Az érzékenységem nem kifogás

Sokáig városban éltem, csupán pár évig voltam kamaszként falun a szüleimmel, ám jónéhány esztendeje már, hogy vidéken lakok immár a saját családommal. Itt újra találkoztam a régi érzékenységemmel…

Falun élek. Egyelőre nem vezették be a gázt, így fával fűtünk. Itt más a levegő, tisztább ugyan, de hidegebb, jobban fú a szél, erősebben mar a fagy. Faaprítás reggel, délben, este, éjszaka, havazáskor, jéghidegben, ónos esőben. Mindig, amikor kell. A fa nem aprítja fel magát. De én így szeretem, még akkor is, amikor nagy ritkán, véletlenül megszalad a balta feje és nem éppen a köröm levágandó részét célozza meg – amitől amúgy is megszabadulnék –, hanem „egy ujjal feljebb”... De szerencsére évről-évre egyre kevesebb bakit vétek, megőrizve az esélyét annak, hogy egyszer megtanuljak zongorázni – mind a tíz ujjammal!

Jónéhány éve költöztünk ki a nejemmel, itt is alapítottunk családot. Sok mindenre megtanított a falusi élet. Noha azelőtt – csupán pár évig – a szüleimmel is laktam már vidéken, ám akkor leginkább a tanulással voltam elfoglalva, és kis részt vállaltam az otthoni feladatokból. Rendszerint édesapámmal. Autógarázst, kerítést, tyúkólt készítettünk, és már akkor kiderült, hogy érzékenyebb vagyok, vagy édesapám erősebb…

Anyám a kezembe adott egy dobozt. Megkért rá, bontsam ki, és kenjem be a tartalmával a kezem fejét. A piros foltok vörössé váltak, olyan érzés volt, mintha leforráztam volna, amikor rátettem a pakolást. A hideg szél kiszárította a bőrömet. Apámnak valamiért nem volt szüksége ilyen krémre, viszont legközelebb, amikor kimentem vele dolgozni, mind a ketten kötelezően kesztyűt húztunk. Édesanyám és édesapám más-más módszerrel védtek meg. Az ottani víztől később a hajam is szárazabbá vált, az arcomat is gyakrabban fújta ki a szél, ráadásul kamaszkorban a bőrön tapasztalható változások, a pattanások megjelenése sem segített a helyzetemen. Édesanyám azt mondta, a krémek jót fognak tenni, édesapám pedig azt, hogy több kiütésem lesz azoktól. Nos, valahol a két állítás között volt az igazság. Egyszer elmentünk apám orvos ismerőséhez, aki elmondta, nem minden krém jó a száraz bőrre, főleg nem a pattanásosra. Más terméket ajánlott az arcbőrömre, mint a kezemre, sőt, kettőt is, az egyiket reggel, a másikat este kellett használnom. Kézkrémet és testápolót is ajánlott. Emellett megválogattam azontúl, hogy milyen samponokat használjak. Nem értem be az olcsókkal, és általában szettben vásároltam meg más fontos kiegészítőkkel (például hajbalzsammal).

Fontos, hogy szakember ajánljon hidratáló krémeket, mert bár a szüleim a legjobbat akarták nekem akkor, nem voltak elég tájékozottak, illetve nem is tudták, milyen a bőröm, én sem. A krémek, hajbalzsamok használata még nem garancia arra, hogy megoldódnak ezek a kis esztétikai problémák, amelyek bizony – főleg egy kamasz életében, de akár a felnőtteknek is – komoly önbizalomhiányt okozhatnak. Sokáig szappant használtam, de akkoriban a legtöbb inkább szárította a bőrt… Szinte forró vízzel zuhanyoztam, pedig az sem javasolt, mivel szintén szárít. Csodálkoztam, miért nem hatnak a krémek… Bőrviszketést, -irritációt váltott ki nálam a szappan és a forró víz, ráadásul volt, hogy egy nap többször tusoltam – a kinti munkák miatt, után. Az sem használt, sőt ártott, amikor egy-egy makacsabb folttól dörzsöléssel akartam megszabadulni a víz alatt, hiszen így a bőröm védőrétegét gyengítettem. Meleg vízre és krémtusfürdőre váltottam, valamint egy nap egyszer zuhanyoztam. A bőröm védelmének érdekében emellett beszereztem egy kellemesebb tapintású törölközőt is, amivel – az egyik ifimagazinban olvasott tanácsot követve – a bőrömről való vizet inkább felitattam, mint ledörzsöltem.

A falusi osztálytársaim közül kevesen használtak krémeket, legtöbbjük meg volt edzve, azonban én városról költöztem vidékre, így érthető, miért voltam érzékenyebb, miért kellett jobban odafigyeljek ezekre. Édesapám is faluról származott, ő inkább a sál és a kesztyű használatában látta a megoldást, nem is tévedett, de csak részben volt igaza. Minden esetre jól esett, amikor ilyeneket ajándékozott nekem időnként, bár lehetett volna kreatívabb (csak viccelek, örültem). Mi, fiúk, akkoriban nem nagyon beszéltünk erről egymás között, inkább a lányokkal vitattam meg az arc-, kéz- és testápolást. A lányok bőre meglehet, más volt, mivel más készítményeket használtak, mint én. Felnőttként, férfiként sem igen beszéltem és beszélem meg ezt férfiismerőseimmel, illetve megválogatom, kikkel osztom meg a tapasztalataimat. Lehet, még mindig lányos, nőies dolognak tartom, pedig nem kellene…

Cikkajánló: Ez a közös a fogyókúrázó férfiakban és a várandós nőkben

Egy pár kesztyű, egy sál még mindig jól jön, illetve a krémek, amelyekkel időnként megajándékoznak a család hölgytagjai számos hasznos bőrápolási tanáccsal együtt, amelyek a téli, fagyos időkben jól jönnek, főleg falun, zordabb körülmények között. Köszönöm apámnak a kesztyűket, nejemnek pedig a borotválkozás utáni balzsamot és a testápolót. Megyek tovább fát aprítani, mert a fa nem aprítja fel magát, és ahogy apám mondogatta, „amikor feladat van, nincs kifogás”.

Cs. E. F.

KATTINTS ÉS NYERJ:

Az Ilcsi Beautifying Herbs Hungary - Since 1958 több mint 60 éve működik sikeresen és töretlenül. Mind hazai, mind nemzetközi szinten egy hiteles natúrkozmetikai márka létezéséért felelős családi vállalkozás. Legutóbb a Férfi termékcsalád Érték és Minőség Nagydíjjal tüntették ki. Nagy örömünkre szolgál, hogy közösségünk tagjainak olyan neves partnerrel nyújthatunk értékeket, mint az Ilcsi – az elsők között volt, akik üdvözölték közösségünk, a Férfiak Klubja hat évvel ezelőtti megalapítását, a missziónkat, társadalmi munkánkat, melynek építésében fontos részt vállal.

Fotók: Karolina Grabowska képe a Pixabay -en. 

Free-Photos képe a Pixabay -en. 

Hans Braxmeier képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk