„A házasságnak nincs célja, annál sokkal fontosabb dolog” – Interjú Nényei Pállal

Nényei Pál íróval, drámaíróval, középiskolai magyartanárral beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Kisebb koromban eltulajdonítottam egy Matchbox játékautót, később féltékenykedtem. Egyik sem szép emlék.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Talán az, hogy nincs állandó értékünk. Olyan az ember, mint a részvény; folyamatosan küzdenünk kell azért, hogy úgynevezett „jó emberek” legyünk.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Nem nagyon szeretek üzengetni. De annak örülnék, ha egyre több művészetet értő ember lenne a világon; mert szerintem az, aki művészettel tud foglalkozni, a lehető leghumánusabb tevékenységet végzi.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Fiúiskolában végeztem, tanítottam is már ilyenben, de láttam már lányiskolát. Jártam vegyes osztályba és tanítottam, sőt, tanítok is vegyes iskolában. Szerintem fiúiskolát könnyebb jól csinálni, mint lányiskolát, és el tudom képzelni, hogy egy tanintézetben, mondjuk hetediktől néhány évig külön osztályba, de egy iskolába járnak a fiúk és a lányok – a szünetben, a folyosón, az ünnepeken, az iskolai eseményeken együtt vannak, de a tanórákon külön. Bizonyos témákat sokkal hatékonyabban át lehet venni egynemű csoportokkal. Az, hogy a fiúk a lányoknak, a lányok meg a fiúknak akarnak folyamatosan imponálni, elég sok energiát elvesz, ami energiára néha szükség lenne az órákon… Miközben az „erotikus pezsgés” rengeteget tud segíteni is egy oktatási helyzetben!

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem tudom. De azt látom, hogy az erőszakmentesség ugyanolyan veszélyes tud lenni, mint a túlzott erőszak. De hogy pontosítsak: a legveszélyesebb szerintem nem is az erőszakosság és nem is az erőszakmentesség, hanem a drámaiatlanság: a drámaiatlanság unalmas és kilátástalan életeket szül.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Én már sírtam nehéz helyzetekben, és egyszer sem ártott meg a férfiasságomnak. És a hidegvéremet sem feltétlenül vesztem el egy sírástól. A sírás drámai gesztus.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Mindenki csinálja azt, amihez ért! Szerintem olyan, hogy férfimunka, női munka nem biztos, hogy létezik. De például a férfiak nem tudnak se gyereket szülni, se szoptatni – én például egyiket sem erőltetném, pedig biztos izgalmas lenne. De megtanultam együtt élni azzal, hogy ebből kimaradtam.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Leginkább mosogatok, a bevásárlást részben én csinálom, néha mosok, teregetek, porszívózok. Vécépucolás is előfordul, de főzni alig szoktam, csak tejbegrízt, pörköltet, gulyáslevest meg efféléket készítek, az utóbbiakat ritkábban.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nem érzem problémának, inkább az a gond, amikor van időm a munkára, ahelyett, hogy dolgoznék, elkezdem az időt húzni. Amire lehet, hogy szükség van? Mert én író vagyok, és az író mentegetheti magát azzal, hogy folyamatosan dolgozik, hiszen él. Ha azt mondanám, túl sokat dolgozok, az azt jelentené, hogy elegem van, meg akarok már halni. Szerencsére itt nem tartok.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Szerintem a házasság tökéletesen értelmetlen dolog, épp annyira értelmetlen, mint maga az élet („Úgy hívják: élet. / Értelme nincs.”). Ebben a kérdésben tehát meggyőződéses „kosztolányiánus” vagyok. És minél értelmetlenebb valami, annál izgalmasabb és szebb lehet! Az értelmetlenség talán a legnagyobb szabadság! A házasságot sem szabad szerintem semmire fölhasználni, nem azért házasodunk, hogy megneveljük vagy boldoggá tegyük egymást, vagy azért, hogy legyen egy ibizai nyaralónk, vagy azért, hogy gyermekeket szüljünk, hanem azért, mert egymásba szerettünk, és nem tudunk egymás nélkül élni. Ehhez képest minden más mellékes. Minden az egymás iránti szeretetből születik meg, a szerelem következményei a gyerekek, jó esetben az ibizai nyaraló is, a boldogság, a közös megnevelődésünk… Ahogy a gyerekeket sem azért vállaltuk, mert befektetésnek tekintjük őket! A gyerekvállalás nem olyan, mint egy jó kötvény! A gyerek nem azért van, hogy majd meghálálja nekünk azt a sok jót, amivel elhalmoztuk kiskorában! Épp ebből következik, hogy a házasságnak szerintem célja sincs, a házasság annál sokkal fontosabb dolog! Ha akár egy céllal is le lehetne írni, az elég kiábrándító lenne – de leginkább frusztráló.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Ezen a földön nekem épp elég ez az egy élet. Nem kezdeném újra. Az én életem épp olyan, mint az én életem. Más életét meg minek éljem?

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A világmegmentő hősöktől mindig idegenkedtem. Szerintem inkább „önazonos” emberekre van szükség. Mert szerintem az, aki a saját életét éli, csak az képes föláldozni magát másokért. Mert – ugyebár – aki nem a saját életét éli, annak nincs mit odaadnia. Ha én a szomszédnéni pénzét adom egy koldusnak, az a koldus biztos hálásnak tűnik attól, de a világ nem lett ettől a „nemes gesztustól” igazán jobb hely.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nem vagyok nagy tervezgető. Írónak hittem magamat mindig – manapság pedig szoktam írni. Az álmodozásaim igazán álmodozásként maradtak tökéletesek. Nem nagyon kellett őket kipróbálnom a valóságban. Szerencsére!

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Én bárkivel nagyon szívesen találkozom, minden ember izgalmas, nem? De sajnos elég ritkák azok a találkozások, amikor tényleg találkozhatunk egymással, ritka, hogy két ember őszintén együtt tudna lenni. Nekem is nehéz őszintén – „jó értelemben” – gátlástalanul együtt lenni másokkal, pedig milyen jó lenne! Szóval én annak örülnék, ha minél több igazi, jó találkozás lenne az emberek között.  Egyébként emiatt a vágyam miatt nem hagytam abba még sem az írást, sem a tanítást. Íróként ugyanis minden pillanatban arra kényszerülök, hogy az olvasóimmal a lehető legfontosabb dolgokról beszéljek a lehető legőszintébben, és tanárként meg ugyanerre kényszerülök a diákokkal. Aztán hogy ez sikerül-e… Egyszer kiderül talán.

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

A szent ember szerintem igazán ember, igazán él és a saját életét éli. Szent az, aki a legdurvább kihívásoktól sem ijed meg, és a kísértéseket nem gyáván megszünteti, vagy elkerüli, hanem ellen tud állni nekik. És jön a kortárs közhely: a szent szerintem „önazonos”. A szentek épp olyanok tehát, mint Krisztus. Sajnos én elég sok kanonizált szenttől idegenkedem…

NÉVJEGY

  • Író, drámaíró, középiskolai tanár.
  • Budapesten született 1974-ben.
  • A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd az ELTE magyar-művészettörténet szakán végzett. Pannonhalmán kezdett tanítani, később a Piarista Gimnázium magyartanára lett. 2017-től a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára
  • Művei: Az irodalom visszavág 1-3., Ne bántsd a Zrinyit!, Mozgófénykép (színdarab).
  • Nős, felesége, Szabó Borbála szintén író; három gyermekük van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Fazekas István, Cafeblog.hu

Szöllősi Mátyás, Pagony.hu

Kállai Márton, Vasarnapihirek.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk