Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át?

Képesek vagyunk-e ezt az erényt gyakorolni, vagy a talpig nehéz hűség vasgúnyáját egyszer csak elhajítjuk, és onnantól kezdve két élet között lavírozunk? Mert olyan rövid az, és csak egyszer éljük, és jár nekünk boldogság. Elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, teljes lelki komfortérzetet, otthon melegét, elfogadást, törődő szeretetet csak mellette találunk. Bebifláztuk kiválóan a hűség definícióját is, tudjuk, hogy szimpla döntés, mint ahogyan az életvitel, a gondolkodásmód és a boldogság is döntés. Mégis van, hogy gyarlón elhajítjuk, zsebünkbe rejtjük, mint megcsaló a jegygyűrűt, és megragadjuk a pillanatot, hadd vakítson a hamis imitáció olcsó gyöngyházfénye, az úgysem szól hosszú távra, az élet meg oly rövid.

A hűség döntése csendes, belső ünnepség, önmagamnak tett ígéret. Semmilyen Isten és ember előtt köttetett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtáiglan ígérettel. A hűség egyszemélyes jelenlét, magamhoz maradok hű, ha hozzá hű leszek. Valódi döntés nélkül a kimondott szavak bármennyire szépek és hihetők, és különlegesre cicomáznak bármilyen szertartást, lehet, hogy erejüket és értelmüket veszítik majd, és a hűségeskü ott marad, örökre beteljesületlenül.

A mai ember végsőkig ki van éhezve a pozitív külső megerősítés impulzusokra, folyamatos, jótékonyan stimuláló külső visszajelzésekre vár, hogy ő is szerethető, izgalmas, különleges, vagy szexuálisan vonzó. Gyakran nem is a szex a legfontosabb motiváció egy külső kapcsolat megjelenésekor, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük. Hanem állandósult rossz közérzetünkben a szerető menekülési útvonal, a saját valóságunkból való kivonódás, ami azonnali enyhülést ad a felhalmozódott feszültségeinkre, a szorongásainkra, frusztrációinkra, a meg nem értettségünkre, az érintés utáni kínzó vágyunkra. Egy hűvös kéz a lüktető halántékon, néhány óra saját világon kívüli lét, amikor nem kell gondolkodni, agykerekeknek csattogni, elvárni és megfelelni. Bevesszük a „szerető pirulát”, és néhány órára megszűnik a pocsék kedv, a rossz közérzet, azt gondoljuk, tartósan meg is oldottuk a problémát. A szerető számára minden új és izgalmas, lelkesen és pozitívan tükröz vissza minket, sokkal lelkesebben és energikusabban, mint a társunk, aki az összes arcunkat ismeri már. Mindez a figyelem szükségletéről, önmagam új oldalainak megismeréséről szól, hogy olyan dolgokat tapasztaljak meg, amit már rég elveszettnek hittem önmagamban, amivel még soha nem is találkoztam, és amit már régóta nem tudok, vagy soha nem is tudtam a társam felé kommunikálni.

Az, hogy kibe szeretek bele akaratlan, sodró, gyönyörű zuhanásban, soha nem az én saját döntésem. Az, hogy kit szeretek egy életen át, mindig a döntésem marad, és ez nem változik. Ha bezárok ajtót, ablakot és eldobom a kulcsot, attól még ő nem marad velem. Akkor majd kikúszik a küszöb alatt, de ha marad, erre nem lehet más oka mint az, hogy szeret. De a szerelem nem elég, döntés, vállalás, fogadalom is kell hozzá. Az még nem hűség, ha valaki gyáva a hűtlenséghez, ha titkos szobákban jár-kel a másik nélkül. Hűnek lenni annyi, mint magamhoz hű maradni. Vele akarok élni, és tudok élni nélküle, kész és életképes vagyok abban az életben is, amiben ő nem szerepel. Nem azért vagyok vele, mert nincs más választásom, hanem mert eldöntöttem, nincs más út, csak az, amelyiken együtt haladunk.

Ahogyan a hűség döntés, a hűtlenség is az. A másik emberre, a rossz, működésképtelen, kihűlt kapcsolatra fogni a hűtlenséget, tévutakra visz. Csak a lelkiismeret háborgását csökkenti ideiglenesen, és látszólag legalizálja az új viszonyt. Hogyan működnek ma a tartós kapcsolatok? Egyrészt igényeljük a kiszámíthatóságot, az érzelmi biztonságot, a nyugalmat, másrészt vágyunk a szenvedélyre, izgalomra, titokzatosságra. A tartós párkapcsolat egyenlő a megbízhatósággal és közelséggel, de a vágy féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk az állandóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Ha egy kapcsolatban minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat megmutatni, mégis fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szenvedélyt, a szeretetteljes kötődést.

Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át, de azt ne reméljük, hanem döntsük el.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Elderly couple photo created by rawpixel.com - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk