Az élet egyetlen igazi értelme: gyerekeket világra hozni és felnevelni – interjú Trokán Péterrel

Trokán Péter Jászai Mari-díjas magyar színművésszel, érdemes művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Tíz éves voltam ’56-ban, és amikor a felkelők november közepén eldobálták a fegyvereket – a mi utcánkban is volt olyan felhajtható rácsos fedelű, kiszáradt kanális, ahová bedobták a kézigránátokat  –, mi kifigyeltük, hogy hova. Akkoriban már felismertük őket: fekete-piros csíkok voltak azokon és össze voltak tekerve. A barátom fogta a lábamat, belógatott a kanálisba, én pedig kiszedtem a gránátokat. Szétcsavartuk, óvatosan kivettük belőle a robbanóanyagokat, a gyutacsokat pedig kitettük a villamossínekre, amelyeken nagyot pukkantak. Elképesztő, hogy akkor a tíz éves gyerekek milyen képzettek voltak a haditechnika terén. Biztonsággal szedtük szét őket, de elég lett volna egy rossz mozdulat…

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit édesapjától tanult?

Nem tudom, hogy ez életbölcsességnek nevezhető-e: apám megpróbált úgy élni, hogy mintát adjon az élethez a gyerekei számára. Tisztességes ember volt, ezt adta át nekünk. Kereskedő is volt, de rossz kereskedő, mert tisztességes ember lévén nem volt hajlandó csalni.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni gyermekeinek?

Ugyanezt. Színészként társulatban élünk, és ott is a tisztességet tartom a legfontosabbnak.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Tiszta fiú osztályba jártam az általánosban, csak a gimnázium 3. osztályában jött be az első fél lányosztály. Ennek ellenére azt mondom, hogy jó a koedukáció, nincs miért külön oktatni. Ma már azt sem tudjuk ki a fiú és ki a lány, a jó koedukációban viszont a nemek értéke megmarad: én fiú vagyok, te lány vagy, mégis egymás mellett éljük az életünket.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem én találtam ki, de én is vallom: az erőszak erőszakot szül. Mindenképpen meg kellene próbálni kivonni alóla magunkat, de ez csak keveseknek sikerül. Talán csak a 12 apostolnak sikerült, amikor Jézust keresztre feszítették...

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Szerintem a sírásnak és a hidegvérnek semmi köze egymáshoz. A férfi akkor sír, amikor úgy érzi, hogy sírnia kell. De ennek semmi köze a hidegvérhez.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A munkamegosztást férfi és nő között rossz fogalomnak tartom. Ha viszont a házimunkáról van szó, akkor az az ideális, ha mindkét fél tudomásul veszi, mi az, amit a másik a legjobban utál és azt elvégzi helyette. Ezt mind a kettőnek tudnia kell. Ez nem megállapodás, ez inkább tapintat kérdése, hogy észreveszem-e, a másiknak mi esik nehezére. Tehát az az ideális, ha senkinek nem kell nyafogni, hogy a másik az adott munkát végre csinálja meg. Ha munkamegosztási gyűlés nélkül el lehet osztani a házimunkát.

Ajánló: „Pihennie csak annak szabad, aki elfáradt valamiben” – interjú Forgács Istvánnal

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Mivel pillanatnyilag egyedül élek, ráadásul két helyen is, minden házimunkát egyedül végzek.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Március óta nem tudom, milyen a túl sok munka. Az én hivatásomban a munka mennyiségét nem én határozom meg, így a probléma sem az enyém, hanem akik a szerződésem szerint engem dolgoztatnak. Zenthe Feri bácsitól viszont megtanultam, munka közben minden alkalmat meg kell ragadni a pihenésre, és akkor nem érzi az ember annyira nyomasztónak azt, hogy sokat dolgozik, nem fárad el annyira. Ez nagyon nagy tanulság, köszönöm Feri bácsinak. Sikerül is alkalmaznom; az utóbbi hónapokban vidéken élek, ahol elég sok a munka, és rendszereztem magamban, hogy akármilyen kerti munkában vagyok, fél óra után leülök és megiszom egy pohár szódát. A munka megvár, minden megvár… ezért nagyon fontos pihenni. Munka közben, után és néha akár helyette is.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Nem tudom milyen a házasság, mert én soha nem éltem házasságban, én családban éltem. Szerintem a családnak van több értelme, mint a házasságnak. A család értelme pedig gyerekeket világra hozni és felnevelni. Ez az élet egyetlen igazi értelme, a többi mind púder.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nem. Időben megtanulnék angolul és időben megtanulnék énekelni.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Van, nagyon nagy szükség van! Olyanra, aki nagyon sok és nagyon szép gólt rúg.

Olvasd el ezt is: A férfi legyen nyugodt, erős és derűs – interjú Köbli Norberttel
 Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nincs. Támogatott labdarúgó szerettem volna lenni. A színészet nem volt gyerekkori álmom.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Apám lenne az. Nagyon váratlanul ment el, nem tudtam megköszönni neki azt, ahogy élt.

Mit jelent az ön számára, hogy „szent”?

Van szent személy, szent ügy, szent elhatározás, szent dolog... Ezt a szót elhasználtuk, felhígítottuk, kisajátítottuk a mindennapjainkban. Nagyon jó lenne, ha azt tekintenénk szentnek, aki visszaadná a szó igazi fogalmát, hiszen ma már a gyerekeinknek „semmi sem szent”. Szerintem szent az, ami örök érvényű. Ez lehet a Biblia, Jézus Krisztus, a család ereje, a szeretet. És természetesen az Istenhit.

NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész.

  • Újpesten született 1946. július 4-én.
  • Színészi pályáját 1969-ben kezdte a Nemzeti Színház Stúdiójában. 1970-1972 között, valamint 1973-1978 között a Kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1972–73-ban a debreceni Csokonai Színház színésze volt. 1978-1981 között játszott a Népszínházban. 1981-1989 között, valamint 2003-2008 között a Nemzeti Színházban játszott. 1989-től egy évadot a József Attila Színházban töltött. 1990-ben szabadfoglalkozású lett. 1990-1992 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. 1990-1996 között veszprémi Petőfi Színházban, 1996-1999 között pedig a soproni Petőfi Színházban játszott. 1999-2003 között a Madách Színházban lépett fel. 2008-2020 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt, 2020-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze.
  • Díjai: Jászai Mari-díj (1977); Újbuda Pro Cultura-díj (2006); Érdemes művész (2019).
  • Elvált, két felnőtt lánya van és egy unokája.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Mészáros Zsolt, http://www.wssz.hu/

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk