Tönkretehetik kapcsolatainkat az önértékelési problémák

Az önbecsülésnek semmi köze a tökéletességhez. Ha önbecsülésem reális és egészséges, és pozitív viszonyban vagyok önmagammal, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyogtat.

Óriás sérelemcsomagokat cipelünk, fel nem dolgozott krízisek sebeit nyalogatjuk, melyek kezeletlenül, feloldatlanul minduntalan kifakadnak, magunkba zárjuk a frusztrációt, éveken át befelé sírunk. És aki befelé sír, annak a mosolya sosem lesz valódi, az értő szemek mindig érzékelik majd a diszharmóniát. Önértékelésünket rombolják a mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, vagy elhanyagolás. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban lehet, hogy mindvégig ott bujkál majd a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye. Megfelelési vágy, párkapcsolati függőség, állandó önkritika, folytonos szeretetlenség érzés lesz az öröksége. Már gyermekkorban éreznünk kell az értékesség, a szerethetőség, az alkalmasság érzését. Egy gyereknek éreznie kell, hogy ő jó valamiben, hogy a befektetett energiája megtérül, hogy támaszkodhat képességeire, és boldogan, felszabadultan kiteljesedhet valamiben. A legtöbb felnőtt még mindig nem érzi mindezt, az alkalmatlanság állapotában rágódnak.

Egy alacsony önbecsüléssel küszködő ember gyakran szenved társfüggőségtől, a szerelemtől akar boldog lenni, majd a társ elhozza a helyes önértékelést, énképet, önbizalmat, ragyogást, vibrálást, szenvedélyt az életébe, pedig egy párkapcsolat nem terápia, és nem gyógyír önértékelési problémák kiküszöbölésére. Mindenkinek valóban készen kellene állnia egy kapcsolatra, úgy hogy az egyedüllétben tett szert a megfelelő szintű önbizalomra és önbecsülésre. Az önértékelésünk meghatározza a párválasztásunkat, és ha „nincs egy normális férfi, nő, akivel kezdhetnénk valamit együtt”, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon velünk minden rendben van-e, és megvan-e bennünk mindaz, amit ideális partnerünkről listáztunk.

Az önleértékelő emberek gyakran választanak olyan párt, akiről gondoskodhatnak, akit támogathatnak, mert úgy gondolják, így teljesítményüket végre értékeli valaki. Partnerei általában kevésbé okosak, vonzóak, vagy sikeresek. Egy szenvedélybeteg, önpusztító partner mellett például a múlt megismétlődését érezhetik és ez érzelmi biztonságot hoz, hiszen egy ilyen kapcsolatban ugyanúgy nem törődnek velük, mint egykor a szüleik. Ez azonban csak pillanatnyi megnyugvást ad, és nem hoz megoldást.

A bántalmazás eltűrése. A testi-lelki terror, a folyamatos elfojtás, tagadás, életfogytiglan tűrés nem csak a párkapcsolatot mérgezi módszeresen, hanem pusztító hatással van az elszenvedő fél egészségére is, és állandó, feldolgozhatatlan stresszt jelent. Aki nem bízik önmagában, nincs tisztában a saját értékeivel, nem ismeri és nem fogadja el önmagát, az hajlamos arra is, hogy minden konfliktust magára vállaljon, és azért is bocsánatot kérjen, amit nem követett el.

A féltékenység származhat a rossz családi mintából eredő kötődési zavarokból, hiszen aki gyermekként állandó bizonytalanságot, gyanúsítgatást tapasztalt meg a szüleitől, annak ez az érzelem beépül a zsigereibe. Kialakulhat gyermekként átélt testvérféltékenységből is, de visszavezethető a folytonosan emlegetett önbizalomhiányra is, amikor egy önleértékelő ember nem tartja magát elég jónak a másik számára, és a gátlásaiból, félelmeiből adódóan feltételezi a hűtlenséget. Alacsony önbizalommal, sérült önértékeléssel valóban nagyon nehéz elhinni, hogy bárki szerethető, értékes, és ő az egyetlen.


Cikkajánló: Aki lelkileg életképes, az kötődések nélkül sem veszít talajt
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Történik szívtörés, gyermekkori trauma, romboló életesemény – több is –, mely az önértékelés sérüléséhez vezethet. Ha azonban megbocsájtottam önmagamnak, akkor megtanultam a leckét, és többé nem ostorozom önmagam, hogy mi lett volna, ha... Egy önleértékelő embert nehéz kiragadni az állandó önostorozás állapotából, de odaforduló, őszinte szeretettel, elfogadással, vagy esetenként terápiás beszélgetésekkel, és ami a legfontosabb: az ő saját, megegyező akaratával, együttműködő szándékával mégsem lehetetlen. Nem teljesíthet senki mindig mindenben ezer százalékon, és ha éppen kudarc érte, vagy egyszerűen csak éli a „szürke” hétköznapjait, akkor is lehet elég jó, sőt szerethető. Nem változnia, vagy javulnia kellene. Hanem őszintének lenni önmagához, megismerni, feltétel nélkül elfogadni önmagát,  elhallgattatni a saját belső kritikus hangját, és  beismerni, hogy esendő ember. Az önszeretetnek semmi köze a tökéletességhez, ezt kellene megtanulni mindannyiunknak.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Love photo created by freepik - www.freepik.com

People photo created by freepik - www.freepik.com

Tai's Captures on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk