A humoros férfiak sikeresebbek?

Valóban több sikere van egy olyan férfinak a párkeresésben és egy család egyben tartásában, aki jó humorérzékkel rendelkezik, és ezt alkalmazni is tudja a megfelelő helyen és időben? Lázár Gergely pszichológus írásából, mellyel a Pán Péter a haverom című online regényét folytatja, kiderül a válasz. Azt is alátámasztja, vajon miért is annyira „értékes” ez a tulajdonság, mitől lehet férfias.

Főszereplőnk, Péter szakított, pontosabban elhagyták egy megcsalás következtében (ehhez természetesen ő is hozzájárult jó adag infantilizmusával és éretlenségével). Hazaköltözött édesanyjához, Lukréciához, majd válaszokat keresett veszteségében arra, hogyan is legyen a „tovább”? Először Marcushoz fordult, a nőcsábászhoz, majd meglátogatta a kissé fura, ámde annál bölcsebb pszichológus nagybácsiját is, Károly papát, aki ügyesen rávezette arra, mennyire nem értelmes húzás a bosszúállás. Ezután Péter átélte a gyász tiszta állapotát, majd azon kezdett el gondolkodni, hogyan is tűzhetne ki új célokat az életében? Elsőként arra jutott, hogy abba az irányba indulna el, hogy „majd ő megmutatja”, érezteti, hogy csak úgy nem lehet otthagyni, félresöpörni, de erről az erőfitogtató tervéről hamar letett. Ehelyett inkább a fokozatosságtól várta a megoldást, az újraérettségizés mellett döntött, hogy elsőként felvételt nyerhessen a felsőoktatásba.

Közben más kérdések is foglalkoztatták. A szomszédjukban lakott egy figura, amolyan örökké vidám pofa, aki (Péter maga sem értette hogyan) szinte megállás nélkül ontotta magából a „jókedv” derűjét. Családi élete példaértékűnek tűnt, igazi gyerekbarátnak, mintaférjnek látszott, és a feleségével való összehangoltság könnyen tapintható aurájából ki is világlott: itt bizony nem megjátszásról, átlátszó, ócska képmutatásról van szó, hanem hiteles szeretetről és összetartásról.

A sorozat korábbi részei:

Első rész: Pán Péter a haverom

Második rész: Pán Péter Mutterországban bérel hotelt

Harmadik rész: Hogyan találjunk mentségeket az apaságra?

Negyedik rész: Csajozok, mert megtehetem!

Ötödik rész: Férfias-e a bosszú?

Hatodik rész: Hűségesebb lesz egy férfi, ha fiatalon kiéli magát?

Hetedik rész: A fájdalom, ami férfit és nőt vonzóvá tehet

Nyolcadik rész: A teremtés nem önigazolás!

Péter egy nap a lépcsőházban járkálva rágyújtott egy cigarettára, mikor is éppen Herold Úr caplatott fel a lépcsőn. Mozgása könnyednek hatott, nem árulkodott gondterheltségről, vagy arról, hogy a vállán cipelné a világ búját és baját, vagy akárcsak a napi teendők során keletkezett súlyos hordalékot. Fáradtan is letisztultságot és egyenességet közvetített, ugyanakkor nem a bohémszerű felelősségtagadás sütött az arcáról, sokkalta inkább a józanság és némi megengedő, egészséges gyermeki lelkület.

Péter már jó régóta tervezte, hogy rákérdezzen arra, vajon mi a sikerének a titka. Kapcsolata alatt ennek az információnak nem volt számára olyan óriási jelentősége. Messziről ugyan irigyelte a pasast, de legbelül lerendezte annyival, hogy „mit számít, hiszen nekem úgyis van csajom, felesleges fejlődnöm”.

Aznap azonban nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán, így egy mélyebb slukk után erőt vett magán, hosszasan kifújta a füstöt a szájából, majd megpördült a tengelye körül és Herold felé fordult:

Mondja, hogyan csinálja? Imádja a felesége, a gyerekei! Miért működik ez a „happiness” dolog ennyire?

Drága barátom, mi sem egyszerűbb! Jó közérzet, nevetés és az élet gördül előre, ahogy kell. Ez vagy jön belülről, vagy nem – válaszolta, aztán lazán becsukta a bejárati ajtót maga mögött.

Péter fülét egyből megütötte az örömteli gyerekzsivaj és a kántáló apázás. „Na kösz...” – dünnyögte kamaszosan. „Sok újat” tanult ismét. Nem értette, miért számíthat ennyit a humor és a víg kedély egy férfi esetében, és mit lehet azért tenni, hogy valaki ebben otthonossá váljon.

A pszichológus hozzászól:

Ne sopánkodj Péter, majd én kisegítelek. Herold kétségtelen, hogy „implicit” tudással rendelkezik arról, hogyan is lehet humorosnak lenni. Tehát képes kivitelezni, de nem tudná megfogalmazni, miként is működik ez, vagy milyen úton lehet elsajátítani eme készséget. Ezzel párhuzamos az az indoklás, hogy miért lehet alkalmasabb egy pszichológus helyzetelemzése a konfliktusos szituációk megoldására (adott esetben olyan valakié, akinek szintén nem fenékig tejfel az élete), mint annak a barátunknak a tanácsa, aki „zsigerből” ügyesen kezeli a kapcsolatait, de itt megáll a tudomány. Előbbinek részletes térképe van a hogyanról, amit jó esetben át is tud adni, utóbbi csupán az ösztöneit, megérzéseit követi (nyilván egy nem pszichológusnak is lehetnek nagyon helytálló és találó meglátásai, mindattól függetlenül, hogy azok szakmailag nem megalapozottak).

Térjünk rá akkor a kérdésre!

Alapvetően racionális szemléletű embernek vallom magam, szeretem megérteni a dolgok mibenlétét, mozgatórugóit. Az olyasféle ezeréves aranybölcsességek és magyarázatok, hogy „szép az élet, és keressünk olyat, aki mellett csupa vigyorgás a létezés, mert az csodálatos”, nem elégítenek ki igazán szellemileg. Foglalkoztatott, hogy miféle „mechanizmusok” táplálhatják ezt a jelenséget.

Ha a vonzalom ősi szintjeihez nyúlunk vissza, akkor egy férfi esetében azokat a tulajdonságokat vagy vonásokat fogja vonzónak tartani egy nő, amelyek a túlélés szempontjából valamilyen oknál fogva előnyösnek bizonyulnak (vagy azok voltak korábban).

Az is érdekes, hogy a humort inkább tartjuk férfias, mintsem nőies eszköznek (elég csak megnéznünk az ismert magyar nevettető elitet, akik között összesen egyetlen nőt tartunk számon, ő is kissé fiús stílusú, bár kétségtelenül vonzó és bájos. Legalábbis az én ízlésem szerint). Alapvetően amolyan „alfahím” tulajdonságnak tudható be az, ha valaki képes sokakra oly módon hatást gyakorolni, hogy a hangulatuk pozitív irányba változzon meg (nem a „bohócokra” célzok).

Kezdésnek meginterjúvoltam néhány ismerősömet arról, mit gondolnak, miért lehet „adaptív” a humor a párkeresésben vagy abban, hogy egy férfi „összetartsa a családját”.

Volt, aki úgy vélte: a humor az intelligencia markere (jelzője), ez áll a háttérben. Való igaz, hogy a minőségi poénokhoz, helyzet- vagy akár jellemkomikumok (és a humor sok más fajtájának) értelmezéséhez szükség van némi IQ-ra. Ezt a labdát azonban könnyedén visszadobtam. Ellenpéldaként felhoztam egy olyan „klasszikus” irodájában ülő egyetemi professzor esetét, aki zseniális gondolataival sem igazán tudja hatalmába keríteni a hölgyeket. Mindettől függetlenül elképesztő agytekervényekkel bír. Valami mégis hiányzik belőle. Persze az is triviálisnak tűnhet, hogy az érdeklődési körök valamilyen szintű találkozása is szükséges ahhoz, hogy két ember között valami „vicces” lehessen egyáltalán.

Arra jutottam, hogy: az intelligencia esetünkben inkább közvetett módon befolyásolhatja az ilyen értelemben vett sikerességünket és egy sor más tényezővel szükséges kombinálódnia ahhoz, hogy hatását kifejtse, pl. önelfogadás, önbecsülés, kreativitás, spontaneitás, stb. (de vehetjük egy olyan családfő példáját is, aki meglehet eszes, mégsem rendelkezik elegendő fantáziával ahhoz, hogyan nyugtassa meg a háborgó tengert és oldja fel a felesleges feszültségeket például a felesége és közte).

Hangsúlyoznom kell, hogy a pszichológia a „humort” mind megküzdési formaként, mind fejlett elhárító mechanizmusként számon tartja. Mit jelent ez a két fogalom?

Egyszerűen mutatom be: vegyünk egy szorongást kiváltó helyzetet. Például a párom durván nekem támad este, mert valamit elmulasztottam. Ha elhárító mechanizmusként használom a humort, akkor a kritika tárgyát elbagatellizálhatom, személyemet ironizálhatom, de a problémamegoldásra, vagy a helyzettel való szembenézésre nem helyezek hangsúlyt, (pl. „Igen, tudom, hogy szednem kéne agyserkentőt” vagy hasonló megjegyzéseket teszek), meglehet, a szituációt ugyanúgy előállítom újra és újra. Ezzel a hozzáállással egy férfi nem a mélyen megbúvó szorongásokat gyomlálja és szikrákat oltja ki, hanem a bizonytalanságot fokozza, olcsó szórakoztatóiparrá válik, és a végére elveszíti a tiszteletet a többiek előtt. A másik esetben, ha megküzdésként alkalmazom, oldhatom a konfliktus feszültségét, de a felelősségem mindezzel együtt vállalom (pl. „Sajnálom szívem, holnap pótolni fogom. Ettől függetlenül hálás vagyok azért, hogy egy ilyen drága kis feleségem van, aki ennyire gyengéden hívja fel a figyelmem a hibáimra” – és megpuszilom a végén – az iróniával utalva esetleg a számonkérés kissé agresszív jellegére). Az, hogy ki melyik irányba billen el, az elsősorban a jellemmel, a férfi felelősségbíró képességével függ össze.

A humor egy családfenntartó részéről így üzenheti azt is, hogy „ura vagyok a helyzetnek”, ha megengedhetem magamnak, hogy személyemet kevésbé vegyem komolyan, nem kell rettegnem attól, hogy micsoda szörnyű fenyegetések leselkednek ránk, a történtek komolyságának feszítő erejét (nyilván, ha ezzel senki érzelmeit nem sértem), pedig oldhatom, akkor „nektek sincs miért aggódnotok”. Mondhatnám így is: ha már én is ideges vagyok, ha már én sem látom a lehetséges pozitív kimenetelt, na akkor kezdjetek el izgulni. Akkor tényleg baj van.

Ezzel még mindig nem válaszoltam az eredeti kérdésfelvetésre.

Létezik a lélektan világában egy „James-Lange féle érzelemelmélet” névre hallgató megközelítés, mely szerint az érzelemkeltő helyzetek bizonyos testi válaszokat váltanak ki, és ezeknek a válaszoknak a bennünk kialakuló tudatossága az érzelem érzése.

Szóval, ahogy a jól ismert példa is fogalmaz: „nem azért futunk, mert félünk, hanem azért félünk, mert futunk”.

Továbbgörgetve ezt a saját elméletemre: „nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk”.

De ne álljunk meg itt.

Az érzelemkeltő helyzet ebben az esetben maga a poénos felállás, vagy a humort „előállító” személy által létrehozott szituáció, aminek részesei vagyunk.

Miként kapcsolható ez össze a túléléssel?

Azt figyeltem meg, hogy bár negatív előjelű érzéseink ezerféle árnyalata (szomorúság, félelem, harag, szégyen, stb.) is természetes részét képezi hétköznapjainknak, ezek rövid távon adaptívak (segítik a jóllétet és az alkalmazkodást) igazán.

Pozitív emócióink (ide sorolva elsőképpen az örömet) tartós megléte és gyakoribb átélése hosszabb perspektívában nézve, erősebben támogat bennünket. Haragudhatunk pár perc, vagy esetleg egy nap erejéig valakire, ha azonban évekig cipeljük magunkkal ezt a masszív kis csomagot, akár meg is betegedhetünk tőle. Jusson eszünkbe az is, hogyan hat ki mindez az emberi kapcsolatainkra és az életben való sikerességünkre. Hasonlóképpen nem éppen szerencsés hosszú esztendőkön át gyászolni és a szenvedésbe beleragadva elfeledkezni barátainkról, azokról a személyekről, akikhez még kapcsolódni tudunk és akik (kissé érdekközpontúan nézve) erősítik evolúciós jelenlétünket. Hétköznapjaink jókedvvel való bővelkedése, számtalan egészségvédő, megküzdést elősegítő következménnyel jár (hogy csak néhány pozitívumot említsünk), így mondhatjuk, akihez kötjük a humort, aki úgymond „okozza a nevetést”, az egyszerűbb nyelvezettel élve segíti a csoport vagy valamely közösség „túlélését”.

Jómagam nemigen tudok azonosulni azokkal az ars poeticákkal és életfilozófiákkal, amelyek egyfajta könyörtelen elvárásként azonosítják a kötelező szenvedés kínzó megtapasztalását és személyiségfejlesztő erejét. Nyilván ennek is lehet helye és ideje (erről is értekeztem a cikksorozat egy korábbi részében) Más szavakkal: „akkor küszködjünk, ha muszáj, ha tényleg nincs más választás”, ha a fejlődés egyéb úton nem kivitelezhető. De amint megtehetjük, válasszuk ismét a pozitív érzelmeket. Mert szerintem az élet elsősorban erről szól.

A humor, találkozzunk annak bármely arcával, messzemenőkig megkönnyíti a mindennapjainkat és véleményem szerint csiszolható is azáltal, ha személyiségben bátrabbá, elégedettebbé, gondolkodásban pedig nyitottabbakká és a világ dolgaival kapcsolatosan lényegesen tájékozottabbá válunk.

Lázár Gergely pszichológus

Weboldal: gery.hu

Fotók: moriza via Foter.com / CC BY-NC

rudyanderson via Pixabay.com

liquene via Foter.com / CC BY

Clker-Free-Vector-Images 

bdeanindy via Pixabay.com

Chloé François via Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk