„A nők mindennek a kulcsai” – Marco Rossi a családi szerepekről

Csütörtök este sorsdöntő mérkőzést játszik a magyar labdarúgó válogatott, de most nemcsak ezért idézünk a csapat olasz szövetségi kapitányától, Marco Rossitól. Hanem azért is, mert számunkra is tanulságosak lehetnek egy köztünk élő, a hivatásában sikeres külföldi férfi meglátásai a családi, azon belül a tipikusan olaszos értékekről, amelyeket ő a magyar szemlélettel rokonít. Igaza lehet?

„Tudom, hogy a magyaroknak ugyanúgy a család a legfontosabb, ahogy nekünk, olaszoknak. Talán emiatt is éreznek engem itt sokan közülük valónak. A családi hagyományaink és a személyiségem alapján már-már rokonságot érzek a magyarokkal. És nagyon hálás is vagyok, őszintén mondom: Magyarország nélkül nem tudom, hol tartanék ma” – vallja az edzőként egy rövid megszakítással nyolc éve Budapesten dolgozó, 56 éves szakember, akit a tréneri sikerei valóban hozzánk kötnek. Futballistaként a nyolcvanas, de főleg a kilencvenes években ugyanakkor hazájában, Olaszországban is kivívta magának az elismerést, noha ez szerinte nem volt eleve elrendelt. De miért is nem?

„Az adottságaim nem voltak kimagaslók, mégis eljutottam Olaszország akkori egyik legjobb csapatába, a Sampdoriába, úgy, hogy abban az időben az olaszt tartották a világ legerősebb bajnokságának. A tehetség valami, amivel Isten megáldja az embert, de nekem nem adott többet az átlagnál. Nekem az volt az igazi isteni áldás, hogy az lett a munkám, ami a szenvedélyem. A magam átlagos képességeivel küzdöttem napról napra, hogy jobb legyek. Minden napot új lehetőségnek tartottam a fejlődésre, és ezt a szemléletet igyekeztem a lányomnak meg a fiamnak is átadni. Valamit biztosan továbbadtam magamból nekik, hiszen a fiamból például profi vízilabdázó lett.”

A mester szavai motivációs gondolatoknak is beillenek, de vajon ő honnan merített motivációt ahhoz, hogy a jelenlegi munkáját nemzeti válogatottunk élén a lehető legsikeresebben végezze? Ezt is megtudjuk, ha visszakeressük a közösségi médiában a kapitányi kinevezésekor közzétett szavait: „Szia Nagypapa! Remélem, jól vagy. Hány éve is mentél el? Túl sok. ‘94-ben volt, de az emléked most is itt él bennem. Ki tudja, milyen boldog leszel és büszke az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya... Igen, azé a Magyarországé... Az Aranycsapaté, melyben Puskás, Hidegkuti és a többiek játszottak, és amiről annyit meséltél nekem. Emlékszel? Ma elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban kezdődik, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet! Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy szurkoltál nekem, nekünk! Szeretlek! És mindezt Neked ajánlom!”

Ha libabőrösek lettünk ezektől a soroktól, ha nem, a végére még egy érdekes gondolatmenet Marco Rossitól, méghozzá a nők családban betöltött szerepéről az olasz életfelfogás szerint. Itt a lehetőség férfiszemmel értékelni, mennyire tükrözi mindez a mi értékrendünket! „Van egy olasz humorista, Maurizio Battista, nagyon kedvelem a műsorait, mert a viccei között sok igazságot is kimond. Ő szokta emlegetni, hogy a család szíve a nő, és én pont ugyanezt gondolom. Mert a férfi is a család tagja, de nem a központja. Abban a pillanatban, amikor egy anya távozik, a család is megszűnik, szétszéled, amíg viszont az anya él, mindenki ott van körülötte. Az anya a család központja, ezáltal a világ központja is. Meggyőződésem, hogy a nők nemcsak a családnak, hanem mindennek a kulcsai.”

Dr. Szász Adrián

Fotók: Facebook

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk