Amikor nem kellesz eléggé

Milyen egy „majdnem szerelem”? Mint egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, amit soha nem bonthattunk ki, és nem tudtuk meg, mit rejt számunkra...

Milyen egy „majdnem szerelem”? Mint egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, amit soha nem bonthattunk ki, és nem tudtuk meg, mit rejt számunkra. Egy legszebb résznél elszakadt film, egy félbemaradt mondat, egy megszegett, sosemvolt ígéret, találgatás, a „mi lett volna ha”, és a „talán” szavak zakatolása a fejünkben. Egy majdnem szerelem megreked a kezdeti szakaszban, soha nem képes felnőni, szárba szökkenni, büszke, életerős, elkötelezett, komoly érzéssé, társszerelemmé válni. 

A majdnem párkapcsolatokban soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. Mégis kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, és szívünk mélyén legalizálnánk, felvállalnánk ezeket a laza, temporális kötelékeket, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, hiszen olyan régen várunk, megérdemeljük a jót. Aztán ráébredünk, csak töltelékkapcsolat volt ez is, szexuális ámokfutás, és nem voltunk úton, nem haladtunk sehová együtt, nem építkeztünk, de nem is romboltunk, csupán stagnáltunk.

Egy majdnem kapcsolat azért fáj annyira, mert ráébredünk, egyikőnk csak fél gőzt, fél energiát rakott bele, egészen nem is volt jelen benne. Ezek a különös vonzalmak, plátói szerelmek, szexkapcsolatok, extrákkal fűszerezett barátságok a legértékesebb kincsünket, az időt pazarolják. Azért különösen nehéz kilábalni belőlük érzelmileg, mert furcsán érnek véget, hiszen hivatalosan soha nem is kezdődtek el igazán.

Mindig ösztönösen vágyunk arra, hogy lezárjunk bizonyos életszakaszokat, elvarrjuk a ragaszkodás szálait, de egy majdnem szerelem általában úgy végződik, hogy egyikünk eltűnik, köddé válik, mintha sosem lett volna, és valamelyikünknek összetörik a szíve.

A cikk még nem ért véget! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy Király Eszter író, előadó április 5-én Milyen szeretetkapcsolatra vágyik az erős nő? címmel tart előadást a Férfiak Klubja Ötvösműhely rendezvényén, a Férfi-Nő őszinte párbeszédének helyén. Részletekért kattintsanak az alábbi képre. A kép után folytatódik a cikk, további jó olvasást!

Az érzelmi elérhetetlenség a modern kor betegségtünete

Egy érzelmileg elérhetetlen ember mintha egy távoli csillagon pöffeszkedne egymagában, majd időnként nagylelkűen megajándékozna a társaságával, „tessék csak, érd be ennyivel”. Rengeteg mindent tennél érte, de úgy tűnik, nem kell neki.

Az érzelmek kimutatása teljesen egyoldalú, befogadja, és élvezi a gyengédséget, gondoskodást, de soha semmit nem ad vissza, vagy csupán egyetlen egyszer egy apró gesztust, ami a sok semmi mellett csodálatos valaminek tűnik.

Nem lehetsz igazán önmagad, egyéniséged, erősségeid és gyengeségeid nem csilloghatnak igazán. Nincs felszabadult nevetés, bilincs van a nyelveden, és örökös megfelelni akarás egy nem létező, „tökéletes” párkapcsolati sztenderdnek. Fogalma sincs, mit akarsz az élettől, és hogyan gondolkodsz az emberi kapcsolatokról. Nem is érdekli. Nem akar részt venni az életedben, csak egyetlen szeletke kell belőle, ami az ő testi-lelki jóllétét szolgálja, a többi hidegen hagyja.

Rossz hallgatóság, hallgat, és nem figyel. Nincsenek valódi, mély beszélgetések, nem kapcsolódhatsz hozzá sem mentális, sem lelki szinten. Mélyebb témákat elviccel, elbagatellizál, csupán az élet napos oldala kell veled, tehát elég a panaszkodásból, lelkizésből, inkább irány az ágy, és egyéb házon belüli szexhelyszínek.

Egy érzelmileg elérhetetlen ember életét masszívan átszövik a talányok

Amit az emberi kapcsolatokról véleményez, két szóban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Nem akar, vagy nem tud tartósan elköteleződni, de ezt általában még önmagának sem vallja be, partnerének pedig főleg nem. Megpihen egy limitált időre, még élvezi is a párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, és azt, hogy nem a semmi ágán himbálózik, ideiglenesen van hova fizikailag hazatérnie. De a szívében valójában soha nem érkezik haza senkihez, számára ez nem végcél, csupán tartózkodási pont.

A másik ember érzi, hogy a kapcsolatot mély nyughatatlanság, és hiányérzet szövi át, ez még mélyebbre lökdösi őt a bizonytalanság, a kétség okozta gyötrődés, válaszkeresés bugyrába. Szeretni csak meztelen lélekkel lehet, de a kötődni képtelen ember nagyon fél attól, hogy meglátod őt ebben a „meztelenségében”, ezért nem enged át a sebezhetőségének rétegein. Úgy próbál meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem kötelezi el, nem adja át egészen önmagát, és képtelen a valódi intimitásra. Intimitás nélkül pedig nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.

Amilyen az emberi kapcsolataink minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat, az emberi természet már csak ilyen. Ezért fáj különösen, ha nem kellesz eléggé. Ha egy fontossá vált ember eltűnik az életünkből, főleg magyarázat nélkül, az végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk, és annál jobban fáj a lélek. A szó szoros értelmében fáj, mivel egy pszichológiai ténnyel alátámasztva, az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói.

A szerelem nem csak azt jelöli, mit érzel a másik iránt…

…hanem azt is, te magad, hogyan vélekedsz magadról, és hogyan értékeled magad a megfelelő ember tükrében. Ha bizonytalan, bátortalan, görcsös vagy, netán cefetül érzed magad, és felemészt az érzelmi diszkomfort, akkor nem kellesz eléggé. Nem ő a megfelelő ember számodra. Mégis ragaszkodunk az időnket pazarlókhoz, megfáradt szerelmeket élesztgetünk, és egyre csak méltóságunk összetört darabjait ragasztgatjuk, és magunkban keressük a hibát, hol rontottuk el.

Párkapcsolatokat próbálunk játszani, lelkére beszélni azoknak, akik úgy tesznek, mintha meg sem hallanának, és jó nagyot beintve, hátra sem tekintve tűnnek el a sarkon. Pedig ez nem rólunk beszél, nem miattunk történt. Aki továbblépett, az nem gyűlöl, és nem szeret, érzései semlegesek, nincs dolga már azzal, akit hátrahagyott. A „mi lett volna, ha” idegesítő mantrája persze ott dobol a fejben, és nem könnyű feldolgozni, elviselni, hogy talán már soha nem fog kiderülni, tényleg, hogyan alakult volna.

A történet végén csak a tanulság marad, amit nevezhetünk akár lezárásnak is, talán ez megnyugtatja a háborgó lelket: a kezdet kezdetén jobb finoman, mégis határozottan kinyilatkoztatni elképzeléseinket, vágyainkat, vagyis bölcsebb tisztázni a játék nevét. És ha a rálátások nem egyeznek, okosabb kihátrálni a történetből, mielőtt még végzetesen kötődni kezdenénk.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Deflyne on Pixabay.com

manseok on Pixabay.com

PublicDomainPictures on Pixabay.com

javallma on Pixabay.com

Free-Photos on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk