Tutaj az óceánon – Rakonczay Gábor és a vakmerőség

„Az ember néha elbukik, majd feltérdel és több alázattal megcsinálja. Per pillanat én is úgy gondolom, hogy fel fogok állni és újra bele fogok állni ebbe az egészbe” – mondja Rakonczay Gábor a corvinak.hu blognak adott interjújában. Az extrém sportoló kenuval anno már átkelt az Atlanti-óceánon – sőt Grönlandot is átszelte, s elérte a Déli-sarkot –, most SUP-pal evezett volna Gran Canariától Antiguáig. Az 50-60 naposra tervezett túra azonban a hatodik napon életveszélyes körülmények között véget ért. Mik a tanulságok, egyáltalán meddig tolhatjuk ki a határainkat?

„Csomó veszteségrésze is van, például energiában, időben, pénzben, hírnévben… mindenben. Ugyanakkor örülök, hogy megvagyok.” Ezt is Rakonczay jelenti ki afféle összegzésként. Azt mondja, pont az akaratereje – amit pedig a jó tulajdonságaink közé sorolunk – miatt érzi úgy az ember, hogy csodákra képes, ám ez a konokság azzal jár, hogy túllépheti a szervezete határait. Úgy látszik, az akaraterőt, a törekvést sem helyes túlzásba vinni, mert vannak olyan élettani limitek, amik tényleg nem mozgathatók. Ezek felismerése létkérdés lehet. A világrekord-kísérlet során volt három olyan órája is a sportembernek, amikor elmondása szerint már semmilyen befolyása nem volt a dolgok menetére, a körülményektől függött, hogy megmarad-e. Vajon mely pontig érdemes kockáztatni?

„Van olyan persze, aki biztonsági játékos, és sose megy el egy ilyen határig. Ő lehet, hogy 90 évig fog élni, de nem is lesznek komoly eredményei” – vallja Rakonczay. Kérdés, hogy a biztonságnál és a 90 év megélésénél kinek mi számít komolyabb eredménynek. Mert, valljuk be, sokan ennek is örülnénk. De nem egy rekordokat döntögető extrém sportoló. Ő így áll hozzá: „Ha az ember be akarja fejezni a karrierjét, mondjuk ezt a sportot, akkor jó, ha egy jó eredmény után tudja abbahagyni. Nem egy aktuális bukás után, mert azt még cipeli magával. Ha még leélek 50 évet, akkor ez mindig ott lesz a vállamon. (…) Az ember önmaga előtt tud igazán bukni. De ha újra megpróbálja és sikerül, akkor az millió erőt fog adni.” Az állítás a bukásról, a millió erőről nem vitatható, jó is, hogy Gábor kimondta.

De vajon annak, aki az életét nem feltétlenül kockáztatná a céljai érdekében (persze valahol az is kockáztatja, aki a munkahelyén stresszel vagy a stressz leküzdésére dohányzik), meddig érdemes játszania a határaival? Honnantól „megy el az eszünk”, leszünk valaminek a függői, s mi az, aminek komolyabb testi-lelki sérülés nélkül kitehetjük magunkat és – a szeretteinket? Rakonczay, akit az is hajt, hogy sokak példaképe lett, a kaland vége felé hosszabb időn át számolt azzal, hogy a következő percet talán már meg sem éri. Úgy véli, „azon szocializálódunk, hogy amikor van egy drámai helyzet egy filmben, akkor lelassul a kép, szól a zene… De a valóságban egyszer csak megtörténik a baj: nem szól közben zene és nem tudjuk visszacsinálni”. Talán a hozzá hasonló extrém sportolók éppen azzal teljesítik be a küldetésüket, hogy a tapasztalataik alapján hitelesen vonnak le ilyesfajta tanulságokat.

Ezt is olvasd el: Amikor az életösztön erősebb a biztos halálnál – beszélgetés Rakonczay Gábor többszörös világrekorder extrém sportolóval 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Nem biztos, hogy csak attól válnak példaképekké, hogy izgulhatunk értük, vajon túlélik-e, és ha igen, akkor lám, ezt is megcsinálta valaki, semmi sem lehetetlen. Még ha őket valahol ennek az érzésnek a misztikuma is űzi. Hanem attól (is), hogy átéreztetnek velünk olyan életigazságokat, amik bennük az élet peremén egyensúlyozva születnek meg, amíg mi a mindennapok forgatagában nem biztos, hogy eljutunk a megfogalmazásukig. Valószínűleg jobb is, ha nem vakmerőségben követjük őket, mégis figyelünk rájuk. „Úgy gondolom, hogy kudarc csak addig van, amíg túl nem lendülünk rajta.” Ezt is Rakonczay mondja. Magától értetődőnek tűnik, de neki még inkább elhisszük. Pedig van az úgy, hogy bizonyos hétköznapi döntéshelyzetek megoldásakor mi is egy tutajon érezzük magunkat az óceánon.

Dr. Szász Adrián

Fotók: indirekt.huindirekt.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk