A férfiak önmagukban is „életképes” emberek kell legyenek – interjú Molnár Balázzsal

Molnár Balázzsal, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) stratégiai és koordinációs elnökhelyettesével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Egyre jól emlékszem. Anyai nagyszüleimmel nyaraltunk együtt a Balatonon, talán az utolsó közös vakáció volt nagyapám halála előtt. Egyszer lemerült a Sokol rádiójukban az elem. Én gondoltam, hogy nagy segítség lesz, ha bedugom a magnó áramzsinórját… Nem volt nagy segítség, sőt, a rádió füstölni kezdett, Hála Istennek az áram nem rázott meg sem engem, sem mást.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Sok ilyet említhetnék, de a két kedvencemet mondanám. Az egyik, hogy a szülők „gyökeret és szárnyat” egyszerre kell, hogy adjanak a gyermeküknek. Amióta magam is édesapa vagyok, látom csak, hogy mennyire nehéz az utóbbi, hogy hagyja az ember a saját gyermekeit szárnyalni, miközben bízik abban, hogy jó mély, erős gyökereket adott nekik, amik megtartják eközben. A másik az édesapámtól a család minden generációjára átragasztott georgiai – grúz – „mániánkhoz” kapcsolódik. Sota Rusztaveli XII. századbeli költőjük mondta azt, hogy „csak az a tiéd, amit másoknak adtál”. Rohanó, individualista világunkban sokszor jut eszembe ez a figyelmeztetés.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?

A család, a megtartó közösség, a hit és a becsületes munka fontosságát. Emellett azt, hogy legyenek nyitottak az új találkozásokra, utazásokra, kultúrákra, könyvekre, ízekre, zeneművekre.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a gimnáziumi éveimben jártam koedukált és csak fiú osztályba is. Mindkettőben jól éreztem magam. Az biztos, hogy a fiú osztályoknak van egy eltérő dinamikája a koedukáltakhoz képest, a szegedi Piarista Gimnáziumból egy nagyon jó osztályközösségre emlékszem, amelyet osztályfőnökünk, Sárközi Sándor atya szigorú szeretettel irányított.    

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Sem az önvédelmen túlmutató fizikai, sem a lelki erőszakot nem tartom helyénvalónak. A mai modern, digitális világ sajnos számtalan alkalmat ad a névtelen, személytelen, gyáva fenyegetőzésre, erőszakoskodásra. Ezek ellen talán még nehezebb is védekezni, mint a szemtől-szemben tapasztalt fizikai erőszakkal szemben.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A hidegvér megőrzése nem szabad azt jelentse, hogy az ember nem éli meg az érzéseit. A fiúknak túl sokáig mondták azt, hogy a fiúk nem sírnak, ez katonadolog. Anyámasszony katonázták őket, ha mégis elpityeredtek. Ezt nagyon károsnak tartom, hiszen az érzelmek, mind a negatívak mind a pozitívak megélése, kezelése kiemelt jelentőségű az egészséges fejlődésünkhöz.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Meggyőződésem, hogy a férfiak önmagukban is „életképes” emberek kell, hogy legyenek, jó az, ha minden házimunka elvégzése természetes nekik is, így értékelni is egész máshogy értékelik majd, ha a másik végzi azokat éppen. Azt pedig csak ajánlani tudom minden apatársamnak, hogy már a kórházban, közvetlenül a szülést követően kezdjék el pelenkázni, altatni, öltöztetni gyermekeiket. Ennek a kapcsolatnak kiemelt jelentősége van a korai kötödés kialakulásában is. Az újszülött nem csak az édesanya, hanem az édesapa szívverését is ismeri, az ő karjában is megnyugszik. Amíg az édesanyák kipihenik kicsit a szülés fáradalmait, addig az édesapák bátran ismerkedjenek az új családtaggal meghitten, kettesben.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Mindenféle házimunkát szoktam végezni, ahogy a feleségem is, ebbe a gyermekeinket is igyekszünk bevonni, hogy ez számukra is természetes legyen. Magam vasalom a család ruháit például, igaz a saját ingjeim teszik ki a feladat nagy részét. A főzés és a kertészkedés nagy kedvenceim, bár ezek talán nem is igazi házimunkák, cserében nagyon jó relaxációs gyakorlatok.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Fontosnak tartom, hogy szeressem a munkámat, jó ügyet szolgáljak vele, jó csapatban dolgozhassak és kihívást találjak abban, de mégse csak a munkámért éljek. Volt már olyan állásom, amit bár személy szerint nagyon szerettem, inspirálónak tartottam, azonban az egész családnak mégsem volt jó az, hogy túl keveset voltam otthon, akkor is sokszor fejben máshol járva. Így eljöttem onnan.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A házasság egy olyan elköteleződés, amelyben a férj és a feleség szeretik, tisztelik, segítik, kiegészítik egymást, és amely biztos érzelmi keretet ad a gyermeknevelésnek. Kopp Mária szavaival élve: „Két fél szövetsége arról szól, hogy együtt jóval többre jutunk, mint külön-külön.”

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Döntően igen.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Mindannyiunknak szüksége van hősökre, példaképekre. A koronavírus okozta krízis is felnyithatja a szemünket arra, hogy micsoda hősies teljesítményt nyújtottak az orvosok, ápolók, járványügyi szakemberek, mentősök, katonák, döntéshozók, pedagógusok, boltosok és még oly sokan. A sokszor láthatatlan munkájukat általában természetesnek vesszük. A szülők és a gyermekek, a családok is hősiesen viselkedtek, álltak helyt ebben a nehéz helyzetben, pedig nekik is fokozottan bonyolultabbá váltak a mindennapjaik. Személy szerint nagyon örülnék, ha többször osztanánk meg a jó élményeinket is egymással, ha az is hír lenne, hogy gyorsan sorra kerültem; kompetens választ kaptam; segítőkészek voltak velem, illetve hogy aktuális vizekre evezzünk, hogy hosszú hónapokkal előbb kaptam életmentő vakcinát, mintha belga, német, svéd vagy francia – hosszan folytathatnám a sort – polgár lennék.   

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Sajnos nem lettem kiemelkedő focikapus, és teniszező sem… de a viccet félretéve nem nagyon emlékszem meghatározó gyermekkori álomra.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Milyen furcsa, hogy az előző két évben mennyire átalakult a találkozás lehetőségének megítélése, hiszen a legközelibb családtagjainkkal sem találkozhattunk feltétlenül akkor és oly módon, ahogy szerettük volna. Hirtelen milyen messze került tőlünk a „normálisan” pár óra alatt akár fapadossal elérhető testvérünk például. Szívesen találkoznék Kosztolányi Dezsővel, Johann Sebastian Bachhal, vagy Antonio Vivaldival is, bár nem biztos, hogy bármi okosat tudnék nekik mondani, ha velük szemben állhatnék.

Mit jelent az önnek, hogy „szent”?

Szent II. János Pál pápa szerénysége, tántoríthatatlan kiállása, az elnyomás elleni fellépése és a kommunizmus bukásában betöltött szerepe hatalmas, nagy öröm volt azt látni, hogy meghatározó életművét milyen gyorsan koronázta meg szentté avatása.

NÉVJEGY

  • Pécsett született, 1976. november 28-án.
  • Általános iskoláit Pécsett, a középiskolát Bielefeldben, Németországban, majd az újrainduló szegedi Piarista Gimnáziumban, illetve a pécsi Leőwey Klára Kéttannyelvű Gimnáziumban végezte. Jogi diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett.
  • 2001-óta dolgozik az államigazgatás különböző területein. Pályája kezdetén kábítószer megelőzéssel foglalkozott, a 2011-es magyar uniós elnökség kapcsán a bécsi Magyar ENSZ Állandó Képviselet elnökségi diplomatája, majd a brüsszeli EU melletti Állandó Képviselet szociális- és családügyekért felelős diplomatája volt. Hazatérése után a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott, 2018 novembere óta a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) stratégiai és koordinációs elnökhelyettese.   
  • Nős, három gyermeke van.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk