Érzelmi falaink ölik meg a vágyat

A rózsaszín ködbe bugyolált szerelem két-három év után megszelídül, átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolatunk szoros és meghitt marad, mégsem marad ugyanolyan. Megtanulunk MI-ben gondolkodni, többes számban beszélni, a közös jövőt tervezni. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében tökéletessé válhatunk, elfogadjuk egymás hibáit és hiányosságait, esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Illúzióinkat jelképesen elégetve, valódi önmagáért szeretjük és értékeljük őt, aki társként mellettünk áll.

A szerelmes szenvedély ugyanúgy jelen van, egy mély, szeretetteljes barátság és bajtársiasság is jellemzi viszonyunkat. Megtanultunk kommunikálni, a konfliktusokat jól kezelni, vágyainkról nyíltan, félelmek nélkül beszélgetünk. Nem lehet ugyanazzal az intenzitással megélni a szenvedélyt egy életen át. Tévedés azt gondolni, hogy a kapcsolat elején megtapasztalt szenvedélynek az együtt töltött évek alatt ugyanolyan hevesnek és forrónak kell lennie, mint kezdetekben, mert ha ez nem így van, akkor az a kapcsolat unalmas, értéktelen és nem marad más számunkra, mint a szakítás, válás. Minden jól működő szövetség egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kapcsolatunk folyamatosan fejlődik, változik. Lényege nem az, hogy örökké a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető visszautat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszainkon, ha így akarjuk.

Sokszor érzelmi falaink ölik meg a vágyat. Hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk. A fel nem oldott, szőnyeg alá söpört konfliktusokból, haragból, neheztelésből, titkokból, meg nem értettségből, a lelki intimitás hiányából olyan masszív falakat építünk, amelyeken a másiknak már lehetetlen áthatolnia. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, és a kapcsolatunk selyemfonala akkor kezdett foszladozni, amikor először sepertünk szőnyeg alá egy problémát. Később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá, vagyis betelt a pohár. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, amely az évek során csak rakódott egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek. Kegyetlen ördögi kör ez, melyben egyre csak távolodunk, és ez az érzelmi fal egyre magasabb, egyre vastagabb és egyre áthatolhatatlanabb lesz, aminek eredménye a teljes elzárkózás.

„Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.”
(József Attila: Judit, 1936)

Ha konfliktusainkat nem sikerül jól kezelni, ha beszélgetéseink megmaradnak a felszínesség és tényközlés szintjén, könnyen, tégláról téglára felépítheti a fent említett érzelmi falakat, ami tényleg a „közös takarónk szétesését” fogja eredményezni, mely sorok ezt a fajta érzelmi eltávolodást úgy képesek bemutatni, hogy összeszorul a szívünk.  

Sternberg amerikai pszichológus 1986-ban kidolgozott szerelem háromszög elmélete szerint a fejlődő párkapcsolatok három fontos pilléren nyugszanak. Az első az intimitás, ami nem a testek, hanem inkább a lelkek egymásba fonódása. A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Átadom és megadom magam, mert van bátorságom szeretni és megmutatni a sebezhető énemet. A második a szenvedély, a fizikai vonzódás, intenzív kapcsolódás, ami újra és újra élettel, energiával, fűszerrel tölti meg kapcsolatunkat. Végül a harmadik az elköteleződés, ami olyan döntés, amelyet nap mint nap meghozok a társam jólléte, kapcsolatunk fejlődése, gazdagodása érdekében. Döntés arról, hogy invesztálok, időt, energiát, figyelmet, jelenlétet, válaszkészséget fektetek bele, és nem sajnálom, mert a kapcsolatunknak eszmei értéke van, bármit megadok érte, hogy működtessem.


Cikkajánló: Ha egyikünk fél a gyermekvállalástól...
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Az intimitás visszaállításához, vagy újbóli megerősítéséhez az érzelmi kommunikáció az egyetlen út. Ez magába foglalja az értő figyelmen és empátián keresztül megadott érzelmi biztonságot, és a sokat emlegetett érzelmi válaszkészséget. A válaszkészség a bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást és foglalkozzunk a problémáinkkal. Az intimitás csökkenése, meggyengülése vagy annak teljes hiánya az oka minden érzelmi eltávolodásnak, úgy érezzük, egymás mellett is egyedül vagyunk. Ha gyengül, vagy teljesen megszűnik a lelki intimitás, akkor a másik két pillér, az elköteleződés és a szenvedély is elszenvedi a hiányt. Az igazi kapcsolatoknak a lelki intimitás a sziklaszilárd alapja.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Love photo created by yanalya - www.freepik.com

People photo created by yanalya - www.freepik.com

People photo created by drobotdean - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk