„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – Ha nincs döntés egymás mellett, nem tudjuk hová, merre tartunk kapcsolatainkban

Nem értünk egyet, de továbbra sem engedjük el egymás kezét, az úton is együtt haladunk, tudjuk, hogy melyik kikötőbe tartunk, ki tudjuk kerülni a kedvezőtlen széljárást, kihasználjuk a jó, kedvező szeleket. Az elköteleződés döntése a mi kikötőnk, tudjuk, merre tartunk.

Párokkal végzett interjúk, beszélgetések során kiderül, hogy azok, akik a házasságukat visszafordíthatatlan elkötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, vagyis több lelki energiát invesztálnak kapcsolatuk minden terepén azért, hogy elégedettségük és érdeklődésük fennmaradjon egymás iránt. Ellenben azok, akiknek a kötelékekkel kapcsolatos hozzállásuk lazább, vagyis szívük mélyén visszafordíthatónak definiálják, nagyobb eséllyel süllyednek bele a passzívitásba, amelyet a másik ember, vagy a körülmények folytonos hibáztatásával tűzdelnek meg. A visszafordítható szó temporális, ideiglenes állapotot sugall, mintha csak úgy elég volna ellenni benne, kivenni belőle a jót, és az első krízis idején csomagolni, fejvesztve menekülni, vagy másfelé fordulni. Sokszor éppen a „visszafordítható” hozzáállás az oka kapcsolataink működésképtelenségének és meghiúsulásának. Akik úgynevezett visszafordíthatatlan kapcsolatban élnek, mélyebb, meghittebb kötődésről és lelki intimitásról számolnak be, elégedettebbek, mint azok, akik egy visszafordítható kötelékben a döntést valójában meg sem hozták egymás mellett.

Az elkötelezettség valójában az egyetlen ami megkülönbözteti az igazi, tartós kapcsolatot a felszínes temporális kötelékektől. „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – írta Seneca. Ha nincs döntés egymás mellett, nem tudjuk hová, merre tartunk együtt.

Mi állhat az elköteleződési problémák hátterében?

A tartós kapcsolatokba, házasságba vetett hit a rossz családi minták miatt megdől, a párkapcsolatokról alkotott kép torzult. Úgy gondolják, elkötelezett kapcsolatok hosszú távon nem léteznek, nem őrizhető meg az izgalom és a szenvedély, ezért félnek a tartós kötelékektől. Az első problémák, konfliktusok felmerülésekor inkább a szakítás mellett döntenek. Amikor eljönnek a hétköznapok, és a „félig kapcsolat” az ő olvasatában „kimerül, kiüresedik”, akkor mossa kezeit, hiszen ő tudta előre, ő megmondta, hogy kár az elfecsérlett időért, nem fog ez működni.

A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, saját életünkért, szeretteinkért való felelősségvállalást. Ha gyerekként valakit túlféltettek, ha nem engedték, hogy meglépje, megtapasztalja az érett felelősségvállalás különböző szintjeit, ha nem tanulta meg, hogy a célok elérésért, a kapcsolatokért is tenni kell, akkor nem képesek érzelmileg felnőtté válni, így elköteleződni sincs kedvük.

Ha gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló emberek elhagyták, eltűntek, majd feltűntek az életében, folyton hazudtak, becsapták, vagy soha nem váltották be ígéreteiket, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkort, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolataiban sem bízhat. A gyermekkori traumák okozta bizalomvesztés is eredményezhet elköteleződési problémákat. A manipulatív vagy kontrollmániás, szeretetlen, érzelmileg távoli, esetleg hűtlen szülő mintája végigkísérheti egész életét, és rányomja a bélyegét induló kapcsolataira. Sérült a bizalmuk a legfontosabb szeretetkapcsolat felé, ezért igyekeznek nem beleereszkedni érzelmileg a kapcsolatokba, így védve önmagukat az újabb csalódástól, ám eltaszítva azokat, akik túl közel kerülnek.

A férfiakat sokkal tovább kísértik a fájdalmas szakítások rossz emlékei. Azt hinnénk, már csak büszkeségből is hamar túljut az elutasítottság lelki sebein és kudarcán, majd pillanatok alatt újabb kalandba, flörtbe, vadászatba kezd. Látszólag így is van, de mélyen legbelül még hónapok, évek múltán is ragasztgatják összetört szívük darabjait, és sokkal nehezebben találnak rá az új szerelemre, mint a nők, akiket ugyanúgy elhagytak, vagy önként léptek ki a kapcsolatból. A közhiedelemmel ellentétben sokkal erőteljesebben vágynak a stabilitásra, ezért intenzívebben reagálnak, ha egy veszteség során elvész a lábuk alól a talaj. Általában nem tudják megosztani bánatukat, még önmaguknak is nehezebben fogalmazzák meg az érzéseiket. Sok férfi egyszerűen nem is hisz abban, hogy újra megtalálhatja a nagybetűs Nőt, pedig tényleg nem csak egy igazi létezik.

Az elköteleződni képtelen személy úgy próbál meghitt emberi kapcsolatban létezni, hogy nem kötelezi el, nem adja át egészen önmagát. És aki nem hagyja magát szeretni, az képtelen a valódi intimitásra. Valódi intimitás nélkül pedig nincs meghitt kapcsolat, nincs stabilitás, nincs érzelmi biztonság.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: People photo created by cookie_studio - www.freepik.com

People photo created by drobotdean - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk