A házasság nem „párkapcsolat”!

A 10 dolog, amit gondolj végig, mielőtt megházasodnál sorozatunkban az első tévhit, amit a házassággal kapcsolatban mindjárt a legelején érdemes eloszlatni, az az, hogy a házasság egy párkapcsolati forma. Nem az, és sosem volt az.

Minden emberi civilizáció, legyen az a legősibb vagy a legprimitívebb, ismerte a házasság intézményét, ami azt jelenti, hogy valamilyen univerzálisan emberi tényezőről van szó.

Mai, magát felvilágosultnak gondoló korunkban úgy képzeljük, hogy az emberi kapcsolatok új formáit fedezzük fel, és ezeknek igyekszünk önálló nevet adni mondjuk, az elköteleződés mértéke szerint: barátság extrákkal, nyitott kapcsolat, poliamoria (többszerelműség), stb. Azonban tévedés azt hinni, hogy ebben a mai kor úttörő lenne. Minden eddig volt társadalom ismerte az emberi viszonyok teljes tárházát, legfeljebb nem adott nekik külön nevet. Mindig is voltak emberek, akik nem érték be egyetlen partnerrel, különös szexuális vonzalmat éreztek a gyerekek, az állatok, a saját nemük, esetleg a rokonaik, stb. iránt és a különböző társadalmak ezeket különféleképpen tolerálták. Egyben azonban minden társadalom megegyezett: a házasság nem pusztán egy volt a lehetséges kapcsolati formák közül, hanem abszolút kiemelt szerepet játszott, önálló kategóriát alkotott. Házasságnak csak és kizárólag azt nevezték, ami nyitott volt az élet továbbadására, sőt kifejezetten ebből a célból jött létre. Ahhoz ugyanis, hogy egy törzs, egy nemzetség, egy nemzet fennmaradjon, utódokra volt/van szükség – ahogy erre néhány évtized kihagyás után kezdenek lassan ismét rájönni a világnak ezen a részén is.

A házasság az egyetlen olyan emberi viszony, amelyik önmagán túlmutató célból jön létre. Itt a közös ügy, a közös vállalás van a középpontban, és nem maga a párkapcsolat. Azok az emberi viszonyok, amelyekben a párkapcsolat van a középpontban – te azt adod, amire nekem van szükségem, én azt adom, amire neked van szükséged – megbicsaklanak, ha felek már nem érzik eléggé boldognak magukat benne. És ez érthető is. Minek maradjak együtt egy olyan emberrel, aki már nem tesz boldoggá?  Az elmúlt évtizedek bizonyítékát adták, hogy a párkapcsolat önmagában nem elég érték ahhoz, hogy ne lépjünk ki belőle.

Fordítsuk most meg a dolgot: ahhoz, hogy két ember élete végéig együtt maradjon, nem elég a jó párkapcsolat, valami másban is hinni kell. Mint azt már korábban írtuk, az emberekben zsigeri szinten létezik egy bizonyos „házasságérzék”, ami olyankor lép működésbe, amikor a párkapcsolat eszközei már mind elfogytak. Vegyük például annak a japán házaspárnak az esetét, akik 20 éven keresztül nem beszéltek egymással. A férj egyszer megsértődött valamin, onnantól kezdve két évtizeden keresztül nem szólt a feleségéhez. Ezalatt tették a dolgukat, felnevelték a négy gyereküket, akik végül megkerestek egy televíziós békítő showt, hogy valahogy vegyék már rá a szüleiket, beszéljenek újra egymással. A tévések sikerrel jártak és rejtett kamerával felvették, ahogy 20 év hallgatás után férj és feleség ismét szót váltottak egymással ugyanazon a padon, amelyiken szerelmük hajnalán ültek. Ha párkapcsolati szintről nézzük ezt az esetet, akkor a két ember viselkedése teljesen értelmezhetetlen. Ha valaki annyira haragszik a társára, hogy inkább évekig nem szól hozzá, akkor miért nem hagyja inkább ott?! Illetve ha valakinek ilyen párja van, hogy képes évekig sértődötten hallgatni, hát azt miért nem dobja ki?! Hogy ez a két ember mégis kitartott egymás mellett, az párkapcsolati szinten nem magyarázható. Ha nincs meg bennük a „házasság iránti érzék”, ha nem hisznek abban, hogy a házasság valamilyen nagyobb, önmagán túlmutató egységbe kovácsolja őket össze, akkor nem tudtak volna együtt maradni. Így viszont újra egymásra találtak és a gyerekeik őszinte örömére ma már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Természetesen senkinek nem tanácsoljuk, hogy ilyen módon tegye próbára a saját vagy társa házasság iránti érzékét. A házasságban ugyanis lehet boldogan élni, sőt valójában könnyebb is mint bármely más kapcsolatban, mert a felek sokkal inkább érdekeltek ebben. (Nagy nemzetközi kutatások sokasága bizonyítja, hogy a házasságban élők elégedettebbek a párkapcsolatukkal, mint az élettársi vagy más kapcsolatban élők, például itt vagy itt vagy tulajdonképpen bárhol.) A házasság éppen azoknak az időknek az átvészelését teszi lehetővé, amikor egy párkapcsolat eszközei már nem működnek, hogy utána ismét beköszönthessen a boldogság. Az ugyanis biztosan beköszönt, a tartós boldogtalanság nagyon ritka. Húsz év mosolyszünet meg annyira extrém, hogy az az egész világon a címlapokra kerül.

Az eddigiekből talán kiderül minden házasság előtt álló számára, hogy a házasság más valóságot teremt.

Gilbert K. Chesterton mindezt képes volt egyetlen aforizmában összefoglalni, miszerint „A házasságtörés rossz erkölcsöt jelent, a válás rossz metafizikát.” Azaz, ha valaki megcsalja a férjét/feleségét az egy rossz erkölcsű ember, ám ha valaki bírósági úton akar felbontani egy köteléket, amit az esküjével (innen a név: esküvő) pecsételt meg, az értelmetlenséget követ el. A házasság ugyanis úgy jön létre, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Bármit csinálhatunk, kitagadhatjuk, megszakíthatunk vele minden kapcsolatot vagy nem vehetünk róla tudomást, az a gyerek attól még a mi fiúnk/lányunk marad mindörökre. Egy bírósági kitagadó nyilatkozattal egy ilyen metafizikai valóságot semmissé tenni nem lehet. És ugyanez a helyzet a házassággal. „Milyen érdekes – mondja Chesterton – hogy az emberek házasságot kötni a templomba mennek, válni viszont a bíróságra.” Ha az eskünkkel megpecsételve teszünk egy önmagunkon túlmutató vállalást, azt egy egyszerű jogi procedúrával meg nem történtté tenni nem lehet.

Végül még egyszer a lényeg röviden összefoglalva: a házasság nem pusztán egy a létező sok párkapcsolati forma közül. A házasság önálló kategória, ami ha létrejön, új valóságot teremt. Ehhez a mai embernek kevesebb érzéke van, mint elődeinek, de ettől ez még nem kevésbé létező realitás. Nem a civilizáció hozta létre, hanem éppen fordítva, a házasság hozta létre a civilizációt. Nem a házasság intézménye van válságban, hanem a kor, amelyik nem tartja tiszteletben. A házasság örök. Érdemes ezt jól a szívünkbe vésni, mielőtt esküt teszünk rá.

Neo

A 10 dolog, amit gondolj végig, mielőtt megházasodnál sorozatunk folytatódik, érdemes minket követni! Megtudhatod, mi az, amin egy házasság múlhat, annyit elárulunk, nem a szerencsén!
Mi frusztrálja ma a férfiakat és nőket? Hogyan működtek együtt a férfiak és nők évezredeken át? Miképpen motiválhatják a nők a férfiakat? Válaszokat, illetve további értékes tartalmakat, témákat többek között A férfi útja, a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből rovatokban olvashatsz, előadásainkban és interjúinkban találsz, illetve a Férfiak Klubja TV csatornánkon:

Fotók: TaniaVdB on Pixabay.com

StockSnap on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk