„Bánom, hogy nem töltöttem több időt a gyerekeimmel, amikor még kicsik voltak” – interjú Freund Tamással

Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológussal, egyetemi tanárral, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Gimnazista koromban történt, hogy kemény kötésű gyerek lévén tornatanárunk elindított a városi súlyemelő versenyen. Soha nem tanultam súlyt emelni, de a nyers erőm is elég volt az iskolai győzelemhez. A városi versenyen azonban kiderült, hogy éppen egy súlycsoportban vagyok a megyei bajnok sráccal, aki egyesületben tanult emelni. Viszont csak alig egy kilóval voltam könnyebb az eggyel magasabb súlycsoport alsó határánál, melyben viszont igazolt versenyző nem indult. Gondoltunk egyet az egyik barátommal, és lementünk a lovassysok kedvenc kocsmájába, a Maticsba, ahol megitatott velem 3 korsó sört, utána gyorsan visszamentünk a versenyre mérlegelni. Így sikerült egy magasabb súlycsoportba kerülve nyerni. A történet után évekig mulattunk rajta, hogy „kiittam magam” a súlycsoportomból…

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

A falusi tanító szerint apám az iskola egyik legjobb képességű tanulója volt, mégis ott kellett hagynia a középiskolát, mert leégett a házuk, és dolgoznia kellett. Rokonoktól is hallottam, hogy mennyire szeretett volna tovább tanulni, de nem volt rá lehetősége. Gyakran hajtogatta, hogy amit megtanulok, ami a fejemben van, azt senki sem tudja elvenni tőlem, abból mindig meg lehet élni, bármilyen nehéz idők jönnek. Vegyészmérnök barátain keresztül megismertetett a kutatói, tudósi élet szépségeivel, és megteremtették minden feltételét a továbbtanulásomnak. Mindig úgy éreztem, hogy apám helyett is tanulok, ami megsokszorozta a motivációmat. Ő már akkor végtelenül boldog volt, amikor 27 évesen megvédtem a kandidátusi disszertációmat; majd amikor 39 évesen akadémikussá választottak, úgy éreztem, hogy bőségesen kárpótoltam édesapámat az elmaradt saját karrierjéért.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne gyerekeinek?

Szüleim és nagymamám példájával szeretnék nekik üzenni, akik egész életüket egyetlen zokszó nélkül keményen végigdolgozták, gyermekeik, unokáik becsületes, értelmes életre, munkára és keresztény hitre nevelését tekintették legfőbb életcéljuknak. Ennek a munkának az eredményei – hol látványosak, hol kevésbé meggyőzők – jelentették számukra a kielégültségérzet, a boldogság kimeríthetetlen forrását. Ha valakinek ekkora örömet jelent az áldozatvállalás kisebb vagy nagyobb közössége, családja érdekében, az sohasem lesz életunt vagy depressziós.

Ön szerint jó a koedukáció, vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Az én véleményem ebben a kérdésben nem mérvadó, mert rendkívül jó osztályközösségünk volt középiskolában, mély és tartós barátságok szövődtek fiúk és lányok között is. Hangsúlyozom, tiszta, ártatlan barátságok – is. Szerintem nem árt a fiúknak eleinte néhány kudarcélmény a fejlődésben és érzelmi intelligenciában kicsit előrébb tartó lányoktól. Azonban ezt az elmaradást a középiskolai évek során folyamatosan ledolgozva, sok tapasztalatot szerezve, annál nagyobb önbizalommal érvényesülhetnek a fiúk a koedukált közösségekben. Én úgy érzem, a való életre jobban felkészít a középiskolai oktatás-nevelés koedukált szellemi és fizikai környezetben.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Fizikai erőszakot kizárólag önvédelemből, vagy közösségeink védelme érdekében tartom elképzelhetőnek, ha nincs más megoldás. A szellem megerőszakolását, az agymosást, indoktrinációt azonban semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Én igen könnyen elérzékenyülő típus vagyok, gyakran könnybe lábad a szemem még egy film megható jelenetének hatására is. Ha egy férfi érzékeny, az szerintem nem a gyengeség jele. Attól, hogy mély empátiával viseltetik mások iránt, még lehet határozott és erős, ha ki kell állni az igazságért, vagy a védelmébe kell vennie valakit. Sőt, az érzelemgazdagság, együttérzés talán még fokozza is a belső energiákat egy vészhelyzetekben. Ugyanakkor az agykutatás eredményeiből arra is következtethetünk, hogy a gazdag belső világgal rendelkező ember még kreatívabb is. Én tehát inkább büszke vagyok arra, hogy bizonyos szituációkban néha elcsuklik a hangom, vagy könnyes lesz a szemem a meghatottságtól.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Ezt párja válogatja. Vannak férfias karakterű nők és nőies karakterű férfiak is. A lényeg szerintem az, hogy mindkét félnek legyen lehetősége személyiségének kiteljesedésére. Ne legyenek skatulyák sem hivatások, sem hobbik területén. A párok pedig kölcsönösen segítsék egymást saját karakterük felfedezésében és megélésében, így próbálják megtalálni a másikban az ideális partnert.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Igen, mosogatni. Nem állítom, hogy a kedvenc elfoglaltságom, de ha választani kell, miben segíthetek otthon a feleségemnek, akkor inkább ez, mint a gyerekekkel való tanulás, amihez sajnos nincs türelmem. Főzni viszont kimondottan szeretek, de azt nem tartom „házimunkának”, hanem inkább hobbinak, kikapcsolódásnak. Még oxfordi tanulmányútjaim alkalmával a '80-as években ismerkedtem meg a távol-keleti konyhával, és egy Kínában nevelkedett angol barátomtól főzési leckéket is kaptam. Azóta rendszeresen készítek a barátainknak többfogásos indiai, indonéz, thai vagy kínai vacsorákat, amelyeknek különleges sikere volt 30-35 éve, amikor még nem volt Magyarországon egyetlen távol-keleti étterem sem.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Bánom, hogy nem töltöttem több időt a gyerekeimmel, amikor még kicsik voltak. Annak idején valóban túl sokat dolgoztam, 10-12 órákat a laborban, majd utána otthon a papírmunka – cikkírás, szakirodalom olvasás, cikkbírálat, stb. –  további órákat vett el a családomtól. Akkor alapoztam meg a karrieremet, és az nem megy másképp. Most már 36, illetve 30 évesek, és ha nem is mondják, de érzem, nem esett jól nekik, hogy túlzottan az édesanyjukra maradt a nevelésük.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Véleményem szerint egészséges szellemiségű gyermekek elsősorban szerető családokban nőhetnek fel. Egy jó házasságban a viselkedés minták – az apai és anyai szerepek, feladatok, a gondoskodás, önzetlen áldozatvállalás – átörökíthetők. Tovább adhatók a kulturális hagyományok, motivációk, életcélok, megismerkedhetnek a gyerekek az örömszerzés és a boldogságérzet egészséges és kimeríthetetlen forrásaival.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Ami a szakmai pályafutásomat illeti, igen. A családommal, gyerekeimmel viszont több időt töltenék.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A mindennapok hőseiből kellene jóval több. A közösségeinkben egyre nagyobb méreteket öltő önzőség és egoizmus ellensúlyozására példaadó altruista egyéniségek szükségesek, akik a nyilvánosság előtt is vállalják értékrendjüket, és ha vallásosak, akkor a hitüket is. Emellett persze olyan médiumok is kellenek, amelyek ezt az értékrendet és viselkedést állítják példaként a társadalom elé.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Már 10-12 éves koromban arról álmodoztam, hogy kutató tudós szeretnék lenni, aki jelentős felfedezéseket tesz. Azt hiszem, ez nagyjából teljesült.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Szívesen beszélgetnék a kutatási eredményeimről és a következő kísérletről a valaha élt legnagyobb agykutatóval, az 1934-ben elhunyt Santiago Ramon y Cajallal. Jelentősen fokozná az élményt, ha atyai mesteremmel, Szentágothai Jánossal hallhatnám vitatkozni.

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Attól függ, hogy az egyházi vagy a köznapi szóhasználatra gondolunk. Az egyházinak megvan a maga definíciója, a köznapiban viszont szinte mindenre mondják. Még akár a hír is lehet szent – míg a vélemény szabad... És van akinek „semmi sem szent”. Annyira elhasználódott ez a szó, hogy én nem is használom. Ha mégis értelmeznem kellene földi értelemben, akkor a krisztusi önzetlen szeretetre képes embereket érteném alatta, akik a legnagyobb áldozatra is képesek, és nem csak a családjukért, hanem akár az egész emberiségért. Ők azok, akik a legközelebb jutottak a tökéletes lelki tisztasághoz.

NÉVJEGY – Bolyai-díjas, Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

  • Zircen született 1959. június 14-én.
  • A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 1977-ben. Biológus diplomáját az ELTE-n szerezte 1983-ban, ugyanott doktorált 1984-ben. A biológiai tudományok kandidátusa 1986-ban, doktora 1992-ben.
  • A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban választja levelező, majd 2004-ben rendes tagjává, 2014-ban alelnökévé, 2020-ban elnökévé. Tagja a londoni székhelyű Európa Akadémiának (2000), a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának (2001), és a Német Tudományos Akadémiának (2001), az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának (2014), és a vatikáni Életvédő Pápai Akadémiának (Pontificia Academia Pro Vita, 2019).
  • Az Idegtudományi Világszövetség vezetőségi tagja (1998–2006), az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöke (2004–2006) volt. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója (2002–2020), és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Fő kutatási területe az agykéreg szerkezete és működése, az agyi ritmikus hullámtevékenység idegsejthálózati alapjai, ingerületátvivő anyagai, a művészetek által gazdagított belső világ szerepe tanulási és memória folyamatokban, és a kreatív gondolkodó képesség fejlődésében.
  • Hobbija a zene, 7 éves korától érettségiig klarinétozni tanult, gimnazista korától folyamatosan kórusokban énekel, és klarinéton, szaxofonon közreműködött dzsessz zenekarokban, kisegített szimfonikus zenekarokban. Jelenleg az Ars Nova Sacra Énekegyüttes tagja.
  • Nemzetközi díjai közül kiemelendő az amerikai anatómusok Cajal Club-jának életmű díja a Cajal Medal (1998), a svájci Demuth díj (1991), a nemzetközi Kemali díj (1998). 2011-ben harmadmagával megkapta az egymillió euró díjazású dániai The Brain Prize-t (Agy díjat).
  • Magyar díjai: Bolyai-díj (2000-ben elsőként), Széchenyi-díj (2005), Prima Primissima díj (2013).
  • Nős. Első házasságából született két gyermeke. Második házasságában három gyermeket nevel, akik feleségének első házasságából születtek.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Rózsa Zsuzsa

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk