A társszerelem kialakulásához idő kell

Bármilyen szélsebes iramban száguld el mellettünk a társadalmi környezet, fizikai és lelki szükségleteink, az elfogadás, a szeretet iránti vágyunk nem változik. Hiába adott az online lehetőség, hogy egyszerre rengeteg emberrel építsünk kapcsolatot, lelki és biológiai szinteken, bármit is teszünk, nem tudjuk tartani a lépést…

A lelki kapcsolódás, a kötődés, a társszerelem kialakulásához idő kell – és ez az, amit sokan nem várunk ki. Ahhoz, hogy az érzések „virágba boruljanak” bennünk, és valódi, érett érzelmekké fejlődjenek, ami ezután a teljes párkapcsolati hozzáállásunkat meghatározza, ahhoz időre, türelemre, odaforduló figyelemre, kölcsönös elfogadásra és döntésre van szükség.

Engedjük megszelídülni az érzést! A szerelem kezdetben valóban rózsaszín köd, gyomortájon repkedő pillangók, az adrenalin szint az egekbe szökik, a szív kalapál, és zúg, tolul a vérben a szerelemhormon. Aztán mi történik? Euforikus, módosult tudatállapotban e csodavegyület hatása alatt állunk, minimum hat hónapig, de legfeljebb két éven keresztül. Az emberi szervezet ugyanis sajnos ennyit bír el a tartós eufóriából, nem többet, mert a szerelem pozitív stressz, nem viselhető el hosszú távon. Folyton ezer fokon égni, mindig őrülten szerelmesnek lenni tehát nagyon egészségtelen volna. De kár szomorkodni, mert csupán a kezdeti bódult, összeolvadó, tomboló, eufórikus szimbiózis-szerelem időszak szűnik meg, hogy kapcsolatunk magasabb osztályba léphessen. Szerelmünk szinte észrevétlenül megszelídül, lecsendesül.

A legkisebb, leghalványabb vonzalom esetén már párkapcsolatot kezdünk, eszünk ágában sincs a legjobbat kihozni a másikból, vagy energiát, figyelmet áldozni rá, azonnal a tökéletest, a fullost akarjuk, legyen okos, legyen szép, legyen jó szerető, legyen egzisztenciálisan rendben, legyen vele minden olyan, mint a romantikus filmeken. Ha esetleg kiderül róla, hogy esendő földi halandó, feldolgozni való múlttal, vagy kibeszéletlen, múltbeli sérelmekkel, vívódásokkal, ejtenünk kell, nincs idő mások lelkét gyógyítgatni. A szenvedély illanó valami, és sokan nincsenek felkészülve arra, hogy annak szelídülését követően mit kezdjenek a kapcsolattal. A vágy, a kezdeti tomboló, eufórikus érzések átalakulnak, de nem állunk készen erre a változásra. Már semmi nem olyan, mint régen. Hol van a tűz a kapcsolatunkból? Kínos csendek jönnek, elfojtott feszültség, és mondvacsinált indokok. Nem nyitjuk meg a szívünket, nem beszélgetünk, konfliktusainkat feloldatlanul hagyjuk. Nem tudjuk átállítani a kapcsolót a fejünkben egyfajta társidentitásra, nem sajátítjuk el a „mi tudatot”, sőt zavarni kezd, hogy a másikkal folyton relációba kerülünk. Manapság semmi nem érdemel időt és türelmet. Még a szeretetkapcsolatok sem. Rögtön azt a párkapcsolati érettséget és érzelmi biztonságot keressük és várjuk, amely csak idővel fejlődhet ki, mert ez az élet normális rendje. Nem ismerjük még egymást, nem mutattuk meg sebezhető énünket, de instant módon, mohón várjuk a feltétlen összetartozás és elköteleződés állapotát, amely csak évek múlva, az összecsiszolódás rengeteg elrettentő pillanatával érkezhet meg. Nem engedjük az induló párkapcsolatokat végighaladni a fejlődési szakaszokon, nem hagyjuk, hogy szárba szökkenjenek, majd virágba boruljanak, és végül egyáltalán nem, vagy csak félgőzzel gondozzuk.

A szenvedélyes szerelemérzésben azt gondoljuk megtaláltuk a nagy őt, ezzel megérkeztünk, életünk beteljesedett, a „másik felünk” megtalálásának idillikus, szerelmi révülete elhozza a megnyugvást. A társszerelem kialakulása azonban nem egy pillanat műve, hanem hosszú fejlődési út eredménye. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében eléggé és szerethetővé válhatunk, ha elfogadjuk egymás hiányosságait, ha esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Azon túl, hogy a szerelmes szenvedély ugyanúgy jelen van, mert akarjuk, hogy jelen legyen, egy mély, szeretetteljes barátság és bajtársiasság is jellemzi kapcsolatunkat.


Cikkajánló: Az érzelmi intimitás meggyengülésének jelei 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

A társszerelem állapotában már megharcoltuk a kríziseinket, már nem küzdünk egymás ellen, már szavak helyett sokszor egy pillantás elég. Érzéseinket megosztjuk, létrehoztunk egy szoros intimitást, egy biztonságos védvonalat, amin nem támadhat rés. A kapcsolatunknak értelmet, hagyományt, saját szokásokat adunk, melyben az állandóság, az ismétlődő szokások adják a biztonságot. Megtanultuk a konfliktusokat jól kezelni, vágyainkról nyíltan, félelmek nélkül beszélgetünk. Kialakul egy igazi, realitásokon nyugvó elmélyülés, egy végleges összetartozás. A szövetség érzése.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter képzésben mentálhigiénés szakember, író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Nathan Dumlao on Unsplash

freestocks on Unsplash

Ilie Micut-Istrate on Unsplash

City photo created by freepic.diller - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk