20 „tételben” az abortuszról

Nemrég mutattak be egy életvédelemmel kapcsolatos nagyon fontos és hiánypótló kiadványt, az Abortusz 20 kérdés – 20 válasz című kiskönyvet, a Trent Horn által írt, eredeti angol kiadás magyar fordítását. A könyvbemutatóval egybekötött kerekasztalbeszélgetés részvevői az életvédelem elkötelezett képviselői: Laczkó Andrea (a Mission is Possible Kft. kiadó alapítója), Puskás Antal pálos szerzetes, Schittl-Zaymus Eszter aktivista (CitizenGo) és Győri Júlia szülésznő (Szent Imre Kórház) voltak; moderátora pedig Keresztes Ilona, a Kossuth Rádió vezető szerkesztője. A több órán át tartó beszélgetés rendkívül tanulságos volt számomra.

Mind a kiskönyv, mind a beszélgetés megerősítette azt, amit egyébként a témával foglalkozók maguk is megtapasztalhattak bármely, az azzal kapcsolatos vita során: az abortuszról a legfontosabb kérdés az, hogy pontosan mikor is kezdődik az emberi élet. A témával kapcsolatos kérdések döntő többsége mind ide jut el, tehát legelőször erre kell választ adni, s abból könnyebben levezethetők a további alapkérdések, minthogy: kik a meg nem születettek, vajon a magzat emberi lény és jogokkal rendelkező, önálló személy vagy a nő, anya testének része, aki szabadon és korlátlanul rendelkezhet felette? Az ezekre adott válaszok pedig segítenek eligazodni az olyan további dilemmákra terén, minthogy: kényszeríthető a nő, anya a magzat megtartására vagy támogatható az abortusz nemi erőszak, a magzat súlyos betegsége vagy a nő, anya életének veszélyeztetése, esetleg anyagi nehézségek vagy egyéb okok esetén? Valamint: nem jobb, biztonságosabb a törvényes abortusz, mint a feketén dolgozó abortőr; támogatható a fogamzásgátlók használata, alternatíva az örökbefogadás, és van-e köze mindehhez a férfinek? Mit mond a Biblia és a katolikus egyház tanítása az abortuszról? Egyáltalán mennyire fontos kérdés az abortusz, kell-e ezzel ennyit foglalkozni? És végül: mit tehetünk, ha a környezetünkben valaki erre készül, illetve hogyan tudunk segíteni annak, akinek már volt abortusza? És legvégül: mit tehetünk az ügy érdekében általában?

A felsoroltak gyakorlatilag lefedik a kiskönyv 20 kérdését, de a válaszokat természtesen nem fejtem ki, csak néhány gondolatot emelnék ki a kerekasztal-beszélgetésből. Laczkó Andrea elmesélte, hogyan jutott el a könyvkiadásig: a 2007-es városmisszióra szervezett zenés-imádságos, a papi hivatást reklámozó programjuk több ezer fiatalt megmozgató sikerén felbuzdulva a méltó folytatást a könyvkiadásban találta meg; először más kiadókat támogatott ebben (például Arturo Mari: Találkozunk a paradicsomban című könyve esetén), aztán jöttek a saját kiadások (Christopher West: A test teológiája, a Tisztaság-könyvek sorozat és most ez).

Keresztes Ilona szerint a könyv lényege a kommunikáció: segíti az életvédőket, hogy mások (döntéspártiak, bizonytalanok) számára is érthető (és elfogadható) módon válaszoljanak a felsorolt kérdésekre; majd feltette a már említett kulcskérdést a szülésznő, mint a tudomány és a pap, mint az egyház képviselője számára.

Győri Júlia ismertette a tudományos választ: az élet a fogantatás pillanatával kezdődik (amikor az ivarsejtek találkoznak és kialakul az új DNS állomány), és mire az édesanya eljut az orvoshoz, a már 5-6 hetes magzatnak dobog a szíve. A Szent Imre szülészetén dolgozó rezidens orvos szerint nagyon fontos lenne, hogy minden édesanya meghallgassa babája szívverését. Elmesélt egy személyes példát is, ahogy az abortuszra készülő édesanya megváltoztatta döntését a szívhang hallatára, és ezt utólag is egyértelműen jó döntésnek tartotta. Hangsúlyozta a szülészorvos szerepének fontosságát, hiszen az úgynevezett Dopler-készüléken csak egy gomb megnyomása esetén hallható a szívhang, és ezt nem minden orvos teszi meg. Emellett fontosnak tartja a beszélgetést az abortuszra készülő nőkkel, valamint az orvosok közötti kommunikációt, mert „bár senki nem örömében csinálja”, sokan nem vállalják fel azt a Magyarországon elérhető lehetőséget, hogy vissza lehet utasítani lelkiismereti okból. Elmondta, hogy a 12. hétre a baba minden szerve kifejlődik, tehát aki ekkor dönt az abortusz mellett, egy kis embert veszít el. Ráadásul úgy, hogy a korábbi ismereteinkkel ellentétben, a fájdalomérzékeléshez nincs szükség kifejlett agykéregre, tehát a magzat még erősebben is érzi a fájdalmat, mint egy nagyobb baba. De ettől függetlenül: az élethez való jognak nem lehet feltétele semmilyen részképesség és nem is fokozatosan szerezhető meg, hanem a fogantatás pillanatában. A szülésznő felhívta a figyelmet arra is: bár a magzat anyja testéből táplálkozik (ahogy egy újszülött is), teljesen más a genetikai állománya (és ujjlenyomata, gyakran más a vércsoportja, haj- és szemszíne is), tehát önálló emberi lény.

 

Puskás Antal atya A Teremtés könyvét idézve („megteremtette a föld anyagából és lelket lehelt belé”) és Szent Tamásra hivatkozva (megtermékenyítéskor létrejön az emberi test, így a szervező és megelevenítő elve is csak emberi lélek lehet), kijelentette: az emberi lélek élteti a testet, a kettő együtt létezik; hozzátéve, hogy ezt egyébként az egyház szőrszálhasogatásnak tekinti, szemben azzal a valós kérdéssel: kész van-e az ember arra, hogy anya, apa legyen? A szerzetes megerősítette: az egyház támaszkodik a tudomány eredményeire, az emberi testtel-lélekkel kapcsolatos tudományos felfedezésekre. Elmondta azt is, hogy az egyház ítélkezőnek van beállítva a kérdésben, mert annak tanítása az abortuszt bűnnek tartja, és ez nem fog változni, de emellett tisztában van bele, hogy sok minden befolyásolhatja ezt a fájdalmas, sőt drámai döntést, amelyet gyakran mély bűntudat követ, s amikor erről beszélünk, fontos, hogy ne feledkezzünk meg az érintett nőkről és férfiakról, és tájékoztassuk őket, hogy számunkra is van gyógyulás, például a Ráchel szőlőskertje vagy a Ne félj, nem ítéllek el! lelkigyakorlat, melyek résztvevői egyébként a feloldozás után gyakran lesznek az ügy hangos szószólói és bátorítanak másokat is a lelki terhektől való ilyen szabadulásra. Az atya szerint az abortuszt követő gyász a leghosszabb gyászfolyamat, mert még mindig tabu, gyakorlatilag nincs gyászként elfogadva, ezért azt feldolgozni, a megbánásig eljutni és azon túllépni így nagyon nehéz. 

Míg régen nem láttunk bele az emberi testbe, most már nemcsak láthatjuk, hanem a lombik során létre is hozhatjuk azt; vagyis mindent tudunk, mégis egyre nagyobbak az indulatok a téma körül – vetette fel Keresztes Ilona, átadva a szót Schittl-Zaymus Eszternek, aki szerint ennek több oka van: egyrészt nagyon sok az érintett (minden család valamelyik generációja átesett abortuszon), másrészt többen sokáig hárítanak és elméleteket gyártanak arról, miért kellett így tenniük. Emellett megy a tudatos indulatgerjesztés, hiszen az abortusz mögött immár hatalmas ideológiai és pénzügyi lobbitevékenység zajlik (lásd Planned Parenthood), ami miatt a terhességmegszakítás a szexuális szabadosság biztosítékává vált. Az abortuszlobbi felszínes, látszólag segítő szándékú üzenetei mögött elképesztő agresszivitás húzódik meg (lásd lengyel helyzet), s úgy terjesztik a halál kultúráját, hogy közben sok jó szándékú embert is megtévesztenek. Az aktivista az évi 40 millió áldozatot követelő terhességmegszakítást (a könyv szerint Amerikában minden harmadik nőnek volt abortusza 45 éves koráig) korunk „legnagyobb igazságtalanságának”, „többszintű társadalmi traumának” nevezte; majd saját motivációiról is mesélve elárulta: az életvédőknek nincs is olyan nehéz dolga, mert tudják, hogy a tudomány és az igazság az életvédők oldalán van, s az érvelések során lehet alapozni az emberi jogok előrehaladott szintjére, az orvosok hippokratészi esküjére és a társadalmi felelősségvállalásra a gyermekvédelem terén. És arra, hogy az életvédelem ma már egyre inkább tiszteletre méltó álláspont; egyre többen gondolják azt, hogy a védtelen magzatok védelmében fel kell szólalniuk, mert bármilyen körülmények között is fogant és bármilyen egészségi állapotban van egy nem kívánt magzat, nem tehet róla; és az a körülmény, hogy szülei nem akarják őt, soha nem lehet indok arra, hogy az életét kioltsák.

Antal-Ferencz Ildikó

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk