Akinek a futás púp a hátára – annak zsák a hátára!

Senki nem vitatja, hogy jó, ha mi, férfiak testben is erősek vagyunk. Ezért számos módon tehetünk, ám vannak, akik utálnak például futni vagy súlyt emelgetni egy konditeremben, esetleg nincs rá módjuk vagy idejük. Nekik jöhet be igazán a „rucking” angol szóval jelölt mozgásforma, amely időtakarékos módon a hétköznapjainkba is beilleszthető, és remekül pótol egy kardióedzést, miközben az izomzatot is fejleszti. Nem kell hozzá más, mint egy hátizsák meg néhány súlyosabb tárgy, a rucking elnevezés is a rucksack (hátizsákot jelent németes katonai szlengben) szóból ered.

Szóval, pakoljuk meg a hátizsákunkat – súlyzókkal, kövekkel, könyvekkel, néhány kiló cukorral, liszttel, krumplival, kinek mi van kéznél –, persze csak annyival, amennyit a zsák és mi is elbírunk, majd induljunk neki akár a környező utcáknak (ha a természetbe kijutni körülményes volna). Elsőre érdemes a sétát a testsúlyunk 10 százalékának megfelelő súllyal kezdeni, és azt pár alkalmanként 1-2 kilóval emelni. Összesen 15-20 kilogramm fölé később se menjünk, hacsak nem a hadseregbe készülünk. Félórát már első alkalommal is betervezhetünk, ezt tornásszuk fel fokozatosan legalább egy órára. Ha így már a rászánható időkorlátunkba ütköznénk, akkor a nap olyan szakaszába is beilleszthetjük a kört, amikor összeköthető például egy boltba menetellel (hazafelé így tervezhetően növekszik is a súly).

Ez a fajta kardió heti néhány alkalommal elsősorban azoknak a férfiaknak ajánlott, akik képtelenek a futásra „monoton kínszenvedés” helyett élményként gondolni. A sétába sokkal kisebb önsanyargatás árán bele lehet jönni, ráadásul a testünk hamarosan maga fogja követelni, hogy minél intenzívebben és rendszeresebben ismételjük. Ha már a katonaságot említettük, ott valóban része a kiképzésnek az állandó hátizsákcipelés, és az egykori katonák hátizmai nem elsősorban a kondigépektől masszívak. A hátizsákos menetelés civilként akár családi programmal is összeköthető egy laza kirándulás vagy egy túraútvonal bejárása keretében – a gyerekek hátizsákjába persze csak módjával pakoljunk… Egyes országokban már „GoRuck” körök is alakultak, mintegy szociális sporttá téve a zsákos vándorlást. S hogy a futás és a súlyzózás gyötrelmeinek elkerülésén túl mik még a rucking kézzelfogható előnyei?

Cikkajánló: A férfiszív hálája – Így edd egészségesre magad
 További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Növeli a pulzust, a kocogáshoz hasonlóan hat a vérkeringésre. Javítja a kitartást, az állóképességet. Több kalóriát éget el, mint a séta, és csak egy kicsivel kevesebbet, mint a futás. Futáskor az ember minden lépésnél a testtömege 7-12-szeresét terheli a térdére, így az ízületeket a rucking – amelynél a terhelés csak 2-3-szoros –, sokkal jobban kíméli, kisebb a sérülésveszély. A háton cipelt súly terhét az izmok egyenletesen osztják el, és ennek a kiegyensúlyozásnak a felső- meg az alsótest is örül. Aki tartósan irodai munkát végez, annál szépen helyrehozhatja/megelőzheti a „quasimodós” testtartást a hátizsák, aminek stabil hordozásáért a váll- és hátizmok megdolgoznak. Ráadásul a szabadlevegőn mozoghatunk vele, ami ajándék az immunrendszernek! Ha már úgyis gyalog indulunk valahova, mibe kerül még egy zsákot is a hátunkra kapni? Azt mondják, ez a férfiak túlélési ösztönét is ébren tartja…

Dr. Szász Adrián

Fotók: Andreas Wagner on Unsplash

Marek Szturc on Unsplash

Oziel Gómez on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk