Pán Péter a haverom

„Az az igazság, hogy még le kell szednem pár „tetűt” a monitorról, mielőtt ráérnék arra, hogy segítsek felhozni a szatyrokat a kocsiból” – mondta Péter, a százkilencven magas, nyakigláb „feles herceg” barátnőjének, a spáros szatyrok emelgetésében kellően kigyúrt alkarú Veronikának. Péter feles hercegként, már minden létező felsőoktatási intézmény gólyatáborában legalább egyszer lerészegedett, és nem átallott akár harminc centiméter átmérőjű vízzel megtöltött használt óvszerekkel fejbe dobálni az érkező egyetemistákat „beavatási szertartás” gyanánt. A proaktív közösségépítés a mindene volt. Ne ijesszen meg bennünket a fentebbi „tetű” megfogalmazás sem, ezzel a leírással Péter a lövöldözős játékában feltűnő, együttműködésre még asszertív fellépéssel sem buzdítható ellenséges elemekre utalt.

Veronika ezt a spontán támogatást egy heves ajtóbevágással hálálta meg. Eme indulatos reakciók igen gyakoriak voltak a kapcsolatukban, főleg akkor, amikor Veronika épp nem tudta elérni valamelyik ugyanolyan cipőben járó barátnőjét telefonon, vagy a pszichológusát, akinek elpanaszolhatta volna, hogy a pasija olyan, mint még soha máskor. Semmirekellő, infantilis dedós! Férfit akarok, nem ezt a „kapunyitási krízissel” küszködő óvodást – hangzott el a szájából. (Ezt a szakmai kifejezést értelemszerűen a pszichológusa vetette fel, aki igyekezett megértő lenni a fiú helyzetével kapcsolatban is).

Szóval kiabált a már-már neurózisba került Veronika és csapkodott. Kiabálása közben nemegyszer pár hajcsomóját is kitépte tehetetlenségben, így azalatt a négy év alatt, amennyit Péterrel eltöltött, igazán hatékonyan elsajátította a stressz kezelésének összes csínját-bínját. Megtanulta, hogy az idegbaj ugyan semmit nem old meg (és még idétlenül is néz ki, ha imitt-amott hiányzik némi anyag a frizurából), de legalább okoz annyi bűntudatot vele Péternek, hogy az szemlesütve, nagy duzzogva képes legyen elmosni a kiürült nutellás üvegeket, amiket már vagy két hónapja érlelt a spájz sötét és magányos légterében. Ilyenkor általában „jóvátette” aznapi mulasztását és bizonyíthatta társának, hogy mekkora erőfeszítésekre képes kapcsolatuk megmentése érdekében, így az őt eltartó és önálló keresetéből három albérletet kifizetni tudó Veronikának sem kellett szakítania, hiszen ebből az alapállásból úgyse lett volna reális esélye a továbblépésre.

„Akkor se lehetne kimozdítani a PC elől, ha mellette fél méterre velem forgatnának pornófilmet!” – sírta el bánatát segítőjének gyakran Veronika. A megfontolandó és jelentős profitot sejtető üzleti ötlet bár rejtett magában némi kockázatot (hiszen, ha a háttérben túl hevesek a nyögések, akkor Péter számítógépezés közben nem hallja, ha jobbról éppen egy zombi kerül elé és a távcsöves puskáját ásóra kell váltania a célból, hogy a közelharcban alul ne maradjon). Ettől függetlenül mégsem valósította meg a gátlástalan pénzszerzési aktust, annál sokkalta jobban szeretett anyáskodni és „Hát nem borzasztó?” játszmát játszogatni hasonló sorstársú barátos nőivel.

Dr. Gery, a pszichológusa gyakran megkérdezte tőle, miért is tűnik olyan felvillanyozottnak és örömtelinek, amikor nagyra nőtt partnerét szórja a legválogatottabb szitkokkal? Rejtett módon nem bíztatja őt véletlenül mégis csak arra, hogy „maradjon gyerek”, hogy utána jókat tudjon dühöngeni ezen (persze mosolyogva)?

A beszélgetések ilyenkor feszült védekezésbe torkolltak. Általában következtek a „de azért jó ember” és „egyébként is mi lenne, ha pont, akkor változna meg, amikor elhagynám” visszavágások, a szakember pedig nem győzte a jelenben tartani a folyamatot.

A lelki tanácsadó persze utálta az ilyen történeteket, mivel ő maga következetes, tudatos, lépésről-lépésre felépített és felelősségteljes módon nőtt fel, Veronika pedig kifejezetten csinos volt, így nem értette mit is akarhat egy effajta talpraesett nő egy ilyen inkompetens kis „pöcstől”. Ezt az elutasítását igyekezett felismerni magában és meg kellett, hogy értse, hogy a társkeresésben bizony nemcsak a „pozitív tulajdonságokra” vadászunk. Ezért trenírozhatjuk lényünket ugyan ilyen vagy olyan férfivá, lépdelhetünk akár a lehető legmagasztosabb és legstabilabb értékek rögös útján, ha egyesek mégiscsak vergődni vágynak, abból kifolyólag, hogy lemaradtak (vagy éppen megrekedtek) bizonyos szempontból a fejlődésben.

Pán Péter ugyan jó arc, de ha nő lennék, nem bíznám rá a gyerekemet, valószínűleg még a teáskannámat se, ha nem muszáj.

Veronika egyébként kifejezetten praktikus hölgyeménynek bizonyult. Egyedül kalapálta fel otthon a polcokat, vagy egymaga költöztette át a nagyobb bútordarabokat a szoba egyik sarkából a másikba. Péter ilyenkor pszichoszomatikus tünetekre panaszkodott, általában zavart érzékelt a gyomor-béltraktusban, máskor „instant migrénrohamai” keletkeztek. Ez egy olyan álnok nyavalya, ami akár néhány pillanat alatt elboríthat minket abban az esetben, ha a barátnőnk azt kérdezi: „lenne egy perced?” (és persze tudjuk, hogy valójában fél órára igénybe akarja venni a „szolgáltatásainkat”).

Hát, valahogy így teltek-múltak napjaik, még nem egyszer Péternek elfogytak az államilag finanszírozott félévei az egyetemen és diploma nélkül hoppon, akarom mondani állás nélkül maradt. A barátnője, a pszichológusával végzett sikeres munka hatására, egyik este beállított a nappaliba. Talán lágy, finoman besütő holdfény töltötte meg a belvárosi lakás elegánsan légkondicionált falait, de ennek amúgy sincs semmi jelentősége a történet szempontjából, úgyhogy nem is boncolgatom tovább ezt a gyönyörűséget. Annak viszont van némi pikantériája, ahogy kénytelen kelletlen megtörte azt az egyébként idilli és extatikus hangulatot, ahogy állatiasan vérbő falkavezére elnyűtt melegítőjében szenvedélyesen kereste a bőrgarnitúrák mögött fellelhető Pokemonokat legújabb okostelefonjával, aminek előfizetési költségét szintén Veronika törlesztette – majd a következő viszonylag egyszerű kérdést tette fel: „Dolgozol vagy elköltözöl?”

Péter a sokk beálltát követően Arisztotelészt hívta segítségül. A filozófia mindig kreativitással látta el azokban az esetekben, ha ki akart térni a direkt válaszadás felelőssége alól, ekkor azonban érezte, hogy rezeg a léc és mindenképpen megalapozottan kívánt reagálni arra az eldöntendő felvetésre, ami gyakorlatilag egy rejtett ultimátum volt.

„Most mi a »lótúróshátú csikójuhász macskabajsza« legyen?”

Hamarosan megtudhatja az olvasó, hogyan döntött Péter ebben a minden porcikát megszorongató szituációban.

Lázár Gergely pszichológus

Weboldal: www.gery.hu

A szerző bemutatkozik:

Pszichológus vagyok. Akarok róla beszélni?

Bizony. Sőt, részletezem is picit, hogy miből állnak a napjaim. Egészséges (nem patológiás) emberekkel végzek tanácsadási tevékenységet, életvezetési témákra fókuszálva. Munkám során többféle segítői módszert is alkalmazok (némelyiknek egészen furcsa neve van, úgyhogy le se merem írni). Vállalkozásom mellett főállásban iskolapszichológusként dolgozom, mely során rengeteg nevelést, konfliktuskezelést érintő szituációval kerülök szembe. Időnként még Bercikét is kimentem a tanterem és a pedagógus „éles karmai” közül, ha éppen úgy érzi, megtámadták az űrlények a Föld nevű bolygót.

És akkor mit keresek itt?

A Férfiak Klubja küldetését olyan írásokkal és audiovizuális anyagokkal szeretném támogatni, amelyek a komfortzónájukból kilépni hajlandó, még fiatal felnőtt és kamaszkorban lévő fiúknak, férfiaknak szólnak elsősorban, akik kutatják önmagukat és helyüket a világban. Tanácsadóként idősebb korosztállyal (sőt, még nőkkel is!) foglalkozom, de szerepem, vállalt feladatom a Férfiak Klubja közösségében elsősorban a 14-30 éves réteg megszólítása lesz. Az írások célja nem a gúnyolódás és a rosszindulat, hanem a témák könnyed és ironikus megfogalmazása, természetesen megajánlva a fejlődés lehetőségét is.

A stílust kissé regényszerűnek álmodtam meg, folyamatosan formálódó karakterekkel és történetekkel (melyek jó részét nem kitalálom, hanem a valóságból, a környezetemből, vagy a munkámból merítem). A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében, csináld nyugodtan tovább, amit amúgy is szoktál.

Fotók: JD Hancock via Foter.com / CC BY

OpenClipart-Vectors via Pixabay.com

DKunert via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    samue

    2016. szeptember 18 09:33
    Sajnos sok párkapcsolatban látom ezt a problémát, nagyon jó írás! Várom a folytatást, Köszönjük!
  • ...

    Csakai Tamas

    2016. szeptember 18 11:53
    Nekem mindig rejtély, hogy egy értelmes nő miért van együtt egy ilyen pasival. Azonkivül, hogy megérdemli, ha együtt van vele.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk