Egy kis gasztro-történelem

Amikor őseink megérkeztek a Kárpát-medencébe, bizony nem egy menekülő csapat volt, hanem egy tervezetten bevonuló nép. Hozták magukkal többek között az étkezési szokásokat, főzési kultúrájukat, és hatalmas tudásukat, állatokról, növényekről, azoknak tartásáról, és termesztéséről.

Egy arab utazó már Levédiában azt látta, hogy a magyar szállások körül végtelen gabona mezők voltak, kertek, és megszámlálhatatlan sok állat.

A magyar általában üstben vagy bográcsban főzte az ételt. Ezt még a hunoknál figyelték meg. Egy kínai történetíró még le is rajzolta a hun üstök formáit.

Egyébként a főtt, vagy sült húst kiszárították napon, és porrá őrölték. Ez volt a világon az első leves por. A harcosok a nyeregnek az egyik rekeszében tárolták, bőrzacskóban. Így az állandó mozgás, dörzsölés nem engedte, hogy a húspor összeálljon tömbbe. Amikor megérkeztek valahova, és nem volt lehetőségük más ételt enni, fogtak egy bográcsot, és abba a brigád minden tagja beletett a saját húsporából egy egységnyit, erre vizet öntöttek, felforralták, és készen is volt a fehérjével teli tartalmas vacsora. A kisebb harcoló egységeket hívták brigádnak. A városi pletyka szerint az amerikai katonai akadémián a mai napig tanítják az ősmagyar hadtáp logisztikát.
Azért tudott a lovas hadsereg nagyon gyorsan haladni, mert nem öszvéreket hajtottak magukkal, biztosítani az étel ellátását a hadnak, hanem a lovakat ették meg, vagy a már említett szárított húst. De volt még egy ász a pakliban. Az pedig nem más, mint a kumisz. A kumisz az minden esetben valamilyen emlős haszonállat erjesztett teje. Az aludttej, is valami féle kumisz, ha megerjesztjük. Őseink a kancatejet használták erjesztésre. Ez volt az ő kumiszuk. Viszont ezt a kumiszt áttudták alakítani porrá. Így a hadjáratokban mikor nem volt lehetőség mást enni, bizony a kumisz port oldották fel vízben, és ez is egy tápláló, fehérjében gazdag ételnek számított. Ennek az anyagnak volt még egy nagy előnye. Az enyhén mérgezett vizet is képes volt ihatóvá tenni. Éljen az első „tejpor”! Egyszerűen rájöttek, hogy ha nem kell lassítani, az utánpótlás és a hadtáp miatt, akkor az előnyt ad. Ehhez társult még, hogy a vezeték lovak voltak a hús raktáruk, ami ugyan abban a tempóban haladt, mint a sereg. Így volt lehetséges, hogy később a „kalandozások” alatt, egy nagy tízezer lovasból álló sereg öt hónap alatt eljutott Sevilláig, és vissza. Ja, hogy ez alatt az idő alatt hatvanhárom győztes csatát vívtak, az szinte elhanyagolható. Fort Knox-ban azért tanítják. Legalább is a legenda szerint.

„Egyenek mindig jót, és élvezzék az ízeket.”

Buday Péter

Fotó: pattoise via Foter.com / CC BY-NC-ND

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk