágyam meg egy fotel. Én egy wellness központban sem tudnék pihenni, ahol nem kell csinálnom semmit. Akkor miért vagyok ott? Másrészt, ha valaki harmóniában éli az életét, akkor nincs mit kipihennie. Az egy más dolog, hogy vannak ünnepek, váratlan utazások, meglepetések – a katarzisok hozzátartoznak az életünkhöz.

A kiégés, a kiürülés, az elfáradás, a meghasonlás jöhet több év után, de akár egy évad vagy egy hét után is. Én olyankor váltottam. Az ember érzi, hogy nem megy, jeleket ad le, a családjának is. Ilyenkor meg kell fogni a hajadat, és ki kell húzni magadat onnan, ahol vagy és tovább kell lépni. Egy fiatal színész ne mondjon nemet, mondjon igent. És hogy meddig fiatal, azt érzi az ember, vagy ha nem, éreztetni fogja vele a környezete. De egy ponton túl viszont tudni kell, hogy az igeneket mindig a nemek hitelesítik; tudnod kell, mi az, amiről lemondasz és miért. Persze van, amit azért kell elvállalni, mert pénzt kell keresni. Ez számomra egy meggyőző érv, szemben a gyávasággal, amikor azért mondok igent, mert nem merek nemet mondani. De azt sem ítélem el, aki így tesz, nem tehetem. Én csak magamról beszélhetek: vajon a sok igen miatt tényleg konfliktuskerülő vagyok? Lehet, hogy az vagyok, de végül is fel mertem mondtam a Vígszínházban 10 év után és Kaposváron 4 év után, és el mertem szerződni ide a Nemzetibe, nem brahiból és főleg nem gyávaságból.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A házasság célja, értelme a gyermek. Azontúl, hogy a feleknek nagyon komoly érdeke is egymás felé fordulva biztonságban megteremteni a jövőt, ez van belénk kódolva. Korunk ezt a kódot akarja minden áron feltörni. És ehhez odaáll a tudomány, sőt még a művészet is. Ahogy hadjárat zajlik a munka világa ellen is. Világunk egyik legnagyobb kárt okozó mondata: „Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni”. Miért nem? Hova vezet ez? Hol marad a természet, a létfenntartás, a munka tekintélye? A gyerek az jó, a gyereknek mindig igaza van. De a gyereket nem úgy kell szeretni, hogy játékvilágban tartjuk, hanem a jövőre kell felkészíteni és olyan játékot adni a kezébe, ami ráviszi arra, ami majd a dolga lesz. A gyermek azért van velem, mert szeret engem és én őt; és ha én szeretem, amit csinálok, akkor ő is megtanulja szeretni majd a saját dolgát. És az is nagyon fontos, hogy az önbizalmát mindig építsük, sose romboljuk. Mert ha az elég erős, akkor később is tudni fogja a dolgát, és nem hagyja, hogy mások mondják meg neki, miről mit gondoljon, mert ott vannak mögötte az életpéldák: a nagyapáé, apáé, bátyjáé, bár mindenüket elvette a védelemre kitalált állam.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Ez költői kérdés, hiszen nem tudunk visszalépni. A lényeget illetően nem változtatnék, mert én az ösztöneimre hallgatva működök. Ez a másik fontos, amit eddig nem említettem. Sokan mondják, baj van vele. Miért? Az ösztön egyedivé teszi az embert. Hallgass az ösztöneidre; az ösztön nem negatív fogalom, az ösztön az jó. Az ember ösztönösen nem követ el bűnt, csak szándékosan.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Feltétlenül. Lehetetlen katarzis nélkül élni. De mindenhol vannak hétköznapi hősök is, csak észre kell venni őket. Ők példát jelentenek a számunkra; mindig tudják a dolgukat, de nem azért, mert okosabbak lennének, többet tanultak volna, vagy többet keresnének, egyszerűen tudják a dolgukat és teszik. Ezért lehet bennük bízni és rájuk számítani. És épp ezért vigyázni kell rájuk, védeni őket. És én meg is teszem. Ilyen például Kovács Gyula, aki megajándékozta a Kárpát-medencét háromszáz hagyatékmentő gyümölcsöskerttel. De ilyen a szomszédom, Baksi Jóska gazdálkodó parasztember is, aki alig lát, de a lovat el nem engedi. Vagy itt van Vidnyánszky Attila, aki jön egy vesztésre álló kultúra széléről, Kárpátaljáról és hősként vezeti a Nemzeti Színházat.

A Nemzeti Színház, mint gondolat is hős. Sokan állítják: nem kell már nemzeti színház, az ugyanolyan mint a többi, mert eredeti szerepét – a magyar nyelv ápolását, gondozását, megerősítését a némettel szemben – betöltötte. De tudjuk jól: minden, amit nem ápolsz, nem művelsz, az szükségszerűen elhal, elsatnyul, elmúlik, elhal. Nem csak egy család, egy falu vagy nyelvi kultúra, de elhallgat egy nemzet is. Mindennapi apró hőstettekkel vívjuk korrekciós harcainkat a világot elpusztító háborúk után és előtt. Ragaszkodnunk kell historikus hőseinkhez, már csak a példaadás miatt is. Egy ember bölcsessége, saját tapasztalati múltjából merítkezik. Elfeledni annyi, mint védtelenné válni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Minden, de máshogy. Amikor senkinek nem volt semmije, és esélye sem volt semmire, én arról ábrándoztam hosszasan, hogy majd lesz erdőm, legelőm, földem, lovam. És most végül is van erdőm Viszákon, Zsámbékon pedig benne lakok. De nem erdőbirtokos akartam lenni; a természethez közel maradni és képes lenni megszerezni, megtartani és gyarapítani valamit egy olyan korban, amelyben megint csak nincs tulajdonképpen semmink. Az embernek dolga van a földön, azt kell végeznie és közben nem elpusztítani a földet. Eztán találkoztam Kovács Gyulával és véle a Kárpát-medence pusztított őshonos gyümölcskultúrájának drámájával. A XVIII. században még köztulajdonként tekintettek minden őshonos gyümölcsfára, amelyek szaporítását és terjesztését a XX. században már törvény tiltotta.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Gyermek- és kora ifjúkorom fantáziáját a híradók, a tévéfilmek, a mozi foglalkoztatta. El nem tudtam képzelni őket „élőben”; hogy színészekkel, vagy uram bocsá' politikusokkal lehet találkozni, és velük beszélgetni. „Az írja az újság? Az meg úgy hazudik, ahogy csak akar. Szeme sem rebben” – mondta apu. Felnőtt életemben azonban sokféle újságíróval, jószándékú politikussal találkoztam, kiknek gondolatait, véleményét szívesen megismerem és eltűnődök fölötte. Talán II. János Pál pápával, feleségem társaságában örömmel találkoznék.

Mit jelent az önnek az, hogy „szent”?

Az ember. És vele a természet. És azért ezek, mert nincs más.

NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, Vas-megye díszpolgára.

  • Debrecenben született 1958. június 5-én.
  • 1977–1983 között segédszínész volt szülővárosában. 1983–1987 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult Horvai István osztályában. 1987–1997 között a Vígszínház tagja volt. 1997–2001 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 2001–2002 között szabadfoglalkozású művész volt. 2002 óta a Nemzeti Színház tagja. Színpadi alakításai mellett rengeteg magyar játékfilmben, tévéfilmben és hangjátékban szerepelt.
  • Díjai: Az országos színházi találkozó legjobb férfialakítás díja (1991, 1998); A színikritikusok díja (1991); Jászai Mari-díj (1992); Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1992); Ajtay Andor-emlékdíj(1994); Filmkritikusok díja a Részleg című filmért (1995); monte-carlói Ezüst Nimfa-díj (1998); Antenna Hungária legjobb férfi alakítás díja (2001); Kaszás Attila-díj (2008); Érdemes művész (2012); Magyar Arany Érdemkereszt (2014); Szalay Annamária Média Alapítvány Díj (2016); Kiváló művész (2017); A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2019); Prima-díj (2019); Vas megye díszpolgára (2020).
  • Könyvek: Bérczes László–Szarvas József: Könnyű neked, Szarvas Józsi…
  • Nős, két gyermeke és két unokája van.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: vezető kép: Nagy Zoltán, smagpictures.com – József és kislánya otthonukban, Viszákon

Czimbal Gyula, MTI

Eöri Szabó Zsolt

Rózsa Erika, Nemzeti Színház

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk