Nagy szükség van az olyan emberekre, akik nem úgy fordulnak, ahogy a szél fúj – interjú Baldauf Csabával

Baldauf Csabával, a Kolping Hotel szállodaigazgatójával, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) általános alelnökével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok ilyen volt. Kilencemeletes toronyházban laktam, és onnan nem messze indult a Zala-rét és az ártér, ahova sokszor kijártunk bunkereket, csapdákat építeni. Egy ilyen sütögetős-tűzrakós nomád délután sikerült felgyújtanunk a nádast. Jöttek a tűzoltóautók, mi elfutottunk, majd visszatértünk a helyszínre és segítettünk oltani, mintha nem mi lettünk volna az elkövetők. Akkor eléggé megijedtem, mert éreztem, hogy teljesen elveszítettük a kontrollt. Egy másik történetem: amikor elkészült az első gokart, amit görgőcsapágyakból és deszkákból barkácsoltunk össze, a legmeredekebb utcán próbáltuk ki és csak menet közben jutott eszünkbe, hogy a fék legfeljebb csak a cipőtalpunk lesz. Hála Istennek, megúsztuk.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám nem egy bölcselő ember. Talán a munkába vetett hitét tudnám megemlíteni; azt, hogy ha csinálja az ember, akkor egyről a kettőre fog jutni, és nincs olyan feladat, amit nem lehet megoldani. Végigdolgozta az egész életét, és mindig az vezette, hogy becsületes maradjon.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Azt, amit mindig mondok a gyerekeimnek, de még nem nagyon látom a hatását: hogy négyen vannak testvérek és mindig számíthatnak egymásra, ami egy fantasztikus dolog. Ezt a fajta erőforrást és szinergiát fordítsák a javukra, amennyire csak lehet, és nyilván ne csak akkor, amikor gond van. Amit még fontosnak tartok: legyenek céljaik, tartsanak ki mellettük, és próbálják meg azokat minden áron elérni. És saját életüket éljék, ne a mások által diktáltat.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Érintett vagyok a kérdésben, mert két fiam Pannonhalmán tanult. Azért adtuk oda őket, mert meg voltunk győződve, hogy jót tesz nekik az ottani légkör és az az értékrend a javukat fogja szolgálni. Olyan szintű önállóságot láttam az onnan kikerülő fiatalokban, ami számomra nagyon szimpatikus volt. És az is, hogy nemcsak a konzervatív-keresztény értékenddel ismertetik meg őket, hanem a legkőkeményebb liberálissal is, és a kultúrának, művészetnek és tudománynak a legszélesebb skáláját próbálják eléjük vinni, amelyek alapján ők felnőtt módra kialakíthatják saját véleményüket, gondolkodásukat. De egyébként személye válogatja; nincs olyan meggyőződésem, hogy csak külön vagy csak együtt jó; azt gondolom, mindkettőben lehet minőséget, értéket megjeleníteni. Pannonhalmán fiúk vannak, de Németországban már van koedukált bencés gimnázium; szóval elképzelhető, hogy húsz év múlva Pannonhalmán is lesznek lányok, ki tudja.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen, vannak olyan helyzetek, amikor erre szükség van, amikor csak ez működik. De ezt nem is nevezném erőszaknak, hanem mondjuk kényszerítő erőnek. Nemcsak az önvédelemre gondolok, hanem arra is, amikor mások védelmére kelünk, vagy amikor olyan helyzetek vannak, hogy nincs idő az észre apellálni, hanem jönnie kell az erőnek. De minden esetben fontos, hogy ezzel az erővel jó célt kövessünk, nem lehet célunk a másiknak rosszat akarni, a másikat elnyomni.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Alapvetően nehéz helyzetekben nem kell sírni, ugyanakkor sírni nem szégyen a férfinak sem. Én például az idő előrehaladtával egyre többet sírok, sokkal több van, ami megérint és elérzékenyít.  Ugyanakkor személye és helyzete válogatja; szerintem a sírás egyfajta csatorna, melynél a nyomásnak egy részét ki lehet engedni, megkönnyebbülni, ami akár a tiszta fejhez is elvezethet; vagyis ahhoz, hogy utána jobban át tudjuk gondolni a dolgokat. Nem a sírás a lényeg, hanem a cselekvés, és amúgy sírva is lehet cselekedni. Nekünk volt egy frontális ütközésünk tizenpár évvel ezelőtt, amikor hárman utaztunk az autóban, és a szembejövő fiataloknak köszönhetően fejtetőn árokba kerültünk, a kislányunk majdnem elvesztette a karját és mi is ronggyá törtünk. Miután túl voltunk az első sokkon, csak üvöltöttem és zokogtam. Nem tudtam megőrizni a hidegvéremet.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Az a jó munkamegosztás, amiben megállapodnak a házaspárok, ami mindkettőjüknek komfortos. Innentől kezdve senki nem érzi magát kényszerítve, annyit és úgy csinál, amennyit és ahogy ők ketten megállapodtak. Vagy ami az összecsiszolódás révén az idők során napi rutinként kialakult.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Amióta mosogatógépünk van, keveset mosogatok, de mivel utálom, ha három nagy fazékkal megy a gép, azokat inkább kézzel elmosogatom. A mosógépet és a vasalót teljesen elkerülöm, de porszívózni szoktam. Tény és való, nem én lennék a házimunka királya, ha ilyen díjat osztanának. De a kertben, a ház körül sok munkát elvégzek.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

A túl sok munka óhatatlanul bedarálja az embert. Ezt lehet szépíteni, de ez akkor is így van, ha nagyon szereted a munkádat. A napi átlag 12 órás munkarutin nem hat építőleg sem az emberre, sem a családjára. De épp ezért fontos a házastársak közötti megállapodás. Ha 12 óra munka után minden egyéb házimunka is rám hárulna, azt már nem tudnám és nem is akarnám megoldani. Nekem is jobban oda kellett volna erre figyelnem, amikor a gyerekek kisebbek voltak, sokszor éreztem, hogy ki vagyok feszítve. Óvatosan mondom, de most már valamennyire próbálom csökkenteni a munkát, helyesebben időnként szüneteket tartani – de ez is csak hullámokban tud megvalósulni, nincs mögötte következetesség, mert mindig történik valami. Korábban egy fejlesztés, most a koronavírus-járvány. Marad a próbálkozás, egyfajta folyamatos erőlködés.

Olvasd el ezt is: Különbség van a szerződésen és a szövetségen alapuló kapcsolat között – interjú dr. Dabóczi Kálmánnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Egy jó kapcsolat, egy olyan pár, akivel az ember szeret együtt lenni 30 év után is, aki társa, nőként is, anyaként is, szellemi partnerként is. Egy olyan életközösség, amiben gazdagabban lehet létezni, mint egy önálló létben. Ez egy olyan kapocs, amiből aztán új életek eredeztetnek, gyermekek formájában, akiknek fontos, hogy biztonságot nyújtó közeget teremtsünk körülöttük. Amikor azzal piszkálgatom a gyerekeimet, hogy 23 éves koromban én már nős voltam, azt szokták válaszolni: ti mások vagytok, nálatok ez működik, de a mai világban ez nem működik. És elkezdik sorolni a negatív példákat... Mi meg soroljuk a pozitívakat...

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nem egy tudatos karrierépítés eredményeként lettem szállodaigazgató, inkább a helyzetekből adódó lehetőségeket ragadtam meg. Ezekbe valószínűleg ugyanúgy beleállnék, ha újrakezdhetném. Utólag lehet, hogy egy-egy konkrét esetben másképp döntenék vagy viselkednék, de nem hiszem, hogy ki tudnék bújni a bőrömből. Szerintem 95%-ban ugyanígy működnék.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A bástyáról levetem magam típusú hősökre biztosan szükség van a nemzeti öntudatépítéshez, de én inkább a példaképeket tartom fontosnak. Szükség van olyan hiteles embereke, akikre fel tudok nézni, akik egész életükben ugyanazt képviselik, és nem úgy fordulnak, ahogy a szél fúj. És amit képviselnek, abban van minőség, teljesítmény és tudás; és nem az a mutyizós boldogulás, sógor-koma ügyeskedés, ami mögött nincs eredmény, csak látszat. Sok ilyen példakép-ember van, de kevéssé láthatóak, én legalábbis keveset látok magam körül, ezért mindig jó érzés velük találkozni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen, mert nem voltak őrült nagy álmaim, viszont amit úgymond elértem, azt megbecsültem. Elégedett embernek mondhatom magam, mert az élettől sokkal több mindent kaptam, mint amit bármikor is el tudtam volna képzelni. Ezt persze nem mindig érzem így, de „tiszta pillanataimban” teljes egészében így látom; és ilyenkor nemcsak a családomra gondolok, hanem rengeteg kisebb-nagyobb örömre az életemből, amit sokszor észre sem veszek, majdnem természetesnek gondolok. Például nemrég kimentem az irodámból és körbejártam a szállodában, és mire visszaértem, az asztalomon lévő üres üveg újra tele volt vízzel. A kolléganőm figyelt arra, hogy mire visszajövök, legyen újra víz az üvegemben. Ez az élet ajándéka: valaki odafigyel és gondol rád. Ha ilyen emberek vesznek körül, és én is megpróbálok másokra odafigyelni, akkor szerintem rendben vagyunk.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Jézussal elbeszélgetnék. Nagy kaland, komoly küldetés a semmiből 12 apostollal felépíteni azt, amit ő. De egy Jim Morrison–Jimmy Hendrix–Janis Joplin triót is szívesen meghallgatnék, hogy miről beszélgetnek, milyen volt a '60-es évek vége, akár csak az asztaluk sarkánál csendben üldögélve is. 

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

A korábban említett hétköznapi hősök között látok néhány földi szentet, akik iszonyú önzetlenül, egy adott cél érdekében, megkérdőjelezhetetlen módon tevékenykednek, és tanúságot tesznek nap mint nap a keresztény hitükről, egész életük egyfajta hitvallás. Őrájuk ilyen szempontból nagyon fel tudok nézni. De használom fogalmak, sérthetetlen értékek vonatkozásában is, ilyen például a család. S ilyen számomra mások véleménye is; nem kritizálom, nem ugrok neki, hanem megpróbálom megérteni.

NÉVJEGY

  • A Kolping Hotel szálloda igazgatója, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) általános alelnöke.
  • Zalaegerszegen született, 1967-ben.
  • Eredeti szakmája: villamosmérnök, műszaki tanár, mérnök-közgazdász.
  • Első munkahelye: Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola, Zalaegerszeg. Az 1994-es nyitás óta az alsópáhoki Kolping Hotel**** Spa & Family Resort szálloda igazgatója, keze alatt a Kolping a legsikeresebb hazai családbarát szállodává vált.
  • 2002-2003, 2006-2009, 2012-2013, 2016-2017 között a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) Balaton Régiójának vezetője, 2019-től a szövetség általános alelnöke.
  • Hét évből hatszor beválogatták a turizmusra legnagyobb hatással bíró 50 legbefolyásosabb személy közé.
  • Legfontosabb díjai:  Pro Turismo díj (2006); A 100 szoba feletti kategóriában Az Év Szállodása cím az MSZÉSZ tagságától (2007); „Alsópáhokért” elismerő cím (2011); A Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetés (2014); Zala Megyei önkormányzat Zala Megye Fejlesztéséért díj (2016).
  • Nős, négy gyermeke van, közülük három a turizmusban tanul tovább.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk