„Meghallgatlak, de tudnod kell valamit...” – Kimondatlan szavak

Mennyi férfi hallotta már nők szájából a következőket, vagy azokhoz hasonlót: „Csak annyit szerettem volna, hogy meghallgass! Meghallgasd a problémámat. Nem a tanácsodra volt szükségem akkor, hanem rád, és a figyelmedre!” Egy fiktív vallomással válaszol most a Férfi. A kimondatlan szavak váljanak kimondottá, türelemmel, kedvességgel, megértéssel, őszintén; vállaljuk Férfiként, Nőként, de okuljunk is, tanuljunk egymástól! Nem kell a férfiak nővé váljanak, de a nők sem férfivá, elég ha csak elindulnak egymás felé, s félúton találkoznak... talán akkor tovább tudnak menni együtt, megértve egymást, közös úton, önmagukat adva.

Van még mit tanulnom Nőből. Végtelen tananyag. Amikor elolvasok egy könyvet, annak van egy utolsó lapja, de a nőknek... Még mindig írják a Megértettem a nőket! című könyvet. Egyszer megírták, de aztán a nők meggondolták magukat...

– Csak annyit szerettem volna, hogy meghallgass! Meghallgasd a problémámat. Nem a tanácsodra volt szükségem akkor, hanem rád, és a figyelmedre!

– Megértelek drágám, meghallgatlak, de kérlek, te is érts meg engem, hogy Férfi vagyok. Ha megérted, és én is megértelek, félúton találkozunk... Mint akkor Budapesten, amikor összejöttünk. Emlékszel még?

Férfi vagyok, de tanulok. Mindeddig, mikor nekem panaszkodtak/reklamáltak, mindig megoldással kellett előrukkolnom, vagy javaslattal. A reakciómmá vált, vagy már eleve a Férfiak egyik őstulajdonsága. Édesapám ezt várta el tőlem, ahogy tőle is az ő apja: a megoldást. Amikor a tanárom egyest adott, vagy egy körmöst, nem az járt az eszembe, hogy elpanaszoljam a szüleimnek – még csak az kellett volna, hogy megtudják –, hanem az, hogy kiküszöböljem a csorbát. Amikor nem működött a csap, vagy éppen amikor ömlött a víz, nem arra gondoltam, hogy valakinek el kellene mondanom, aki meghallgat, hanem arra, hogy tüstént cselekedjek, mert ha nem, az alattunk lévő punk szomszéd feljött volna hozzám és feldöf a hajával.

Amikor a főnököm letolt valamiért, nem az volt az első, hogy kávészünetben megosszam a sérelmemet a kollégáimmal, hanem, hogy megnézzem, hol hibáztam, ha hibáztam egyáltalán, és kijavítsam. Vagy amikor gondom volt az albérlettel, nem siettem hozzád, hogy beszámoljak neked, milyen alpári módon viselkedett velem a lakás tulajdonosa, hanem megmondtam a szemébe, és felmondtam a bérletemet. Utána nem sokkal – ha emlékszel – össze is költöztünk.

Mindig a megoldáson gondolkodtam, mert ha nem tettem volna, soha nem javítom ki az egyesem, soha nem szerelem meg a csapot, soha nem lépek előre a ranglétrán. De még megannyi más példát hozhatnék fel, például amikor egy gyárban dolgoztam, vagy amikor vitáztam a szomszéddal, vagy amikor síbalesetem volt, vagy amikor leépítés volt az első munkahelyemen... Vagy amikor nagyapámmal együtt javítottuk a fészert, és nem volt megelégedve a munkámmal, hiába panaszoltam volna el ezt nagyanyámnak, előre tudtam a válaszát: „Ha nem sütnék, magam segítenék, több haszna lenne.” Ehelyett cselekedtem, nem beszéltem, s végül csak megjavítottuk a fészert, amely egy hétre rá tönkre is ment a nagyfaternél is vénebb deszkák miatt.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem foglak meghallgatni, hiszen tudod, mit érzek irántad, és ezt kérted tőlem, csupán azt szeretném, hogy te is érts meg engem, korábban így éltem, a megoldásokon kellett gondolkodnom, mert ezt várták el tőlem, és ezt vártam el magamtól is utána. Ezt kódolták belém. Ezért nem hallgatok, ezért mondom el a véleményemet, ezért gondolod úgy, hogy kioktatlak, pedig én csak a megoldást akarom megmutatni neked, és nem azért, hogy végre elhallgass, hanem azért, hogy segíthessek.

A nőknek is van még mit tanulniuk férfiból. De nekem is Nőből. Végtelen tananyag. De mint oly sokszor, most is cselekedni fogok. Méghozzá úgy, hogy meghallgatlak. Nem fogok ellentmondani a Férfi mivoltomnak ezután sem, mert ha kíváncsi vagy a véleményemre, elmondom Neked, de csak akkor, ha tényleg kíváncsi vagy rá. Taníts, és én is tanítalak. S akkor félúton minden nap találkozunk. Mint akkor Budapesten, amikor összejöttünk. Emlékszel még? Ez számít! Mindig is ez számított!

Cs. E. F.

Fotó: aletuzzi via Pixabay.com

Auzigog via Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk