Minden fejben dől el vagy semmi sem?

Vajon mi alakítja az ember sorsát? Teljesen a magunk urai vagyunk, vagy minden meg van írva előre a sors könyvében? Vagy lehet, hogy mind a kettő egyszerre igaz?

Vannak, akik a karma vak erejében hisznek, és úgy gondolják, mindenki megérdemli a sorsot, ami neki jutott, mert előző életei valamelyikében megszolgálta azt. Mivel az ember nem emlékszik az előző életeire, ezért sajnos tanulni sem tud korábbi hibáiból, ezért lehet, hogy újra meg újra – mindörökre – elköveti azokat. A másik, szintén gyakori vélemény szerint – amelyet motivációs trénerek szoktak leginkább hangoztatni – minden fejben dől el: saját magunk szabunk határt a saját lehetőségeinknek. Ha meg tudnánk szabadítani az elménket a rossz berögződésektől, amelyek gúzsba kötik, bármire – bármire! – képesek lehetnénk: megnyerhetnénk a lottó ötöst, tudnánk repülni, akkor és ott találnánk parkolóhelyet, ahol éppen akarunk és így tovább. A két vélekedés – mármint a karma meghatározottsága, illetve hogy bármit lehet, csak akarni kell – homlok egyenest ellentmondanak egymásnak, mégis ma sok ember fejében megférnek úgy, hogy mind a kettőt igaznak tartják egyszerre. Az európai civilizációnak éppen az (volt) a nagyszerűsége, hogy megtalálta az optimális egyensúlyt a minden rajtam múlik és a semmi sem múlik rajtam között. Elfogadták, hogy vannak adottságok, amelyeken nem lehet változtatni, például hogy férfinak vagy nőnek, magasnak vagy alacsonynak, szőkének vagy barnának, magyarnak vagy más nemzet gyermekének, gazdag vagy szegény családba, stb. születtek. Ugyanakkor hittek abban is, hogy van értelme tanulni, dolgozni, iparkodni, mert az ember javíthat a sorsán. Még ma is, ha bármelyik szülőt megkérdezzük, miért robotol, húzza az igát, nagy eséllyel azt fogja felelni, azért, hogy a gyerekének jobb legyen. A meghatározottság és a szabadság közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú volt egész civilizációnk fejlődése szempontjából. Nem véletlen, hogy hosszú évszázadokon keresztül ilyen imák szálltak az égbe:

„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

A mai kor embere számára sem tudnánk bölcsebbet tanácsolni. Mert ha abban hiszünk, hogy bármit el tudnánk érni, csak akarni kell, akkor örök csalódás és frusztráció lesz az életünk, mert vágyaink nem fognak maradéktalanul teljesülni – amiért csak magunkat okolhatjuk, hiszen biztosan nem akartuk eléggé. Ha viszont abban hiszünk, hogy minden előre meg van írva a sors könyvében, hiába kapálózunk ellene, az passzivitást és beletörődést eredményez. A lényeg a különbségtételre való képességben rejlik, hogy meg tudjuk különböztetni a megváltoztathatót a megváltoztathatatlantól. Ha pedig ez megvan, akkor „mindössze” mindent meg kell tennünk, ami rajtunk múlik, a többin meg nem görcsölni. És akkor boldog lesz az életünk.

C. Kovács Gábor

Cikkajánló: Nem kell mindig jól járni

Fotók: Markus Spiske képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk