„A házasság, a családi lét, a szexualitás, a gyereknevelés, a szerelem nélkül nem lennék az, aki most vagyok” – interjú Köves Slomóval

Köves Slomó ortodox rabbival, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapító-vezetőjével, az óbudai zsinagóga rabbijával beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sajnos nem emlékszem rá. De nem azért, mert nem csináltam butaságokat – nagyon rossz gyerek voltam –, hanem azért, mert szelektív a memóriám és csak a jó dolgokra emlékszem.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám amatőr távfutóként gyerekkoromtól igyekezett a sport szeretetére nevelni. A legfontosabb, amit tőle tanultam, az a kitartás és az az életbölcsesség, hogy mindig a célt kell nézni és oda mindenáron eljutni, és nem szabad foglalkozni az odavezető út nehézségeivel.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Úgy vélem a legfontosabb üzenet, amit apaként átadhatok nekik, az az, hogy megvan a lehetőségünk a kezünkbe venni a saját sorsunkat, a létezésünk nem véletlen, hanem egy küldetéssel járó tudatos teremtés eredménye. Mindannyian egyediek vagyunk, mindannyiunknak megvan a saját különleges képessége és missziója a világban.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Én nyolcadikos koromig vettem részt koedukált oktatásban. Bár lehet, hogy bizonyos szociális készségek fejlődése és a hormonális igények szempontjából kevesebb impulzus éri a fiatalokat a nem koedukált közegben, ám a tanulás, oktatás, életre való felkészítés szempontjából hatékonyabb és eredményesebb volt ez a közeg. Úgy gondolom, érdemes újra megfontolni azt, hogy valóban segíti-e a tanulás és nevelés folyamatát a koedukált oktatás. Hajlok arra, hogy ebben a kérdésben talán érdemes visszatérni a korábbi gyakorlatokhoz.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Az erőszakkal szembeni védekezés esetében.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Salamon király azt mondta, hogy mindennek megvan a maga ideje: megvan az ideje a beszédnek és hallgatásnak, nevetésnek és sírásnak. Egy férfi is sírhat, de tudnia kell, hogy mikor nincs helye a sírásnak. Fontos, hogy tudjunk sírni, de mindennek a maga helyén és idejében kell történnie. A sírás az együttérzés, érzékenység kifejeződéseként elengedhetetlen, de ha már a cselekvés kárára megy és önfelmentést ad a cselekvés alól, akkor sem a szó szerinti értelemben vett sírás, sem az önsajnálkozás nem szerencsés.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Hiszek abban, hogy a férfi és női szerepek bizonyos fokig különböznek. Létezhetnek férfi és női erények. Persze nagyok az egyéni különbségek, de tapasztalataim szerint a férfiak többnyire ambiciózusabbak, rámenősebbek, a nők kreatívabbak, kitartóbbak, érzékenyebbek. Helyesnek tartom, ha a természet adta családi keretekben is megvannak azok a férfi és női szerepek, amelyek csak ritkán cserélődhetnek fel. Nyilván meg kell találni a pároknak azt az egyedi munkamegosztást, ami számukra a leghatékonyabb, de ha a nőktől azt várjuk el, hogy férfiak legyenek, a férfiaktól pedig azt, hogy nők legyenek, az rengeteg kudarcot és frusztrációt is eredményezhet.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Húsz éve vagyok házas, és az igazság az, hogy az utóbbi években kevesebb házimunkát végzek, mint korábban. Fiatal házasként gyakrabban vállaltam a mosogatást, vagy vittem ki a szemetet. Mentségnek kevés, és persze nem is házimunka, de a gyerekek fürdetése és az altatás mindennap az én reszortom, lehet akármennyire sűrű egy napom, ehhez ragaszkodom.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nem érzem problémának. Ha megtaláljuk az egyensúlyt a családi élet, munka, kikapcsolódás és önfejlesztés területén; ha megtaláljuk azt az értékrendet, amely segít eligazodni, hogy mikor mit helyezzünk előtérbe, akkor a munka mennyisége nem okozhat gondot.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Minél több ideje vagyok házas ember, annál inkább tudok azonosulni a zsidó vallás gondolatával, miszerint a házasság értelme, célja az emberi princípium kiteljesítése, önmagunk jobb megismerése és fejlesztése, az alázat, a kitartás és hűség megtanulása, az Örökkévalóval való kapcsolatunk megélése, a közösségi lét mikroszinten való megtanulása, a felelősség megismerése. A házasság, a családi lét, a szexualitás, a gyereknevelés, a szerelem nélkül nem lennék az, aki most vagyok; bizonyára sokkal kevesebb lennék.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Azt hiszem, hogy igen. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy egy olyan szerető és gondoskodó családi, szülői és testvéri környezetben nevelkedtem, amelyben minden olyan alapot megkaptam, amivel neki lehet vágni az életnek. Ezért nagyon hálás vagyok.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A zsidó bölcselet szerint a legnagyobb hős az, aki a saját rossz ösztöneit, hiúságát, gyarlóságát kisstílűségét le tudja győzni, erőt tud venni saját magán. Azt gondolom, hogy ilyen hősből sok van, alkalmanként mindannyian lehetünk hősök, sőt szükség is van nap mint nap ilyen hőstettekre.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Az én gyermekkori álmom az volt, bármilyen patetikusnak is tűnik, hogy részem lehessen a zsidó élet felvirágoztatásában Magyarországon. Ugyan még rengeteg feladat áll előttem, azt remélem, elmondhatom, hogy ez az álom részben teljesült.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Szellemi mesteremmel, a Lubavicsi Rebbével a halála előtt nem sokkal volt szerencsém találkozni, még gyerekként. Vele találkoznék ismét, a személyes találkozás sok erőt adna nekem.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Héberül a szent elkülönültet jelent, számomra az a szent, aki önmegtartóztató, tehát aki valamilyen nagy kísértéssel járó dologban a magasabb cél, a közjó, vagy saját lelkiismerete miatt önmegtartóztatást tanúsít.

NÉVJEGY – az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapító-vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija.

  • Budapesten született 1979. május 18-án.
  • Tanulmányok: Debreceni Egyetem PhD fokozat
  • Már igen fiatalon, 11-12 évesen érdeklődést mutatott a spirituális, a vallási és a filozófiai kérdések iránt. 1991-ben megismerkedett Landerer Baruch rabbival, a magyarországi Chábád Lubavics mozgalom vezetőjével, akinek hatására 1993-tól külföldön folytatta tanulmányait; az izraeli Tomchei Tmimim, a Pittsburgh-i Achei Tmimim Yeshiva Highschool, a francia Institut Superieur D’etudes Rabbiniques et Talmudiques és a New York-i Central Lubavitch Yeshivoth talmud- és rabbiiskolákban. Hazatérve folytatta világi egyetemi tanulmányait, történelmet hallgatott a Debreceni Egyetemen, majd ugyanitt PhD fokozatot szerzett 2007-ben magyar zsidó történelem témában. Disszertációja 2008-ban a Noran kiadó által, a Zsidó szakadás címmel került kiadásra.
  • 2001-től oktatási tevékenységet folytatott az ELTE jogi karán, Héber Jog fakultációban, valamint a neológ Rabbiképző Intézetben talmud szakon. január 7-én Budapesten avatták rabbivá. Utána a budapesti Vasvári Pál utcai Sász Chevrá zsinagógában szolgált segéd-rabbiként Oberlander Báruch mellett, valamint mohelként és a budapesti cháredi közösségek Ortodox Rabbinátusának tagjaként és szoferjéként folytatta hitéleti tevékenységét.
  • 2003-ban részvételével megalakult a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, amely az informális zsidó felnőttoktatást tűzte ki céljául. 2004-ben az újjá alakult statusquo irányzat Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), közgyűlése vezető rabbijává választotta.
  • 2004-ben közreműködésével nyitotta meg kapuit az új budapesti mikve a Kazinczy utcában, valamint 2005. január 20-án a budapesti Keren Or imaház és zsidó közösségi központ.
  • 2010-ben kezdeményezésére széles körű közösségi és társadalmi, valamint nemzetközi összefogással és támogatással újra megnyílt Budapest legrégibb zsinagógája, az Óbudai Zsinagóga, melyet több ezer ember előtt Izrael Állam főrabbija avatta fel.
  • 2011-ben szintén Köves munkájának eredményeként megkezdte működését az első héber-magyar két-tannyelvű bölcsőde, óvoda, iskola, a Bét Menáchem a budapesti VII. kerületben.
  • május 2-án a Magyar Honvédség tábori főrabbijává nevezték ki.
  • A 2000-es évek elejétől fontos hangadója a holokauszt-identitástól való elszakadásnak és a pozitív zsidó identitás újraépítésének, vagyis a zsidó-lét ne csak az antiszemitizmus elleni küzdelmet jelentse az érintetteknek, hanem a teljes vallási- és kulturális közeget.
  • 2012-ben kezdeményezésére zsidó közösségi összefogással megalakult a Tett és Védelem Alapítvány (TEV), amely a romló minőségű közbeszéddel, a kirekesztéssel, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiánnyal, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén.
  • 2013-ban a Zsidó Ügynökség (Jewish Agency for Israel), a Magyarországi Munkaszolgálatosok Egyesülete és több európai zsidó közösség a Zsidó Világkongresszus alelnöki posztjára jelölte.
  • Legfontosabb díjak: a Magyar Érdemrend Középkeresztje (2021).

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk