Az önuralom gyakorlata

A Férfi nem behódol az anyag előtt, hanem uralma alá hajtja és műveli azt – beleértve saját testét is. A test fejlesztése pl. sport által önmagában is számos hasznos hatással jár, de van egy olyan ősi gyakorlat is, ami nemcsak a test uralására tanít meg, hanem a lélek fejlődését is magával hozza.

Az ember a Férfiak Klubjában sok jót olvas a férfias értékekről, de ha azt nem valósítjuk meg a gyakorlatban, akkor az csak egy jó olvasmány lesz, amire akár már a következő órában sem emlékezünk. Ennek elkerülése végett szeretnék most néhány jó tanácsot adni, ami a gyakorlatban megvalósított lelki fejlődésnek egyfajta univerzális „alaptechnikája” is lehet.

Ha az ember a környezetében változást akar elérni az erények terén, akkor elsősorban önmagában kell ezeket az erényeket kimunkálnia. Aki egyúttal apa is, az különösen tapasztalja, hogy a legjobban mindig a példa és nem az egyéb pedagógiai fogások nevelnek. Mások ostorozásával nem sok eredményt érünk el, de ha önmagunkban végigjártuk a pozitív változás útját, akkor a példánkat mások is követhetik, illetve mi magunk is jobban fogjuk tudni, hogyan segítsünk másoknak is ezen az úton.

A Férfias spiritualitásról írt cikkemben írtam, hogy a Férfi nem behódol az anyag előtt, hanem uralma alá hajtja és műveli azt – beleértve saját testét is. A test fejlesztése pl. sport által önmagában is számos hasznos hatással jár, de van egy olyan ősi gyakorlat is (amely különösen a modern nyugati fogyasztói társadalomban lett érdemtelenül elhanyagolva), ami nemcsak a test uralására tanít meg, hanem a lélek fejlődését is magával hozza és semmilyen extra felszerelés nem kell hozzá: ez a böjt. Ha úgy gondoljuk, hogy a böjt felesleges, másképp is lehet visszafogni magunkat és fejlődni, ez csak egy ósdi vallási előírás, az pontosan annak a jele, hogy különösen szükségünk van a böjtre. Mert a böjt lényege pont az, hogy az ember kifogások, kompromisszumok nélkül szembesüljön azzal, hogy mennyire képes rendszeres és hosszútávú (azaz valóságos) önuralomra, amely számos férfi erény alapja is.

A böjtnek számos formája van, lehet csak a szárazföldi állatok húsától, vagy emellett a víziállatoktól, tejtermékektől, nem nyers ételektől (pl. alkoholtól, olajtól, édességektől) is tartózkodni vagy egyáltalán semmit nem enni. Az önkéntes böjtben mindenki eldöntheti, mennyit képes vállalni, milyen szinten tudja tartani hosszabb távon is elhatározását. A lényeg az, hogy egy olyan mindennapos tevékenységben, mint az evés, amit az ember naponta többször is végez, megszokjuk, hogy mindig következetesen, kompromisszumok nélkül válasszuk a jót. Sokkal hasznosabb, ha inkább kevesebbet vállalunk (és esetleg később szigorítunk rajta), de azt következetesen betartjuk, mint ha túlvállaljuk magunkat és idő előtt feladjuk, elkezdünk variálni, kifogásokat keresni. A lényeg a kompromisszumok nélküli következetesség, hogy megszokjuk, hogy MINDIG a jót választjuk egy rendszeres tevékenységben.

A böjt hossza  is összefügg ezzel. Tapasztalat szerint 40 nap az az időszak, amit az ember még ki tud bírni, de már elegendő ahhoz, hogy szokást alakítson ki. Az ember ugyanis azt a cselekvést, amit gyakran tesz, egyre kevesebb energiával, szokásos rutinnal fogja végezni, ami kihat a jellemére. Ha sok rosszat teszünk, a rosszat szokjuk meg és az árt a személyiségünknek, ha viszont a jót tesszük gyakran, a jó, erényes tettek épülnek be személyiségünkbe. Lehet, hogy elsőnek talán hosszúnak tűnik 40 nap, de itt is jobb az, ha kevesebbet vállalunk, de azt hosszabb távon életünk rutinjává tudjuk tenni, annál, hogy pár napig fogcsikorgatva vállalunk valamit, ami aztán a böjti időszak leteltével egyáltalán nem válik életünk részévé. Ha önként vállalunk böjtöt, mi szabjuk meg annak szabályait, de úgy induljunk neki, hogy annak értelme is legyen, valódi maradandó változást érjünk el vele.

Itt pedig felmerül a kérdés, hogy eddig csak arról volt szó, hogy egy bizonyos ideig változtatunk étkezési szokásainkon, de ettől hogy fogjuk maradandóbban megszerezni a férfias erényeket és fejlődni lelkileg? Nos, a böjt nem öncélú, még akkor sem, ha az alapvetően jót tesz a testnek is. A böjttel csak azt a képességet erősítjük önmagunkban, hogy egy dologban mindig következetesen, kompromisszumok nélkül megfékezzük magunkat és a jót válasszuk. Ez egy lényeges segítséget ad a lelki böjt terén, ami viszont arról szól, hogy a böjt időszakára kiválasztunk önmagunkban egy elhagyandó rossz tulajdonságot, és ezzel párhuzamosan az azzal ellentétest erényt akarjuk megszerezni. Ez az, ami a fő cél, és ami a böjt után is megmaradhat bennünk, ha sikerül a szokásainkon változtatni. Válasszuk ki tehát a böjt megkezdésekor egy olyan hibánkat, szokásunkat, amit el akarunk hagyni és/vagy egy olyan erényt, értéket, amit meg akarunk szerezni. Lehet ez olyan egyszerű dolog is, hogy ebben az időszakban több időt töltünk a családunkkal, megtanítunk valamit a gyermekünknek, alkotunk valami hasznosat, nem csinálunk olyat, amire a feleségünk panaszkodik, de lehet (később) nagyobb erények, férfias értékek (lásd a honlap „Vitatér” rovatát) megszerzése felé is haladni.

Ha csupán csak ezt az erényt akarnánk gyakorolni önmagában az étkezési dimenzió nélkül, akkor felmerülhet az a veszély, hogy az adott tevékenységet nem fogjuk rendszeresen gyakorolni, mert esetleg tőlünk független alkalom is kell hozzá, vagy az alkalom készületlenül ér, nincs hozzá elég önuralmunk, lelki erőnk, hogy a jót válasszuk benne. Mivel azonban enni mindig kell, ezért az, hogy rendszeresen a jót választjuk önuralommal az étkezésben, megadja azt a képességet, hogy más, az étkezéssel nem összefüggő dologban is elég erősek leszünk kompromisszumok nélkül mindig a jót választani, amikor csak választanunk kell. Ezért is jobb a hosszabb böjt, mert több alkalmunk adódik arra, hogy az adott erényt gyakoroljuk. Ha pedig konkrétan belövünk egy időszakot, akkor a kezdeti nehézségeken átlendíthet az, hogy tudjuk: az adott határidőig csak kibírjuk valahogy. A lényeg az, hogy valamilyen módon mindig lendüljünk túl és a jót válasszuk, mert akkor egyre könnyebb lesz azt meg is tennünk, ahogy a szokásunk formálódik. Egy káros szokásunk elhagyása pedig önmagában nem elég, ha egyúttal nem gyakoroljuk a hibánkkal ellentétes erényt. Ha a semmit gyakoroljuk, akkor a semmi válik szokássá, de ha egy erényt gyakorlunk, akkor válik az erény szokásunkká. A pozitív magatartásnak egyébként is felszabadító ereje van, önmagában is örömöt okoz, és ez kell ahhoz, hogy könnyebben le tudjuk győzni azt a káros szokásunkat, ami csak látszólagos örömöt és valódi rabságot okozott nekünk.

Fontos az is, hogy az előre kijelölt böjti időszak letelte után ne veszítsük el a megszerzett erényt. A böjt végén étkezési szokásainkban visszatérhetünk a normál rendre, mert ez csak eszköz volt. Az eszköz célja pedig az akaratunk, lelkünk megerősítése volt, és ha a választott erényt elhagyjuk, ha visszatérünk az elhagyandó hibánkhoz, akkor a megszerzett lelki erő is szép lassan el fog enyészni. Ha valaki a böjt végén veszni hagyja a megszerzett lelki kincset, az olyan, mint amikor egy sportoló hosszú ideig készül keményen egy fontos versenyre, és aztán pont a célnál, a megmérettetésen dob el mindent, amit a felkészülés időszakában megszerzett és vall kudarcot! Vagy ahhoz a testépítőhöz hasonlít, akinek, miután egy jelentősebb izomtömeget megszerzett, csak az lenne a célja, hogy minél gyorsabban visszaépítse azt és újra vézna legyen. Tehát a csupán eszközül szolgáló étrend-változás visszaállása után mindenképp figyeljünk arra, hogy a megszerzett erényt megőrizzük és tovább gyakoroljuk. Ha nem áll be ebben törés, akkor ezt viszonylag könnyen meg tudjuk őrizni a begyakorlás időszaka után akár életünk végéig is.

Így tudunk valóságosabban, hatékonyabban és önáltatás nélkül dolgozni önmagunkon, és megszerezni egyre több erényt, elhagyva egyre több hibát. Kezdetben egyszerűbb erények megszerzését is kitűzhetünk magunk elé, hogy a sikerélmény tovább motiváljon arra, hogy később nagyobb erényeket is magunkévá tudjunk tenni. Ezeket az (általában) negyvennapos „lelki tréningeket” természetesen többször is be tudjuk iktatni életvitelünkbe, és azok mindig erősíteni fogják az önuralmunkat, akaratunkat, a lélek test feletti (nem zsarnoki, hanem józan) uralmát, testünk- lelkünk megtisztulását. Ha pedig önmagunkban sikerül valóságos pozitív változást elérni, figyeljük meg, hogy a környezetünk is változni fog!

UGergő

Fotók: hehaden / Foter / CC BY-NC
USDAgov / Foter / CC BY

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2017. június 15 09:38
    A férfiasság alapja az önuralom. Erre épülhet minden más erény. Azért is szükség van rá, mert harcban állunk saját bűnös természetünkkel, vágyainkkal, melyekkel lelkünk ellen harcolunk. "Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma." Ne áltassuk magunkat, ember Isten nélkül elveszett ! Elveszett állapotba születünk mindnyájan. A legtöbb ember gyakorlatilag Isten nélkül tölti a mindennapjait. A hiányunkat különféle módon próbáljuk pótolni, de az elhagyott Istent nem pótolja semmi. Istennel való személyes közösség az a közeg - mint halnak a víz -, amiben kibontakozik az ember, és valódi, teljes élete lesz.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk