Isten éltesse Magyarországot még legalább ezer évig!

Augusztus 20-a mindig különleges ünnepnap Magyarország számára, de az idei talán minden eddiginél is különlegesebbre sikerült. Olyan pazarul változatos és sokszínűen tartalmassá, hogy bizonyára vetekedik a millennium évében rendezettel. Sőt, amikor ezeket a sorokat írom, még „csak” a háromnapossá dagadt ünnepségsorozat első napján vagyunk túl, előttünk még két, programok szintén teli nap; így most csak a tegnapi „fő napról” számolok bele; minden tervezett objektivitás mellett szinte csak szuperlatívuszokban.

Az idei augusztus 20-a számunkra nem a Kossuth téri zászlófelvonással, tisztújítással és a honvédségi légi parádéval kezdődött, hanem azzal, hogy útnak indítottuk két kisebb gyerekünket a cserkésztáborba, ami kissé érthetetlen módon éppen ezen a napon kezdődött. Bár gyerekeink nagyon szívesen részt vettek volna az ország születésnapi ünneplésén (különös tekintettel a Mesterségek ünnepére és az esti tűzijátékra), nem volt kérdés, hogy a másikat választják, hiszen két éve várják a tavaly kimaradt éves cserkésztábort, a cserkészélet éves csúcspontját – ami ráadásul lányunknak első ilyen alkalom volt, így annak megfelelő izgalommal készült rá hetek óta. A plébánia kertjéből indultak, így a búcsúzás utána részt vettünk az ünnepi misén is, majd a napot immár csak hármasban, 13 éves nagyfiunkkal töltöttük, így a programdömpingből a számára érdekes rendezvényekből válogattunk – legalább egy órán át, annyira bőséges volt a választék.

Hosszúra nyúlt ünnepnapunk a Március 15. téri Sporthősök című rendezvényen kezdődött, ahol a magyar olimpikonokról szóló kiállítás és a különböző sportágak kipróbálási lehetősége mellett élő legendákkal is találkozhattunk, ugyanis a lelátónak kialakított színpadon folyamatosan zajlottak a nyilvános beszélgetések a meghívott sportolókkal, akikkel azután fotózkodni is lehetett. Mi két paralimpikon úszót (nevükre sajnos nem emlékszem), majd a birkózó Lőrincz-testvéreket néztük és hallgattuk meg. Meglepően sokatmondó, tartalmas beszélgetések zajlottak sportról és magánéletről, múltról és jövőről. Például érdekes részleteket hallhattunk a fogyatékkal élő sportolók magán- és sportéletéről (természetesen szóba került az idei, hamarosan kezdődő paralimpia is), a két parasportolók terveiről (egyikük egyesületet hozott létre fogyatékkal úszók, sportolók számára, a másik az edzőségen gondolkodik, tehát aktív pályafutásuk lezárása után is maradnak a sport mellett).

A Lőrincz-testvéreknél visszanéztük az olimpiai legfontosabb pillanatait, amit a közönség ovációval fogadott, és ami nemcsak az én szemembe csalt (újra) könnyeket. Az pedig különösen megható volt, ahogy a családjukról és egymásról beszélgettek. Szülőként nagyon megindító volt hallgatni, ahogy Tamás mesélt a gyerekeiről, de az is, ahogyan mélységes és őszinte tisztelettel és szeretettel, szemernyi irigység nélkül beszéltek egymásról, egymás sportteljesítményeiről. Szóba került Tamás olimpiával befejezett pályafutása is, ami Viktor bevallása szerint őt is negatívan érinti, hiszen megszokta, hogy testvére mindig mellette van és személyesen támogatja edzéseken, versenyeken. Utána sokáig beszélgettünk a hallottakról a testvérével vízilabdázó nagyfiunkkal.

A Vigadó téri Operettfesztivál érintésével, majd a pesti rakparton tett hosszú, de végig zeneszóval kísért hangulatos séta után a Kossuth térre, majd az Alkotmány utcához értünk, ahol két látványosság is fogadott. Az első az Aranyvonat kiállítás. Az impozáns kocsiszerelvény az államalapító halálának 900. évfordulójára készült, azonban a második világháború alatt a Szent Jobbot országos körútra szállító vasúti kocsi is megsemmisült. 2015-ben a Budakeszi Kulturális Alapítvány kezdeményezésére indult rekonstrukció eredményeként tavaly átadták, és most bárki testközelből megtekinthette. Ugyanott megnéztük a Városok sétányát is, a 346 magyar város zászlóinak, megyéinek és a történelmi Magyarország 102 városának látványos installációját. Több programhelyszínt (Szabadságtér, ahol három színpadon egyszerre zajlott az Utcazene fesztivál, Szent István Bazilika, ahol már készülődtek a délutáni szentmisére és a Szent Jobb körmenetre; Vörösmarty tér, ahol a Csárdafesztiválba pillantottunk bele; Erzsébet tér, ahol a Szabadrét fesztivált hallhattunk) érintő séta után átmetróztunk Budára.

A Kapisztrán téren nagyfiunkat teljesen elbűvölte a katonák, tűzszerészek és fegyverek látványa, örömmel beszélgetett a készséges katonákkal, és próbált ki mindent, amit csak lehetett, majd egy önvédelmi bemutató után kijelentette: ő is hazáját védő honvéd szeretne lenni. Ha csak a gyerekek egy kis részére tett ilyen hatást a kiállítást, máris megérte – gondoltuk és megígértük neki, hogy pár év múlva visszatérünk a kérdésre. A Hősök útjává alakított Tóth Árpád sétány következett, akkor sikerült végignézünk a hét történelmi színt bemutató hagyományőrző társulatok színházszerű, vaktöltékenyeket használó, tehát annak megfelelően veszélytelen, de nagyon hangos előadásaiból kettőt: a Dobó István csapatát hősiesen támogató egri várvédő nők, valamint a második világháborús, Duska százados vezette Don-kanyari kitörés jelenetét.

A Tóth Árpád sétány elejétől egészen a Szent István Terem kiállítása számára lezárt Oroszlános udvarig eljutva jöttünk rá, hogy a Mesterségek Ünnepe ezúttal nem a szokásos helyen, hanem a Szentháromság téren keresendő – ami egyáltalán nem baj, mert így a Vár ezen része sokkal kellemesebb látványt nyújtott.

Kézműveskedni nagyon szerető kislányunk hiányában a mesterségeket bemutató sátrakba ezúttal éppen csak bekukkantottunk, majd korgó gyomrunkra hallgatva sietősen lesétáltunk a Clark Ádám térnél kezdődő (vagy ott végződő) Magyar Ízek Utcájába. A Várkert Bazár túlsó végéig tartó kulináris sétány minden sátránál hosszú sorokban álltak a hasonlóan éhes ünneplők, így végül a különböző vidékek ínycsiklandozó finomságai helyett egy-egy gyorsan beszerezhető sajttállal és egy-egy országtortával csillapítottuk éhségünket.

A Tabánba átsétálva derült ki, hogy az online program szerinti Beatrice helyett az Emelet játszik; mérsékelt lelkesedéssel, de udvariasan hallgattuk egy darabig, majd a Várkert Bazár feletti domboldalon türelmesen vártuk a tűzijátékok – több százezred (vagy többmilliomod?) magunkkal. Kellemes meglepetést jelentett a hatalmas tömeg türelmes, kulturált viselkedése (nem volt hangoskodás, nem láttunk szemetet a fűben, a tömegközlekedési eszközökön sem tolakodott senki hazafele sietve), és lúdbőrösen megható volt a minden idők leglátványosabb, legszebb és történelmi üzenetekkel teli tűzijátékának közös élményként való megélése, majd azt követően a hálás üdvrivalgás és tapsvihar, utána a Himnusz közös elénekelése.

Tudom jól, hogy „nem minden nap vasárnap”, de milyen jó lenne, ha gyakrabban átélhetnénk ezt a napot! Egyrészt azért, hogy ezt a kulturáltan megélt közösségformáló élményt gyakrabban átélhessük, másrészt azért, hogy ne maradjanak ki belőle az olyan fontos rendezvények, mint a Szent István Terem megtekintése (ezt majd a teljes családdal pótoljuk), a szentmise és a körmenet (fiunk leszavazta azzal, hogy azt már egy másik alkalommal láttuk), a Művészkert (Juhász Anna irodalmi szalonja) a Nehru parton (ezt majd ma kettesben a férjemmel pótoljuk, terveink szerint meghallgatva Lackfi Jánosékat és Trill Zsoltékat), a Műegyetem rakparti koncertek (ezekről idő hiányában lemondtunk), és nem kellene ma este választani a jobbnál jobb koncertek (Ákos koncert, Kerekes Band, Mándoki Soul Mates és Beatrice) között. Mi nem is tudtunk ebben okosan dönteni, így végül egy Szent Korona témájú hajóúton vettünk részt.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk